Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2449 Az Országgyűlés 31. ülése, désnek feladata a belföldi igények kielégítése és a tőkés viszonylatban tovább javuló külkereskedelmi mérleg biztosítása. Iparunk növekedésével együtt jár természetesen a jövedelmek növekedése is és ezzel együtt jár a vásárlási kedv, s megnő a kereslet. Nemcsak az élelmiszerfogyasztás nő, hiszen tudvalevő, szeretünk nagyokat és jól enni, hanem a tartós fogyasztási cikkeken túl megélénkül a ruházati cikkek iránt is az érdeklődés. Ha figyelembe vesszük az időjárás alakulását, láthatjuk, hogy jön a tavasz, majd a nyár, az üdülési szezon, és ezzel mindig velejár a ruhatár felfrissítése is. így jutottam el felszólalásom alapmondanivalójához, a textilipar helyzetéhez, a rendelés-ellátottság kérdéséhez, az export-import arányok, a belföldi arányok kérdéséhez. Ügy érzem, hármas minőségben kell e kérdésről beszélnem: mint képviselő, mint textilipari dolgozó és mint fogyasztó. Remélem, az elmúlt esztendő tanulságait megszívlelte minden érdekelt, az ipar, a kereskedelem és talán még a bankról is beszélhetnénk a hitelpolitikai vonatkozások miatt. A tavalyi év a belkereskedelem tartózkodása miatt úgy indult, hogy például a Pamutfonóipari Vállalatnál a fizetőképes rendelésállomány 80—85 százalékos volt. Ez még jó helyzet, mert a pamutipar egészének csak 70 százalékos volt a fizetőképes rendelés-állománya. Vállalatunk — hasonlóan más vállalatokhoz — a szabad kapacitást exporttal kötötte le. Az elmúlt év második felében a belföldi kereslet megnőtt, így exportkötelezettségünk terhére szállítottunk a belföldi piacra. Nem volna jó, ha ebből a gyakorlatból rendszer lenne, mert így lejáratjuk jó hírünket a nemzetközi piacon. Pedig a textil- és ruházati ipar, ha minőségi termékkel és mennyiséggel győzné, úgy a' tőkés, mint a szocialista piacokon egyaránt nagy értékesítési lehetőségekhez juthat. Ehhez azonban átfogó korszerűsítésnek kell megtörténnie nemcsak a gyártmánystruktúrában, hanem az üzemek gyártó berendezéseiben is. A textilipar krónikus munkaerőhiányát csak termelékeny, korszerű, automatizált gépekkel lehet feloldani, de nem kis tehertétel még a sok korszerűtlen munkahely sem. Az életszínvonal emelkedésével bővülő és átalakuló ruházati kereslet kielégítéséhez szükséges árukínálat és választék megteremtése csak a ruházati ipar alapos rekonstrukciójával valósítható meg. A vállalatok jelenlegi jövedelmezősége azonban éppen a legalapvetőbb ágazatokban nem kielégítő. Nem képződik elegendő fejlesztési alap. A feladatok és a megvalósításhoz szükséges eszközök között nincsen meg az összhang. Szükségesnek tartom és javaslom, hogy a ruházati ipar eszközellátása kiemelten vizsgálatra kerüljön a negyedik ötéves terv előmunkálatai során. Ennek eredményei alapján határozza meg a kormány iparpolitikájának a ruházati iparra vonatkozó részét, mert a lakosság ruházati cikkekkel való kielégítő ellátásának feltételeit az ötéves terv során meg lehet és meg is kell teremteni. ' 1 Néhány szót szeretnék mondani a termelő és továbbfeldolgozó üzemek'kapcsolatairól. Ez a 1970. március 4-én, szerdán 2450 kérdés különösen a mi üzemünket érinti, ami tudvalevően fonoda és a tovább-feldolgozó üzemeket látja el termékkel. Nekünk nem mindegy, hogy a kereskedelem milyen igényekkel jelentkezik a szövőkikészítő üzemeknél, folyamatos-e az áruátvétel, mert a kereskedelempolitika minden zökkenője a legjobb munkánk mellett is lehetetlen helyzetet teremt. A múlt évben például 1200 tonna fonalat legyártottunk, leszállítottunk és az átvevő gyárak nem tudtak fizetni, mert megrendelés hiányában nem tudták továbbadni a terméket. Csak a kereskedelem gondosan összehangolt kapcsolata a piaccal és az iparral tudja ezeket a buktatókat elkerülni. Érdemes az illetékeseknek azzal a ténnyel is foglalkozni, hogy ruházati iparunk elsősorban a hagyományos szálas anyagok felhasználására van berendezkedve. A szintetikus szálak fokozottabb felhasználása, a gyártmánystruktúra korszerűsítése jelentős anyagi erőforrásokat igényel és a korszerűsítés során olyan problémák is jelentkezhetnek, hogy az átállás során olyan .gépek és gépi berendezések is feleslegessé válhatnak, amelyek egyébként még nem értek meg a kiselejtezésre. A gyártmánystruktúra átalakítása a ruházati ipar rentabilitásának alapvető kérdése hazai vonatkozásban és exportban egyaránt. A strukturális változás mellett számításba kell venni azt is, hogy a fogyasztói árrendszer fokozatos megjavítása során a textilipari termékek iránti kereslet választékában és nagyságrendjében is nőni fog. A választékbővítés tényében a kormányzat jelentős szerepet szánt az importnak, részben a hazai verseny kiszélesítésére, részben pedig árcsökkentő, illetve nivelláló szerepének. A decemberi ülésszakon — helyesen — éles kritika hangzott el ennek a szándéknak nem egészen korrekt módon történt érvényesítésével kapcsolatban. A kereskedelem — megítélésem szerint — a mesterségesen előidézett áruhiányt felhasználta a belföldi árszintnek az importárak szintjére való megközelítésére. Hogy ez menynyire nem helyes, főleg nem volt politikus, igazolja az az áldatlan közhangulat, ami a vásárlók körében karácsony előtt ezzel kapcsolatban kialakult. Mindenki egyetértett Biszku elvtársnak azzal a megállapításával, amely szerintem is a legkeményebb kritika volt, hogy az ármegállapító és kereskedelmi szervek a kormányzatnak a forgalmi adó rendezésére vonatkozó intézkedését egyoldalúan csak azoknál a termékeknél érvényesítették, ahol azzal áremelést lehetett igazolni. Nem hajtották végre a forgalmi adóváltozás következtében szükségszerű ármérsékléseket. Ennek a felemás állásfoglalásnak a következménye volt, hogy a ruházati cikkek közül nagyon sokat és sokfélét a kiskeresetű emberek nem tudtak megvásárolni. Engedjék meg, hogy végül néhány szót szóljak az év elején tartott vásárokról, amikor a kereskedelem szokatlanul nagy árengedménnyel dobta piacra készleteit. A vásárlók ennek joggal örültek, főleg azok, akiknek karácsony után még volt is rá pénzük. Az engedményes vásár szűk-