Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2523 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 252á szándékkal íratja be gyerekét, hogy elmenj en* az egyetemre, vagy azzal a szándékkal íratja be. hogy „Négy évig tanul a gyerek, majd meglát» juk, mi lesz?" Mire a gyerek leérettségizik és nem alkalmas arra, hogy egyetemre, vagy főiskolára menjen, akkor a szülők zöme talál. olyanS szocialista összeköttetést széles e hazában, hogy' a gyereket be tudja rakni intézményhez, hivatalhoz, bárhová tisztviselőnek, kap egy íróasztalt 1100, 1050, vagy 1200 forintért, és nőtt az alkalmazottak száma, nőtt a nem konkrét munkával ellátottak száma, és nőtt azoknak a száma, akik nem találják meg helyüket az életben. Meggyőződésem: ha egységes irányítás érvényesül és minden iskola megtalálja a helyét, akkor a szelektálás is alaposabb lehet, a gyerek jobban el tud igazodni az iskolarendszerben és könnyebben meg tudja találni a helyét. Még azt is hozzá kellene tenni, hogy egész iskolarendszerünkben az általános iskola első osztályától kezdve hatékonyabban kellene érvényesülnie a munkára való nevelés elvének. Itt nem az öt plusz egy, öt plusz kettő, hat plusz egy, vagy hat minusz egyes rendszerre, hanem arra gondolok, hogy a gyerek életét az iskola szője át minden tantárgynál a munkára való neveléssel és élete a munkával azonos legyen! Még egyet hozzáteszek : nem egyszerűen a végzős gyerek utolsó évében kell azzal foglalkozni, hogy milyen pályát válasszon, hanem a hatékony megismerésen keresztül a szülőnek segítséget nyújtani ahhoz, hogy megfelelő pályára menjen a gyerek, mert ilymódon lehet a személyiségben meglevő értékeket kellőképpen érvényesíteni, így nem egyszerűen munkaerővé válik az ember, hanem olyan emberré, aki tudatos, értékes tagja lesz a társadalomnak és közben munkaerő is, aki valahol értékes és hasznos munkát végez. A következő téma, amelyet érinteni szeretnék, kapcsolódik Oláh elvtárs tegnapi hozzászólásának befejező részéhez, amikor ő a területi és ágazati elv közötti súrlódásokról, vagy nézeteltérésekről beszélt. Azért akarok ehhez a megjegyzéséhez kapcsolódni, mert nem értek egyet azzal, amit mondott. Nem érzem azt, hogy ma a mi népgazdaságunk életében az lenne egyik, vagy másik alapvető probléma, hogy a területi elv érvényesülése és az ágazati elv érvényesülése között nézeteltérések vannak. Sem a területen dolgozó, sem az ágazatban dolgozó nem képviselhet más politikát, mint azt, amit 1956 óta realizálunk; azt, amit 1968 óta az új gazdasági mechanizmusban képviselni kell. A problémát abban látom, hogy nem kapcsolódnak a különböző vonalak kellően egymáshoz, nem egészítik ki kellően egymást és nem érzik azt, hogy egyik sem létezhet a másik nélkül. Ha a területet veszem alapul, akkor a terület vezetőinek a kötelessége, hogy az ott élő lakosság életfeltételeit biztosítsák, az ott levő munkahelyek munkafeltételeihez a kellő segítséget megadják, de a munkahely teremti meg azokat az eszközöket, amelyek révén a terület lehetővé tudja tenni, hogy a munkahely létezzék és működjék. Olyan szoros összefonódást látok ágazat és terület között, hogy nem merem a kettőt kettéválasztani, inkább azt tartom szükségesnek, hogy az éves és ötéves tervek olyan komplex tervként készüljenek el, amelyben nemcsak a tanácsi fejlesztési programok szerepelnek, hanem kötelezően szerepelnek az adott tanács területén működő, nem tanácsi hatáskör alá tartozó intézmények beruházási programjai, munkaerőfejlesztési célkitűzései, telepítési tervei és igényei a tanáccsal és a közművekkel szemben. Az utolsó időkben szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy körülbelül ebben az irányban haladunk. A fővárosi tanácsnak a különböző tárcákkal folytatott tárgyalásai, a fővárosi tanácsnak és a kerületi tanácsoknak a különböző nagyvállalatokkal folytatott tárgyalásai mind erre mutatnak. Igaz, hogy ebben jelentős szerepet játszott az, hogy a pártszervezetek mindenütt előkészítették a tárgyalásokat, megfelelő talajt és megfelelő légkört teremtettek, de a végeredmény mégis az, hogy a tanácsi szervek érzik azt a • kötelezettségüket, hogy vizet, utat, gázt biztosítsanak annak a vállalatnak, amelynek léteznie kell, és az adott vállalat kötelességének tartja, hogy ha kell, iskolát, ha kell, bölcsődét épít, vagy ha kell, a vízműfejlesztésben vesz részt. Nagyon élesen megfogalmazandó gondunk és problémánk lesz az elkövetkezendő időkben a városiasodó Magyarország egy sor gondjának megoldása. Nagyon gyakran minősítjük át a községeinket és településeinket városokká. Én ezt nem tartom még a városiasodás folyamatának. Akkor kezdődik a városiasodás, ha a település várossá alakul át az adottságaival együtt. És ezeknek az adottságoknak a körülírása és megfogalmazása, nem egyszerűen egy nyilatkozat kérdése, hanem program kérdése és gazdasági feladatok teljesítésének a kérdése. Mikor válhat egy település várossá? Nem akkor, ha sokan lakják, mert láttunk 22 ezres lélekszámú, teljesen szétszórt településekből álló falvakat is. Más ismérve kell, hogy legyen, s ezek az ismérvek a közművel, közlekedéssel, úttal, iskolával, középfokú iskolával, kulturális intézményekkel való ellátottságból állnak, s ebből következik az az elképzelésem, hogy Magyarországnak kell egy olyan városfejlesztő programja legyen, ami lehetővé teszi a városok közötti kétoldalú és sokoldalú kapcsolatokat, hogy ezek a városok egymást támogatni és segíteni tudják saját maguk fejlesztésében. Kell hogy legyen egy olyan ágazati együttműködés, megint a városok között, hogy az egyik tapasztalatát a másik érvényesíteni és alkalmazni tudja, és kell hogy legyen olyan programunk, amelynek a végén érezzük és látjuk, hogy a városban lakók életét is szebbé és teljesebbé tudjuk tenni. Az a tendencia érvényesül ma a világban, hogy mindenki a városok felé tendál. De az a tendencia is érvényesül, hogy a városlakók élete általában rövidebb, mint a természethez közel élő embereké. A városlakó ember élete egész folyamán ki van téve egy sor olyan behatásnak, amiről például Vida elvtárs beszélt: a levegő szennyezettségével kapcsolatban, a zajjal kapcsolatban. A városban a felfokozott ütemű élet nyomán az ember idegrendszerére is hatnak olyan jelenségek, amelyeken változtatni és am e-