Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

970. március 5-én, csütörtökön 2542 2541 Az Országgyűlés 32. ülése 1 utóbbi két évben kétszer is rendkívüli bérfejlesz­tési intézkedést hozott. Az alacsony bérszint és az elmaradt munka­körülmények következtében állandóan csökken a létszám, és az iparágnál elnéptelenedés veszé­lye áll fenn. Ilyen körülmények között nehéz lesz bizto­sítani, hogy az egyre növekvő piaci igényt meny­nyiségben, minőségben és gazdag választékkal biztosítani tudja az iparág. Van azonban e kérdéscsoportnak egy másik oldala. Engedjék meg, hogy ehhez ne szakszerű eszmefuttatást mondjak, hanem mint textil­üzemben 30 éve dolgozó nő tegyek néhány ész­revételt. Ismerve a mi gyárunkat, megtekintve a Pa­mutnyomóipari Vállalat egyik gyáregységét, el­szomorodtam a munkakörülmények láttán. El­maradt géppark, ami a pamutiparban azt jelen­ti, hogy 30 évnél idősebb a szövőgépek 66 szá­zaléka, a gyűrűsfonógépek 49 százaléka, a kiké­szítő gépek 61 százaléka. Az automatizálás foka csak 32 százalék. A helyzetet tovább súlyosbítja a ruházafi ipari vállalatok épületállományának rendkívüli leromlottsága. Jelentős részük egyéb célokra lé­tesített építményekben került elhelyezésre, me­lyek állaga csak rendkívül költséges módon te­hető alkalmassá, korszerű berendezések elhelye­zésére. Mindezek fényében a textil- és ruházati ipar előtt álló feladatok csak nagymérvű, szinte az egész textilipar átrendezését lehetővé tevő mű­szaki fejlesztéssel valósíthatók meg. Ehhez az új átalakításhoz azonban a ruházati ipari vállalatok a jelenlegi szabályozók figyelembevételével nem rendelkeznek elegendő anyagi eszközzel. A régi gépek, épületek nem teszik lehetővé az automatizálás gyors fokozását. Ma a textil­iparban nagyon sok ember foglalkozik különbö­ző kisegítő kiszolgáló, anyagmozgató munkakör­ben. Korszerű gépek, épületek esetén a dolgozó­létszám 40 százaléka megtakarítható lenne. Gyors fejlődést lehetne elérni a munka termelé­kenységében is. A mai gazdasági helyzetben a textilipari vál­lalatok csak nagyon lassan tudnak a modernizá­lás területén előrehaladni. A nagy teljesítményű automatizált gépek ára nagyon magas, a vállalatok csak korlátozott mértékben tudják gépeiket, eszközeiket kicserél­ni. Például egy korszerű vetülékcsévélő automa­tával felszerelt 20 gépes szövőmunkahely létesí­tése építés nélkül közel 10 millió forintba kerül. Magas jövedelmezőség, versenyképes termék csak korszerű, nagy termelékenységű gépekkel érhető el. Jellemzi tehát a helyzetet a viszonylagos technikai elmaradottság miatti alacsony nyere­ségszint. Az alacsony jövedelmezőség csak lassú fejlesztést tesz lehetővé. A kormány 1970. évre hozott olyan intézke­déseket, amelyek bizonyos fokig elősegítik a ki­alakult feszültség átmeneti enyhítését. De döntő változás csak akkor következhetik be, ha nép­gazdasági szinten is kiemelten foglalkozunk a magyar textilipar korszerűsítésével. A kormány beszámolóját tisztelettel elfoga­dom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Tóth Balázs képviselőtársunk. TÓTH BALÁZS: Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság februári ülésén foglalkozott a mezőgazdaság úthálózatával és út­építésével. A téma gazdasági jelentőségét tekint­ve túlnő a mezőgazdaság keretein — érinti egész népgazdaságunkat, ezért engedjék meg, hogy a bizottság megbízásából beszámoljak az elhang­zottakról, illetve. ismertessem javaslatainkat. A mezőgazdaság minden eddigit felülmúló eredménye — a 77 milliárd forintos bruttó ter­melési érték előállításával bizonyította az eddigi anyagi-műszaki befektetések helyességét. A nö­vekvő mezőgazdasági termékek mennyiségére és az ezekhez felhasznált anyagok igen nagy volu­menére csak becsült adatok állnak rendelkezés­re. Azt azonban konkrétan tudjuk, hogy az utób­bi 10 évben ez a növekedés a termékeknél két­szeresét, a felhasznált anyagoknál pedig több­szörösét tette ki. Ha ezekhez a tényekhez hozzá­tesszük a szállítások közútra tereléséből a me­zőgazdaságra háruló feladatokat, amelyek máris éreztetik terhelő hatásukat — lehet csak fogal­munk arról, hogy néhány év alatt milyen hihe­tetlen mértékben megnőtt a mezőgazdaság szál­lítási igénye. Ez az igénynövekedés azonban ép­pen a mezőgazdaságban rejlő lehetőségek miatt nem áll meg, és nem valamikor 10 év múlva je­lentkezik- újra, hanem a következő években. A termékek és anyagok szállítási feladatain kívül új igénnyel jelentkezik a dolgozók szállí­tása, hiszen a ma mezőgazdaságának dolgozója nem a majorban és nem az erdőben él többé. Ez a probléma nemcsak szociális jellege miatt vetődik fel, hanem a munkaidő jobb kihaszná­lása és a munka termelékenysége is indokolttá teszi. A mezőgazdaság nagy befektetései, az egy­más után épülő korszerű üzemek már ma sem működhetnek rendeltetésüknek megfelelően utak nélkül, a jövőben pedig a termékeink többszöri rakodására, feldolgozására kényszerülünk — te­hát a technológiai folyamatok egy része is utat és burkolt felületet vesz igénybe. Az Országos Tervhivatal tájékoztatója a ne­gyedik ötéves terv irányelveiről is úgy értékeli az elkövetkező tervidőszakot, hogy az eddigi ter­mékhiányos gazdálkodás helyett a mezőgazda­sági termékek egy részénél értékesítési problé­mákkal lehet számolni, amennyiben a termé­keink minőségét, tárolását és szállítását, tehát a realizálás feltételeit nem biztosítjuk időben. Ha megvizsgáljuk az igények ismeretében a jelenlegi helyzetet, azt találjuk, hogy a 80 ezer kilométer tanácsi úthálózatból 11 százalék bur­kolt, míg 89 százalék kiépítetlen. Ha pedig a be­kötött majorok számát nézzük, akkor az ország 6200 továbbfejleszthető majorjából 1920 — a ma­jorok 30,9 százaléka — a bekötött. 1970 év vé­gén még 3740 tsz és 396 állami gazdasági major lesz bekötőút nélkül. A bekötőutak alacsony szá­ma és burkoltsága, a hozzájuk kapcsolódó üzemi és szántóföldi utak hiánya, és a rajtuk lebonyo­lódó időszakosan rendkívüli forgalom utal a meglevők/ várható állapotára is. Sajnos a bekö­tőút nélküli telepek termelésére és árutermeié-

Next

/
Thumbnails
Contents