Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2507 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2508 a szocialista brigádokat és más társadalmi közösségeket, a humánus gondolkodású családokat, embereket, akik vállalják — az otthonok munkájának kiegészítéseként —, hogy valami pótlást nyújtsanak az állami gondozottaknak a családi otthon elvesztéséért. A gyermekgondozási segély bevezetésével nőtt a születések száma és ezzel az óvodás korú gyermekek elhelyezése iránti igény. A negyedik Ötéves tervben a jelenlegi, 52 százalékos óvodai elhelyezésük szinten tartására körülbelül 38 ezer új férőhelyet kellene létesítenünk. Tanácsaink is érzik e feladat megoldásának fontosságát, de eddig kilátásba helyezett anyagi lehetőségeik csak mintegy 31 ezer új férőhely kialakítását teszik lehetővé. A különbség tehát 7 ezer férőhely, s ennek megépítéséről nem, tudunk lemondani; de számítunk az ipari és mezőgazdasági üzemek áldozatvállalására is. A negyedik ötéves tervben, — . elgondolásaink szerint — előtérbe kerül a közoktatás, a 3—18 éves korú fiatalok neveléséről-oktatásáról gondoskodó intézmények fejlesztése. E témán belül is kiemelten kezeljük az óvodák és az általános iskolai diákotthonok, a szakmunkásképzés és a középiskolai kollégiumok ügyét. Kovács Éva elvtársnő többször is felhívta figyelmünket arra, hogy a tervezés időszakában vagyunk, és különös gonddal kezeljük az általa is felvetett kérdéseket. Ismerjük a tanácsi tervkoncepciókat, s ezért merem kijelenteni, hogy a tanácsok is egyetértenek a központi fejlesztési elvekkel, s ezeket terveikben próbálják realizálni. Ezért hangsúlyozom, hogy a negyedik ötéves tervben jelentősen előrelépünk a felszólalásokban is és beszámolómban is érintett kérdések megoldásában, bár Összes gondjainkat a negyedik ötéves tervben sem tudjuk megoldani. Általános iskolánk még nem vált igazán általánossá. Itt térek ki Ortutay Gyula képviselő elvtárs felszólalására, egyetértve vele, hogy kiemelte az általános iskola alapvető szerepét, s aláhúzta rendkívül nagy jelentőségét az oktatásügyön belül. Többször hivatkozott a Művelődésügyi Minisztérium statisztikai kimutatásaira, elemzéseire. Ezeket a megyei tanácsok is jól ismerik, és saját oktatásügyi helyzetüket nemcsak az. országos átlaghoz, hanem más megyék helyzetéhez is mérik. Vagyis ugyanazt teszik, amit Ortutay elvtárs is itt nagyon helyesen tett, amikor összemérte Bács megye helyzetét Vas megye helyzetével. Véleményünk szerint a megyei tanácsok a tervtárgyalások során ezeket a statisztikai felméréseket jól használják fel argumentumként, amikor a központi szerveknél nagyobb lehetőségeket sürgetnek problémáik megoldására. A Művelődésügyi Minisztérium is ezekre a statisztikai összehasonlításokra és elemzésekre támaszkodik, amikor támogatja a viszonylag elmaradott megyék nagyobb igényeit. Egyébként köszönöm Ortutay elvtárs támogató felszólalását. Mi a helyzet az általános iskolával? Néhány kérdést vetnék csak fel. Az első osztályba való beiratkozás ugyan 99 százalékos, elvégzése tíz év alatt — nem nyolc, hanem tíz év alatt, tehát a tankötelezettség végére — 91 százalékos. Mégis még mindig 36 ezer falusi, főleg tanyai gyermek nem részesül a felső tagozatban szakrendszerű oktatásban, 54 ezer tanuló pedig naponta bejár — köztük sokan gyalog és kerékpáron — a körzeti iskolákba, mert kevés a tanyai diákotthoni férőhely. A kormány a nemzetiségi oktatást illetően ugyancsak az igények teljes kielégítésére törekszik. A kulturális tárca jelentős anyagiakat vállal a nemzetiségi iskolák tankönyvellátásában, az országos átlagnál gyakran kisebb létszámú osztályok fenntartásában. A nemzetiségi dolgozók teljes egyetértéssel vesznek részt a szocializmus építésében, és tág terük van nemzetiségi kultúrájuk ápolásában is. Igényeiknek megfelelően a jövőben is mindent megteszünk anyanyelvi iskoláik ellátására, népi kultúrájuk gyarapítására. Szívesen vesszük, ha a baráti szocialista országok tankönyvekkel, a tanárok továbbképzésével — és más formában — továbbra is segítséget nyújtanak, mint ahogy eddig is tették, a hazánkban élő nemzetiségek oktatásához. Ha igénylik — erre is vannak példák — mi is készséggel segítjük a testvéri országokban élő magyar nemzetiségűek anyanyelvi oktatását. Középiskolai hálózatunk kiépítésének, a szakközépiskola és a gimnázium kívánatos arányú kialakításának, a tagozatos gimnáziumi osztályok közt a természettudományi szak ugyancsak kívánatos kiterjesztésének alapvető feltétele, hogy a jelenlegi 17,8 százaléknál a tanulók jóval nagyobb hányadát tudjuk kollégiumban elhelyezni. Körülbelül 50 ezer középiskolás diák, a tanulók egynegyede naponta bejár az iskolába. A vonaton, autóbusszal való utazás nemcsak fárasztó, hanem értékes órákat is elvesz a tanulásból, pihenésből. A bejárók jelentős része kétkezi munkások gyermeke, akik így többszörösen nehéz helyzetben vannak továbbtanulásuk szempontjából. A művelődésügyi ágazat elsőrendű gondjai közé tartozik a szakmunkásképzés is. Ezzel Fock elvtárs expozéjában részletesen foglalkozott. Az általa is említett feladatok részleges megoldására a következő tervidőszakban valószínűleg 1300 millió forintot lehet majd fordítani. A Horthy-korszakban, a hatosztályos elemi jelentette — ha jelentette — az iskolai végzettséget. Ma az általános iskolát végzettek továbbtanulását együttesen vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az idei tanévben a tanulók 76,5 százaléka folytatja tanulmányait a hároméves szakmunkástanuló-iskolában, illetve a négyéves középiskolában. Köztük is túlsúlyban vannak 75 százalékkal azok, akik szakmai jellegű iskolába járnak. Ezek a számok azt jelzik, hogy jó úton járunk a középfokú oktatás további kiterjesztésében, tehát egyre inkább a középiskolai szint jellemzi az általános műveltséget. Van azonban ezen az általános fejlődésen belül egy évek óta visszatérő gondunk, hogy a fizikai dolgozók, a munkálok és parasztok gyermekei nem egyenlő mértékben részesülnek e fejlődésből, az oktatás megnőtt lehetőségeiből. Tanulmányaik végzését illetően sok tekintetben hátrányos helyzetben vannak, s a továbbtanulásban is elmaradnak mind saját számarányukhoz képest, mind az értelmiségi és egyéb szülők gyermekeitől. Ezért igen fontosnak tartjuk, hogy kollégiumi, általános iskolai, diákotthoni progra-