Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2451 Az Országgyűlés 31. ülése, ségességével és célszerűségével egyetértek, de ebben az esetben nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy kereskedelempolitikai szem­pontból is nem helyesebb-e egész évben reáli­san, mérsékeltebb áron forgalomba hozni a ter­mékeket és az idényvásárokon azok a termékek kerülnének elsősorban piacra mérsékeltebb ára­kon, amelyekkel kapcsolatban a cél a tényleges készletcsökkentés és az ezzel járó kamatterhek mérséklése. Még egy-két ilyen engedményes vá­sár és a lakosság jelentős része, elsősorban a kis­keresetű lakosság, nem akkor fog vásárolni, ami­kor valamire szüksége van, hanem akkor, ami­kor engedményes vásárokon azt kedvezőbb fel­tételek mellett teheti. Űgy gondolom, ezzel a kér­déssel is érdemes volna foglalkozni az illetéke­seknek és meg kell találni azt a helyes utat, ahol az ipar, a kereskedelem érdekei a vásárlóközön­ség javára jobban érvényesülnek. A kormánybeszámolót elfogadom és elfoga­dásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.32—16.55. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést új­ból megnyitom. Varga Zsigmond képviselőtár­sunknak adom meg a szót. VARGA ZSIGMOND: Tisztelt Országgyűlés ! Az elmúlt, ülésszakunkról, az 1970. évi népgazda­sági tervről és az állami költségvetésről adott híradásokat nagy érdeklődéssel olvasta, hallgatta az ország népe, s köztük Békés megye lakossága is. Gazdasági reformunkat helyesnek tartja, ma­gáénak érzi dolgozó népünk és félti minden olyan jelenségtől, amely az alapgondolatoktól eltérő formában jelentkezik a végrehajtásban népgaz­daságunk egyes területein, legyen az szénellátási probléma, ruházati árprobléma vagy munkafe­gyelmi, munkaszervezési kérdés. Az azóta nap­világot látott intézkedések megnyugtatóan bizo­nyítják, hogy a kormány helyes intézkedéseket hozott az országgvűlésen felvetett problémák megoldására. Az 1970. évi népgazdasági terv tel­jesítése és túlteljesítése, a negyedik ötéves terv jó megalapozása érdekében megyénk mezőgazda­sága, ipara, s általában dolgozó népe a jövőben is igyekezettel és eredménvesen dolgozik. Tisztelt Országgyűlés! A kiadott táiékozta­tónak: az 1970. évi népgazdasági terv megalapozó számításai 6. pontiávaí, a nem anyagi iellegű szol­gáltatások fejlesztésének egyes Békés megyei problémáival, feszültségeivel szeretnék külön foglalkozni. Legégetőbb a lakáshelyzetünk. A jóváha­gyott harmadik ötéves terv megyénknek mind­össze 970 állami lakást juttatott. Az előiránvzott lakásépítési; lényegében már 1969 közepén befe­jeztük és gondot okozott, hogy a meglevő kapa­citást hogyan használjuk ki. 1970-re is a tanácsi lakásépítés részaránva csak 9 százalék, szemben a tanácsi és állami erőforrásból épülő lakások 38 százalékos országos átlagával. Lakásállomá­nyunkban a vályog és sár-alapú és falazatú laká­1970. március 4-én, szerdán 2452 sok aránya 60 százalékos, szemben az országos 33 százalékkal. Ezek állaga rohamosan romlik. Az elmúlt tíz évben felépült új lakások 39,5 szá­zalékban az elavult és megszüntetett lakások pótlását jelentették csupán és nem növelték a lakásállományt. Köztudomású, hogy Békés me­gye városainak és községeinek kiterjedt tanya­világa van. A tanyai lakosság beáramlása a tele­pülési központokba, szükségszerű és ütemes fo­lyamat. Az ütemet fokozza az a körülmény is, hogy a tanya épületek állagára tulajdonosaik hosszú idő óta nem fordítanak gondot, és ezek <; rohamosan mennek tönkre. A nyári idényben fő­leg az öregek még kint laknak, a lakásállomány­ban még szerepel a tanya, de tényleges lakás­funkcióját igen kis mértékben tölti be. Az eddig épített lakásokból is az egyszobá­sak aránya 15 százalékkal nagyobb, mint az or­szágos átlag. A mennyiségi mutatón kívül a mi­nőségi javulást is szorgalmaznunk kell. Ide tar­tozik a városközpontokban szanálásra kerülő el­avult épületek korszerűekkel való helyettesítése is. A tanácsok által nyilvántartott jogos lakás­igénylők száma 8000 körül van. Nyolcvan száza­lékuk a városokban jelentkezik. Az orvosok, mérnökök, mezőgazdasági és ipari szakemberek letelepítése még a járási székhelyeken és nagy­községeinkben is tanácsi lakás hiányában leg­többször megoldhatatlan nehézséget jelent. A kultúrált lakáskörülmények elengedhetet­len feltétele a közművesítés. A vízvezetéki há­lózatba bekapcsolt lakások aránya megyénkben 6,2 százalék, az országos átlag közel háromszo­ros. A csatornahálózatba lakásaink 3,1 százalé­ka van bekapcsolva, országosan 11 százalékos ez a mutató. Megyénk számottevő kincse a földgáz, de a gázszolgáltatásba bekapcsolt lakások aránya csak 3 százalék. Megyénk gondot fordított a korszerű tech­nológiával dolgozó lakásépítő kapacitás létreho­Az 1970. évi állami lakásépítési előirány­zatot 35 százalékkal túl tudná teljesíteni a me­gye építőipara, ha pénzügyi fedezet állna ren- i delkezésére. Megyei erőinket a jövőben is maxi­málisan bevetjük lakásproblémánk megoldása érdekében, de mindez éppen az elmondottakból megállapíthatóan kevés annak nagyságához vi­szonyítva. E feszítő társadalompolitikai problé­mát csak hatékonvabb állami támogatással tud­juk és lehet megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Másik szorító gondja megyénknek az alsó- és középfokú oktatási in­tézményeink tárgyi feltételeinek kedvezőtlen helyzete. Általános iskolai tantermeink csaknem egynegyede szükségtanterem. Az országos átlag 15,7 százalék. Ezek a szükségtantermek sem a korszerű oktató-nevelő munkának, sem az egész­ségügyi követelményeknek nem felelnek meg. Az egy tanteremre jutó tanulólétszám jónak lát­szik, de csak a számok tükrében. A valóság az, ?iogy még sok tanyai iskolánk van, ahol 15—£0 fős a tanulólétszám és ez a megyei átlagot az Or­szágos Tervhivatal előtt kedvezőnek mutatja. Ta­nyai iskoláink fokozatosan elnéptelenednek. Ez sürgetően követeli az általános iskolai kollégiu­mok bővítését, úiak létrehozását. Egvetértek dr. Ortutay Gyula képviselőtársam ezzel kapcsolatos

Next

/
Thumbnails
Contents