Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2539 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2540 A kormányhatározat kimondja többek közt, hogy segíteni kell minden olyan kezdeményezést, a kötöttségek feloldását, ami egyszerűbbé, gyorsabbá teszi a szolgáltatást. Ugyanakkor érvényben van az a rendelkezés, hogy ötezer lakost meghaladó települések esetében a külterületekre iparengedélyt csak á másodfokú hatóság engedélyével lehet kiadni. A működési engedély kiadásának indokoltságát nyilván jobban tudja az érintett tanács, mint a megyei tanács szakosztálya, a döntés mégis az utóbbinál van. Az ilyen eljárás formális, és csak feleslegesen több időt, munkát jelent az ügy érdemi intézésénél. A másik, számomra nehezen érthető eljárás, hogy annak a dolgozónak, aki főállásban állami vállalatnál dolgozik és megkapta az iparengedélyt ahhoz, hogy munkaidőn túl javítást, szolgáltatást végezzen, nyugdíjaztatása esetén engedélyét szüneteltetni kell mindaddig, amíg nyugdíj-járandóságát meg nem állapítják. Ennek megállapítása után, ha iparát folytatni szándékozik, ismét végig kell járnia azokat a szerveket, amelyek engedélyét korábban kiadták. Tehát újra kérvényt kell benyújtania, új erkölcsi bizonyítványt beszereznie, egyszóval végigjárni egy új hivatali tortúrát. Felvetődik: miért van erre szükség? Nem lehetne-e mindezt egyszerűbben, kevesebb munkával megoldani? A következő felvetésemnél ugyancsak a kormányhatározatra kell hivatkoznom, amely kimondja, hogy a szocialista vállalatokat is alkalmassá kell tenni a szolgáltatások végzésére. Ezzel szemben egy pénzügyminisztériumi utasítás, amely a tanácsok költségvetési üzemeinek működését szándékozik rendezni, pénzügyileg nem teszi lehetővé ezen vállalatoknak, hogy az állami lakóházak karbantartását, vagy magánosok részére lakáskarbantartást végezzenek. Az utasítás ma is érvényben van — annak ellenére, hogy több helyről észrevétel, javaslat történt ennek megváltoztatására. így hivatalosan a fent említett üzemek ilyen tevékenységet nem folytathatnak. Az említett néhány példa azt is bizonyítja, hogy nemcsak az ipari termékek átfutási idejével van időnként problémánk, hanem egyegy rendelkezésnek az életet jobban figyelembe vevő, gyorsabb kiadásával is. Pedig ehhez sem forint, sem valuta nem szükséges! Végezetül lenne még egy észrevételem, illetve javaslatom, ugyancsak a kormányhatározatra hivatkozva. A határozat 3. fejezetének 4. pontja foglalkozik a szolgáltatások anyag-, szerszám-, alkatrész-ellátásának mikénti megoldásával. Az az általános vélemény, hogy mindanynyiunk számára kedvező lenne, ha mind több olyan kézieszközt, szerszámot hoznának forgalomba kereskedelmi szerveink, ami lehetővé tenné a lakosság számára az úgynevezett ,,Csináld magad" mozgalom jelenlegivel szembeni erőteljesebb elterjedését. Véleményem szerint a TV is jó szolgálatot tenne az ügynek azzal, ha rendszeresen műsorába venné a barkácsolás ismertetését, népszerűsítését. Befejezésül kérem a kormányt, hogy a nagyon helyes határozat végrehajtását, amely a lakossági szolgáltatások helyzetét van hivatva megjavítani, kísérje figyelemmel és azt következetesen, lehetőleg gyorsan hajtassa végre az arra illetékes szervekkel. A kormány beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Spollár Lászlóné képviselőtársunknak adok szót. SPOLLÁR LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitában hozzászóló Kemenczés-Sándorné képviselőtársam a textil- és ruházati ipar néhány problémájáról már beszélt, mégis úgy érzem, hogy szükséges erről a lakosságot közvetlenül ellátó iparágról szólni. Én eddig csak főként saját üzemem, a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár eredményeit, gondjait ismertem. A közelmúltban a budapesti képviselőcsoport látogatást tett a Pamutnyomóipari Vállalatnál. Amit ott láttam, és amiről beszámoltak a gyár vezetői, azt az érzést keltette bennem, több olyan rendezésre váró kérdés van, ami nemcsak egy üzem, hanem az egész textilipar gondja. Ez a felismerés késztetett, hogy ezek közül néhányat a tisztelt Parlament elé hozzak. A lakosság jövedelmének növekedésével az elkövetkezendő évek során élénk kereslet várható a textil- és ruházati ipar termékei iránt. A kereslet fokozódni fog az olcsóbb ruházati termékek, de a korszerű szintetikus alapanyagú termékek iránt is. Várható tehát, hogy a textilgyárak termelésének felfutása a piac oldaláról biztosítható. Kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben a textilgyárak eleget tudnak-e tenni a növekvő igényeknek? Hisz mint ahogy ,a népgazdaság 1969. évi fejlesztéséről szóló anyag is bizonyítja, a könynyűipar termelése változatlan áron nem érte el az 1968. évi szintet. 1968-ban a kereskedelemben korábban felhalmozott készletek miatt csökkent a termelési igény, 1969 első félévére a textilgyárak felé. Ezzel egyidejűleg a textiliparban dolgozók létszáma is rohamosan csökkent, bár a vállalatok nagy erőfeszítéseket tettek a létszám megtartására. A múlt év második felében, amikor a piaci oldalról már erősen növekedtek az igények, a létszámhiány nem tette lehetővé a megkívánt termelési szint elérését. Olyan kapacitások maradtak létszámhiány miatt kihasználatlanul, amelyekre a piac igényt tartott volna. A hullámzó igény párosulva a létszámhiánynyal, nem tette lehetővé a tervszerű, kiegyensúlyozott munkát. Az üzemekben ennek következtében megnövekedett a túlóra, s a dolgozók, különösen a törzsgárdatagok nagy áldozatot vállaltak. A textiliparban általános a háromműszakos munkarend, és a nehéz munkakörülmények miatt növekszik a munkásvándorlás. A munkásvándorlás mértéke meghaladja a 33 százalékot, amely az üzemben dolgozó törzsgárda tagok, szocialista brigádtagok munkáját nehezíti. Mindehhez járul még az, hogy a textil- és konfekcióiparban a munkásbérek a Statisztikai Hivatal legutóbbi kimutatása alapján az iparágak közötti bérbesorolások között a két utolsó helyen áll, annak ellenére, hogy a kormány az