Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2509 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2510 munkát a negyedik ötéves tervben megvalósíthassuk. De éppen ilyen fontos, hogy a nevelők továbbra is segítsék őket tanulmányaikban, s a tanácsok, üzemek is törődjenek szociális helyzetük javításával. Varga Zsigmond képviselő elvtárs javaslatot tett, hogy az általános iskolai és kollégiumi beruházásokat tekintsük célcsoportos beruházásnak. A kormány egyetért azzal, hogy megvizsgáljuk ezt a javaslatot abban a formában, hogy az egyes elmaradottabb megyékben társadalmi összefogásból és tanácsi hozzájárulásból épülő általános iskolai diákotthonok és körzeti iskolai tantermek befejezéséhez egyes esetekben központi, állami támogatást is adjunk. Az oktató-nevelő munkának jobbára tárgyi és személyi feltételeiről kellett most szólnom. Mindez nem jelenti, hogy nincsenek tartalmi gondjaink. Tudjuk, hogy még mindig nagy a tanulók túlterhelése, de tisztában vagyunk vele, hogy csökkentése csak egy állandó, meg-megújuló erőfeszítés eredménye lehet. Várjuk és kérjük is a jelenleginél jobb tankönyvi kéziratokat, tankönyveket, de amíg ezek el nem készülnek, a meglevőket kell használnunk. Lehet és kell is őket bírálni, de azt is megállapíthatjuk, hogy többségük lényegesen jobb a régieknél. A tanulók számára kevesebb segítséggel is jobban megérthető, könnyebben tanulható tankönyvek készítése egyik fontos törekvésünk, s szeretnénk hinni, hogy tudósaink, gyakorlati szakembereink, pedagógusaink szép feladatot látnak az ilyen tankönyvek megírásában is. Elvünk, hogy a jót szorítsa ki a még jobb. örülnénk, ha ez az általános elv a tankönyvírásban dinamikusabban érvényesülne. A nevelés és az oktatás folyamatos továbbfejlesztésének megvalósítása számos részletben újabb kutatásokat, újabb eszközöket, módszereket igényel. Munkánknak ez a szakasza nem jár látványos akciókkal, de nagyon szükséges, hogy egy majdani újabb lépés szilárd alapjait megteremthessük. Arra a jövőre természetesen már most gondolni kell. A jelen feladatainak jobb megoldásában, a jövő teendőinek felvázolásához sokat várunk a neveléstudományi kutatásoktól és az előkészítés alatt álló V. nevelésügyi kongresszustól. Ennek szeptemberi ülésszaka viszonylag szélesebb körben megvitatja majd a tartalmi, elsősorban a nevelési tennivalókat, s ajánlásokat készít a nevelésügy felelős irányítói és gyakorlati munkásai számára. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi években szembetűnően megnőtt a közművelődés, más néven a népművelés iránti érdeklődés. A „Röpülj páva", a „100 falu — 100 könyvtár", a „Televívíót minden iskolának" és sok más hasonló kisebb-nagyobb mozgalom, a tsz-eknek a falu művelődéséért megnyilvánuló és növekvő felelősségérzete, a munkásosztály művelődéséről folytatott széles körű vita, a múzeumlátogatók számának örvendetes emelkedése, a műkedvelő művészeti tevékenység megélénkülése, a klubmozgalom terjedése — mindez azt jelzi, hogy e terület átalakulóban van, valami újnak, egy tervszerűbb közművelődésnek a körvonalai bontakoznak. Valóban: társadalmi-gazdasági életünk felgyorsult fejlődéséből, a tudományos-technikai forradalomból, a szocialista demokratizmus további kiszélesítésének céljából született az a társadalmi igény, hogy a tanulási, művelődési folyamat ne szakadjon meg az iskolai bizonyítvány megszerzésével, hogy a folyamatos nevelés és tanulás tartalmát, eszközeit, formáit a kor s a felnőttek kívánalmainak megfelelően kialakítsuk. Az ötnapos munkahét egyre szélesebb körű bevezetése és elterjedése különösen indokolja, hogy segítsük a több szabad idő változatos, színvonalas és kulturált eltöltését. Az új igények és törekvések megújulásra késztetik a közművelődés hagyományos eszközeit, átalakítják a közművelődés szerkezetét. Látjuk, mint növekszik a kisebb közösségek művelődését segítő, aktivitásukra több lehetőséget nyújtó formák, mint amilyenek a klubok, szakkörök, baráti körök, vitaestek stb. iránti .érdeklődés. Az eddigiekben egy új igényt fogalmaztam meg, s a jelentkező újnak a csíráit igyekeztem megmutatni. A jelen helyzet és az eddigi gyakorlat azonban még tele van gondokkal, ellentmondásokkal. A közművelődés hagyományos formáinak egyike-másika elvesztette vonzóerejét, sok helyütt mégis erőltetik őket. Mások nem ismerik fel a közművelődés társadalmi jelentőségét, s gyakran öncélú amatőrködésre szűkítik le, pedig a népművelés társadalmi mozgalom a szocialista kultúra terjesztésére. Ezért nagyon is indokolt a sokszínűség, a helyi kezdeményezések felkarolása. Sok még a fehér folt, mégis a társadalmi szervek, a vállalatok vezetői közül sokan nem értik a közművelődés anyagi támogatásának szükségességét. Az utóbbi évek fejlődése ellenére még nem kielégítő a közművelődésben érdekelt társadalmi, állami, gazdasági szervek közti együttműködés. A problémákat látjuk, a gondokat ismerjük. Nemrégiben foglalkozott ezzel a kérdéskörrel az Országgyűlés kulturális bizottsága. Ez év tavaszán országos közművelődési konferenciát rendezünk. Azt várjuk tőle, hogy mérlegre téve a közművelődés gondjait, mai feladatait, segít a tennivalók tisztázásában. Űgy véljük, elsősorban e szerteágazó terület erőinek jobb együttműködésében, a gazdasági, társadalmi vezetők felelősségének felébresztésében kell előrelépnünk és közösen meghatároznunk közművelődési politikánk továbbfejlesztésének feladatait. Azt azonban máris tudjuk, hogy a társadalmi szervezetek segítsége és aktív közreműködése nélkül maguk a* állami szervek nem elégségesek. Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs beszámolójának állandó motívuma volt, hogy csak mindnyájunk erőfeszítésével, dolgozó népünk tudatos közreműködésével érhetjük el társadalmi, gazdasági céljainkat, teljesíthetjük feladatainkat. Fokozottan áll ez a művelődésügy területére. Nem túlzás azt állítani, hogy a mi munkánk minden egyes állampolgárért van, külön-külön, és együttesen az egész szocialista társadalomért, minden egyes szektorért, külön-külön, és együttesen az egész népköztársaságért. Kérem a tisztelt Képviselő Elvtársakat, segítsék e munkát, hogy minél eredményesebben végezhessük. Köszönöm. (Taps.) f