Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2489 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2490 Tűrhetetlen, hogy Budapesten a munkaerőforgalom 1969. évi átlaga 43 százalék volt, ezen belül az építőiparban 60 százalék. Alapvető és hathatós megoldást azonban az jelentene, ha a budapesti ipari üzemek felesleges munkahelyeket szabadítanának fel, illetve szüntetnének meg az üzemek rekonstrukciós jellegű fejlesztése útján. Engedjék meg, hogy ezt egy kicsit bővebben kifejtsem. Budapesten van az ipari termelés 40 százaléka. Itt koncentrálódtak a nagy ipari- és gyártási múltú üzemek, a tervezőintézetek komplex hálózata itt van, sőt, a kutatóintézetekről is ez mondható el, még ha nem nagyon helyeslem is azt a megoldást, ami egyes kutatóintézetek itteni tevékenységével kapcsolatos, főleg a telepítés tekintetében. A nagytudású szakmunkásgárda és a fejlettebb munka alapja, bázisa, a korszerű géppark szintén itt van. Vagy — amit az előbb Apró elvtárs is említett és hangsúlyozott — az ipari integráció komplex megvalósításának nagy lehetőségei megvannak Budapesten. Indokoltnak látszik tehát nagyobb eltökéltséggel foglalkozni a budapesti üzemek műszaki fejlesztésével, termelésének növelésével, szervezési és technológiai problémáinak kimunkálásával, vagyis nagyobb feladatokat kell konkrétan kitűzni és végrehajtani. Nem vitatott, hogy Budapest léte, jövője, arculata és élete szorosan összefügg a lakosság számával. Ennek pedig ésszerűségi és gazdaságossági határai vannak. Ismételten hangsúlyozom, amennyiben a budapesti üzemek rekonstrukciós fejlesztése határozott megfogalmazást kapna, alaposabban foglalkoznának például a szállítások gépesítésével, jelentősen csökkenhetne az ipar létszámnövelő és lakosság-duzzasztó igénye és így jutna munkaerő a szolgáltatásoknak a kormány által is támogatott fejlesztésére, a kereskedelmi tevékenységre, az építőipari kapacitás növelésére, ezekre az igen indokolt és sürgős tennivalókra. Az általam vázolt és azt hiszem, Képviselőtársaim által is elismert igény kielégíthetőségének egy nagy akadályát látom azonban. Elsorvadnak még a jószándékú, de gyakran bátortalan iparági és vállalati fejlesztési tervek is, mert nincs országos és nincs a budapesti iparra vonatkozó egységes, intenzív iparfejlesztési terv. Javaslom ezért és kérem a kormányt, hogy a közlekedési koncepcióhoz és az egészségügyi fejlesztési tervhez hasonlóan tűzze napirendre egy országos településfejlesztési terven belül az Apró elvtárs által is kihangsúlyozott KGST-integrációt is figyelembevevő, egységes iparfejlesztési terv kimunkálását. Ehhez a gondolatmenethez tartozna — és ezzel akartam is foglalkozni — a regionális tervezés és agglomeráció kérdése is, de miután Oláh elvtárs erről szólt tegnap, azzal egyetértek, s így el is tekintek ennek bővebb taglalásától. Egyetértek az iparfejlesztés és a településfejlesztés koordinált kezelésének ' szükségességével. Ezért kérem az építés- és városfejlesztési miniszter elvtársat, valamint az Országos Tervhivatal elnökét, hogy munkaterveikben foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel. A palament ellenőrző szerepének növelését is lehetségesnek látnám ezen a téren, ugyanis most kimondottan ezekkel a. kérdésekkel egyik bizottság sem foglalkozik. A terv- és költségvetési bizottság és az ipari bizottság, mint bázis, a többi bizottságból bevonva egy-egy ilyen témával foglalkozó szakembert, ad-hoc bizottságot alakíthatna és fokozatosan az ilyen jellegű, tehát regionális fejlesztési témákat, területfejlesztési témákat is megvitathatnák. Most egy kissé iparági és bizottsági szinten szűkebb témákat tudunk csak megvitatni és nem látjuk az összefüggéseket. Ezért kérem Kállai és Fock elvtársat, vizsgálják meg javaslatom életrevalóságát. Tisztelt Képviselőtársaim ! Az elhangzott felszólalásokban számosan érintették azt az örvendetes tényt, hogy az ipari, kommunális fejlesztési beruházásokra szánt összegek örvendetesen növekednek. Ugyanakkor gggodalommal hallottam és konstatálom, hogy az építési — a magasés mélyépítési — kapacitások terén egyaránt szűken állunk. Állandóan visszatérő téma az országgyűlésen belül is, de minden illetékes fórumon, hogy feszültség van az építési igények és a kapacitások között. Hallottam arról is, hogy valamilyen adóval kívánnák terhelni azokat, akik építkezni akarnak, de azt hiszem, ezt azok sem gondolták egészen komolyan, akik kitalálták. Ma már a kivitelezők ebben a helyzetben kissé magas lóról tárgyalnak, visszautasítanak megrendeléseket, elfogadhatatlan határidőket adnak meg, megengedhetetlenül magas árakat szabnak. Például egyes mélyépítési, így gázvezeték-építési niunkáknál az eredeti költségvetéshez viszonyítva 30 százalékkal drágábban dolgoznak. Egyszóval azt akarom mondani, hogy monopolhelyzetbe kerülnek és ennek ilyen jellegű áldásait élvezik. Végeredményben az a hatás, hogy ugyanakkor a beruházási-fejlesztési pénzből, a kapacitáshiányból, mint egyik okból, ma már kevesebb létesítmény valósul meg, mint két évvel ezelőtt, és félő, hogy ez az arány tovább romlik. Budapesten például a múlt évben tíz százalékkal nőtt az építőipari tevékenység termelési értéke, de ennek felét, öt százalékát az árnövekedés tetté ki. Kérem a kormányt, hogy az új ötéves terv kialakítása során szigorúan biztosítsa és ellenőriztesse a fejlesztési összegek és a megvalósuló objektumok közötti arányókat, s ennek érdekében tegyen erőfeszítést megfelelő építőipari kapacitások biztosítására. Budapestre irányítva a figyelmet: közismert Budapest elavult városrészeinek problémája. A budapesti házak bruttó értéke 100 milliárd forint nagyságrendű, a nemzeti vagyonnak jelentős részét teszi ki, és most örömmel lehet azt mondani, hogy már pénz is van tatarozásra. Körülbelül 10 milliárd forint jut az ötéves tervben erre a célra, de ma ott tartunk, hogy a jelenleg folyó tatarozási tevékenységgel még csak növekszik a többévtizedes lemaradás. Nagyon határozott és gyors intézkedésre lenne szükség. Budapesten a tanács építőipari kapacitását — nagy számot mondok — legalább 60 százalékkal kellene növelni. A budapesti lakásépítés és felújítás, az egészségügyi, kereskedelmi és szolgáltató létesítmények gyors és jobb elkészülése érdekében nö-