Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2453 Az Országgyűlés 31. ülése, 1970. március 4-én, szerdán 2454 gondolataival, azokat a magam részéről is támogatom. Helyes lenne e feladat megoldását célcsoportos beruházással segíteni. Hasonlóan nehéz a helyzet a középfokú oktatás területén is. Az osztályok egy része előadótermekben, szertárakban, KISZ-termekben nyert elhelyezést. Kedvezőtlen a helyzet megyénkben az egy tanulócsoportra eső kiadás tekintetében is. Az ipari és mezőgazdasági szakközépiskoláknál országosan 130 ezer forint az egy tanulócsoportra eső kiadás, nálunk 84 ezer forint. A -tantermi nehézségek mellett még súlyosabb a középiskolai kollégiumi helyzet. A felszabadulás óta Békés megyében csak egy kollégium épült. A meglevő régiek állaga rossz, korszerűtlenek, zsúfoltak, a legalapvetőbb egészségügyi követelményeknek sem felelnek meg. Több kollégium bezárását. sürgetik az egészségügyi szervek. A megye iparához nem kapcsolódik megfelelő számú szakközép- és szakmunkásképző iskola. A szakmunkástanulók száma a három évvel ezelőtti 6700 főről 8500 főre emelkedett. Ezen belül változatlanul gondot jelent, hogy kevés a felvehető leány szakmunkástanulók száma. Szükséges lenne a meglevők mellett új profilok indítása, s további osztálytermek építése. Szükséges továbbá ezek korszerű gépekkel, műszerekkel való ellátása. A szakmunkástanuló intézetek tárgyi feltételei eltérőek, de mindegyikre jellemző a zsúfoltság és a kollégiumi férőhely hiánya. Korszerű, tudományos ismeretekkel rendelkező, szocialista gondolkodású, kommunista jellemű fiatalság nevelése — akik a gyorsuló idővel képesek versenyre kelni — sürgetően követeli a tárgyi feltételek megjavítását. A jó pedagógiai és szakmai munka mellett ezek segíthetik elő, amint azzal Fock elvtárs is-foglalkozott, a szakmunkásképzés színvonalának emelését. Ebben a nagy munkában jelentős szerepe van a pedagógusoknak. Élet- és munkakörülményeik jelentősen befolyásolják munkájuk eredményességét. Anyagi megbecsülésük nem áll arányban végzett munkájukkal és főképp azzal a követelménnyel, amelyet társadalmunk velük szemben támaszt. A közelgő Lenin-centenárium különösen aktuálissá teszi nagy tanítónk véleményét, állásfoglalását a pedagógusokkal kapcsolatban. „A néptanítót olyan magasra kell emelnünk, amilyen magasan soha nem állt, nem áll és nem is állhat a burzsoá társadalomban. Ez olyan igazság, amely nem szorul bizonyításra." , A pedagógusok erkölcsi megbecsülése pártunk, államunk, dolgozó népünk részéről megtisztelő, jóleső, mindig jobb munkára ösztönző érzés, de a gazdasági körülmények alakulása újra időszerűvé tette az anyagi megbecsülés kérdését is. Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott kormánybeszámolót elfogadom. Végrehajtásának sikere érdekében megyei képviselőtársaimmal együtt lelkiismeretesen dolgozni fogok. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Listár Sándor képviselőtársunk, LISTÁR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Érdeklődéssel hallgattam a kormány beszámolóját, amelyet Fock elvtárs ismertetett. Nagyon jónak tartom az Országgyűlésnek azt a gyakorlatát, hogy a kormány időközönként a végzett munkáról, célkitűzésekről valamennyi jelentős kérdést érintően beszámol. Tisztelt Képviselőtársaim! Ügy gondolom, egyértelműen elmondhatjuk, hogy a gazdasági mechanizmus két évvel ezelőtt bevezetett reformja gazdaságpolitikai munkánknak jó emelőjévé vált. Mindennapi tevékenységünk most arra irányul, hogy a reform kedvező hatásait mind jobban kibontakoztassuk, bár a bevezetés időszakában is tudatában voltunk, hogy a mechanizmus célkitűzései nem valósulhatnak meg azonnal, hanem azok egy hosszabb, több éves folyamatot vesznek igénybe. Fock elvtárs beszélt az utóbbi évek nagyszerű eredményeiről, pozitív vonásairól, de olyan jelenségekről is, amelyek zavarják a reform hatékonyabb érvényesülését. Nagyon jó, hogy időközönként mérlegeljük kitűzött céljaink gyakorlati megvalósulását és az önellenőrzés, a tömegek ellenőrzésének tapasztalatai alapján őszintén elmondjuk azokat a jelenségeket, amelyek esetenként gátolják azok teljesebb érvényesülését és minden részletében való sikerét. A párt és a kormány politikáját az teszi nagyszerűvé, vonzóvá, hogy az embert állítja a központba, így az elvék gyakorlati végrehajtása során az eredményekből erőt meríthetünk a további előrehaladáshoz és a tapasztalt fogyatékosságok megszüntetéséhez. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban két kérdés kapcsán kívánom elmondani a választókerületemben ez irányban szerzett tapasztalataimat. Az egyik a falusi lakosság áruellátását végző általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos, a másik pedig a mezőgazdasággal. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek felelőssége a falu áruellátásában igen nagy. Ezt a szövetkezetek vezetői többségükben helyesen értik és igyekeznek az irányításuk alatt álló szövetkezetek tevékenységét úgy szervezni, hogy jól szolgállak választóik, a szövetkezeti tagság, a lakosság igényeit. Az említett szövetkezetek általában megfelelnek ezeknek az elvárásoknak. Ezt az eredménvt lehetővé teszi csaknem két és fél évtizedes tapasztalatuk és az a körülmény, hogy őket ebben a munkában a párt és a tanácsi szervek messzemenően támogatnák. Mégis a pozitív eredménvek ellenére néhány körülménv nehezíti a szövetkezetek munkáját. Ezek közül néhányat emelek ki. A szövetkezetek alakulása és feilesztése időszakában, amikor magukra vállalták a falu kereskedelmi ellátásának terhét, egyrészt a volt Hangva szövetkezetek, másrészt az egvéb kiskereskedők korszerűtlen üzleteiben kezdték el az árusítást. Azóta, főleg az utóbbi években sokát iavult a helvzet. Valamennvi szövetkezet igvekezett felúiítással és beruházásokkal, az üzletek, az eladóterek és raktárak korszerűsítésével emelni a színvonalat, javítani a kereskedelmi ellátást, szakosítani az üzlethálózatot.