Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2487 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2488 A nemzetközi jognak Izrael részéről történő ilyen semmibevételét el kell ítélni. A parlamenti képviselők támogatják a palesztinai népet jogainak hazájában történő teljes visszanyerésében. A Kairóban összeült parlamenti képviselők felhívással fordulnak minden parlamenthez, hogy vesse latba befolyását kormányánál és hazája közvéleményénél abból a célból, hogy megvalósuljon a béke a Közel-Keleten, nevezetesen szűnjenek meg a bombázások és mindaz, amit ez magában foglal, az arab országok ellen elkövetett izraeli légitámadások megszüntetése, az izraeli csapatoknak az elfoglalt arab területekről történő kivonása, az ENSZ valamennyi határozatának, elsősorban a Biztonsági Tanács idézett határozatának végrehajtása, megtéve minden szükséges intézkedést, beleértve azokat a lépéseket, amelyeket ennek a célkitűzésnek a megvalósítására az; Egyesült Nemzetek Szervezeténél meg kell tenni. A Kairóban összegyűlt parlamenti képviselők meg vannak győződve arról, hogy igazi és garantált béke csak akkor valósulhat meg, ha az a népek jogain alapszik, amelyek hazájukban a demokrácia, az egyenlőség és a biztonság jegyéiben élnek." Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, az is ismeretes mindannyiunk előtt, hogy a konferencia befejezése óta eltelt időszakban a közel-keleti helyzet súlyosbodott az izraeli légitámadások fokozódása, az Abu Zabál, majd a Szuezi Csatorna övezetében elkövetett légitámadások következtében, amelyeknek számos polgári áldozata is van. Ettől indíttatva hozta a magyar Országgyűlés külügyi bizottsága azt a nyilatkozatot, amelyre tegnapi beszédében Péter elvtárs is utalt, s amely a sajtóban is megjelent. Ügy gondolom, a kairói konferenciának azt a kérését, hogy a képviselők nemzeti közvéleményük megfelelő tájékoztatásából vegyék ki a részüket, mi is magunkévá tehetjük és a probléma valódi okainak feltárását a választóinkkal való közvetlen érintkezésünk során fokozottabb mértékben megtehetjük. Annál is inkább, mert az izraeli, de általánosságban az imperialista propagandagépezet minden alkalmat megragad arra, hogy a probléma valódi gyökereiről, valódi okairól el* terelje a figyelmet és ezzel bizonyíthatatlan vagy feltételezett jelenségekből, okozatokból az arab népek ellen irányuló hangulatot teremtsen meg. Ami a Magyar Népköztársaság külpolitikáját illeti, kormányunk minden egyes alkalommal, amikor az imperializmus és antiimperializmus, a kolonializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak, a reakció és a társadalmi haladás erői közötti konfrontációról volt szó, következetesen szilárd elvi alapon állva támogatta a nemzeti felszabadítás, az antikolonializmus és a társa-» dalmi haladás ügyét. Ezért a külügyminiszter elvtárs beszámolóját elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps) ELNÖK: Vida Miklós képviselőtársunk következik szólásra. VIDA MIKLÓS: Kedves Képviselőtársaim! Az ' Országgyűlés eddigi vitáját hallgatva meg kell állapítanom, hogy az a napirendre tűzött témából kiindulva rendkívül érdekes és aktuális témákkal foglalkozik. Néhány felszólalás és vélemény, különösen a munkaerőkérdésről, a budapesti ipar helyzetéről és az ötéves tervről arra késztetett, hogy szót kérjek, noha eredetileg ez nem volt szándékomban. Beszámolójában Fock elvtárs, és utána néhány képviselőtársam is foglalkozott a munkaerő-kérdéssel, a tennivalókkal és a megoldás irányában ható intézkedésekkel. Egyetértek Fock elvtárssal abban, hogy a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaszervezés, a normakarbantártás, a gépesítés és a vezetés színvonalának emelése útján lehet és van is elég sok tennivaló, ami a jobb és gazdaságosabb termelést előmozdíthatja. Továbbá nekem is a véleményem, hogy az új gazdasági szabályozók befolyásolhatják — sőt, bízom abban, hogy majd befolyásolják is — a vállalatok közismert munkaerőéhségét. Egyelőre azonban azt kell mondanom, hogy Budapesten még nem érezhető eléggé mindennek a hatása, azt viszont látom, hogy az újságokban és a villamosokon a vállalati hirdetési láz nem nagyon csökkent, sőt, mintha a kereslet egyes szakmákban még meg is növekedett volna. Ügy gondolom, ebben a kérdésben is az a helyzet, mint az élet, sőt bátran mondhatom, a gazdasági élet sok más területén is, hogy a „csak", vagyis az egyetlen megoldás nem megoldás, több változatos módszer és befolyás együttes hatása hozhatja meg csupán a kívánt és várt eredményt. $5gy példára szeretnék hivatkozni. Képviselőtársaim is bizonyára nézték a televízió közlekedési fórumának adását, ahol a budapesti közlekedési problémákkal kapcsolatban a járatsűrítés, a gépjárművek számának növelése, a jegyrendszer módosítása, a megállóáthelyezés és sok egyéb kérdés volt napirenden, de emellett a munkaidőeltolás kérdése csak mint egy alternatív lehetőség merült fel, és nem mint „az is egy megoldás", s én ezért ezzel a javaslattal egyetértek. Az ipari üzemeknek itt is tenniük kellene valamit, amíg a földalatti meg nem épül, addig sok mindenféle megoldást együttesen kell kezelni. Visszatérve a „csak" megoldás helyett az „is-is" megoldásra: mint budapesti képviselő és mérnök úgy 'gondolom, hogy a munkaerő-helyzet megoldásában Budapesten elsősorban az ipari üzemeknek van és lehet sokféle tennivalójuk. Fock elvtárs említést tett arról, hogy vannak már intézkedések, amelyekkel az üzemek maguk is elősegítik a munkaerő-vándorlás csökkentését. Egy budapesti példával magam is alá tudom támasztani, hogy vannak erre jó kezdeményezések. Egyes ipari üzemeknek az az elhatározása — mondhatnám eltökéltsége —, hogy a notórius „vándormadarakat" nem alkalmazzák, üdvözlendő cselekedet. Ugyanígy az is, hogy egyes rokonvállalatok — így például a híradástechnikai egyesülés vállalatai — egymástól munkaerőt nem csábítanak, nem vesznek fel és fél évig nem növelik a bérüket. Ezt folytatni kell, valakinek vagy valakiknek el kell ezt kezdeniük, elismerést érdemelve az úttörés nehézségeinek vállalásáért.