Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2447 Az Országgyűlés 31. ülése, 1970. március 4-én, szerdán 2448 elsődleges feladatnak tartjuk a közös * állattenyésztés számszerű és minőségi fejlesztését. Annál is inkább, mert az a tapasztalatunk, hogy a háztáji továbbfejlesztésére hozott kedvező intézkedések ellenére is, különösen a szarvasmarhánál további csökkenés várható. Nagy problémát jelent, és a közös állomány fejlesztését nagymértékben akadályozza a korszerű férőhelyek hiánya és az épület-beruházások indokolatlanul magas bekerülési költsége. A meglevő anyagi fedezet biztosítása pedig igen nagy gondot jelent a termelőszövetkezetek nagy részénél. Csak kevés gazdaságban képződik olyan nagyságú jövedelem, hogy saját erőből ezt fedezni tudnák. így döntő jelentőséggel bír a beruházások állami támogatása, aminek mérséklése nyilvánvalóan lassítani fogja az új férőhelyek létesítésének ütemét. Ez pedig különösen súlyos helyzetet teremt az olyan termelőszövetkezetekben, amelyek eszközellátottsági szintje amúgy is alacsony, és alacsony a tagok jövedelme is. Tisztelt Országgyűlés! Valter Imre képviselőtársam a legutóbbi Országgyűlésen foglalkozott megyénk növénytermesztési és ehhez kapcsolódó gépesítési problémáival. Ezekkel egyetértek és ismétlés nélkül csak kiegészíteni kívánom néhány gondolattal. Ismeretes, a gépesítés a gazdálkodás folytatásának és továbbfejlesztésének alapvető feltétele. Ezért is súlyos probléma, hogy ezen a fontos területen az utóbbi években — a múlt év kivételével — megtorpanás és visszafejlődés van, és ez az utóbbi körülmény késztet arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Egy megyei esettel szeretném a fenti helyzetet jellemezni. A csökkenő gépi beruházási tendencia hatására az egy traktoregységre eső szántóterület az 1966. évi 91 katasztrális holdról például 1968-ra már 94,2 katasztrális holdra növekedett, akkor amikor összességében a gépi munkaigény lényegesen nőtt. Emellett is rendkívül súlyos helyzet alakult ki azáltal, hogy a tagság elöregedésével párhuzamosan az anyagi eszközök hiánya miatt a gépállományunk is elhasználódott, a termelőszövetkezetek erőgépeinek 52 százaléka öt évesnél idősebb, és ebből 28,4 százalék több mint 8 éves. A gépek nagy része már félig elhasznált állapotban került a gépállomásról a termelőszövetkezetbe. Ennél is rosszabb képet mutat a munkagépek helyzete. Különösen hiányoznak egyes betakarító gépsorok és korszerű, alapvető talajművelő eszközökben is szűk a keresztmetszet. Emellett pozitívumként említhetném meg, hogy a gabonafélék vetése, a műtrágyázás, a betakarítás komplex gépesítése megoldott. Azzal folytatnám e témát, hogy a gazdaságos üzemeltetés érdekében az ismert okok miatt csökkent gépállomási javító szolgáltatás helyett nagyobb gondot kell fordítanunk az üzemi gépjavító hálózat kiépítésére, amelynek előfeltételeihez nagyobb központi segítség szükséges. Nehezíti helyzetünket — és a képviselői fogadó órák szinte állandóan visszatérő kérdése — a termelőszövetkezeti vezetők részéről az alkatrész-ellátás elégtelensége. De a meglevő pénzeszközök maximális felhasználására sincs lehetőségünk, újabb gépek vásárlására, ezek hiánya miatt. Ezért továbbra is nagy problémának tartjuk az árualap nagymértékű hiányát mezőgazdasági gépipari cikkekből. Megoldására hazai gyártó vállalatoktól és külkereskedelmi szerveinktől kérünk hathatós segítséget. Az eddig elmondottak is azt igazolják, hogy a gépesítésben való elmaradásunk gyors felszámolása csak akkor biztosítható, ha üzemi erőforrásaink maradéktalan kihasználása mellett a népgazdasági erőforrások az eddiginél is nagyobb lehetőséget biztosítanak. Véleményünk szerint a gépesítésre fordított pénzeszközök a leggyorsabban megtérülő beruházások közé tartoznak. Mint termelőszövetkezeti vezető is, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a termelőszövetkezetek gépparkjaik felújítása, illetve . újabb gépek vásárlására 3—4 éves hitelt kaphassanak. Említettem, hogy kalászosaink komplex gépesítése megoldott, de nem halad hasonló ütemben a kapások betakarításának gépesítése. Ez mellett az elmúlt évek terméshozamainak lényeges emelkedése, a veszteségmentes betakarítása és tárolása érdekében szükségszerűvé teszi az elmaradt tároló és szárító kapacitás korszerűsítése és bővítése is. Különösen olyan szárító berendezések biztosítását kérjük, amelyek az üzemek igényeinek az eddiginél jobban megfelelnek. Mivel pedig a tárolókapacitás-bővítés a hagyományos építőanyagok és építőkapacitás hiánya miatt is korlátozott, ezért helyes volna, ha az olyan nagy népgazdasági értéket képviselő f avagyon egy részét épületelem panelok gyártásán keresztül e probléma gyorsütemű megoldására is felhasználnánk. Ennek érdekében szükség volna faforgácslap épületelemgyár létrehozására, amelyre megyénkben alapanyag szempontjából is biztosítottak a feltételek. Hogy ez megvalósuljon, a mezőgazdasági tárolókapacitás bővítése érdekében kérjük a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, hogy faforgácslap és épületelem mezőgazdaságban történő alkalmazásához nyújtson segítséget. Tisztelt Országgyűlés ! A termelőszövetkezeti gazdálkodással kapcsolatos két alapvető problémát tettem szóvá a szarvasmarha-tenyésztés és a gépesítés fejlesztésének szempontjából. A kormány beszámolója bizakodással tölt el bennünket a tekintetben is, hogy e két alapvető feladat megoldásában előbbre jutunk. A szövetkezeti parasztság munkájával és a szövetkezetek saját erőforrásaikkal hozzájárulnak e gondok megoldásához. Segítséget kérünk. Biztos vagyok benne, hogy az ország anyagi erőforrásainak és lehetőségeinek mértékéig a kormány segíteni fog. A kormánybeszámolót elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Kemenczés Sándorné képviselőtársunk következik szólásra. KEMENCZÉS SÁNDORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnöke beszámolójában szólt arról, hogy az 1970. évi népgazdasági terv alapozó számításainál figyelembe vették az ipari termelés további növekedését. Ennek a növeke-