Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2445 Az Országgyűlés 31. ülése, 1970. március 4-én, szerdán 2446 akkor a tanárok, szülők, tanulók egybehangzóan azt kérték: tegyem szóvá, hogy ezen iskolatípus tanterve, tananyaga túlméretezett, továbbá azt is, hogy ebből az iskolatípusból a jó képességű, szorgalmas fiatalok inkább csak elvileg és kevésbé valóságosan jutnak el a felsőoktatásba, mert még a szakmájuknak megfelelő szakon sem versenyképesek a felvételi vizsgán. Ennek intézményes rendezését szeretném kérni művelődésügyi miniszterünktől, Ilku elvtárstól, annál is inkább, mert itt a tanulók sokkal nagyobb százaléka munkás-paraszt fiatal. Például az V. kerületben ez* az arány a szakközépiskolában 46 százalék, a gimnáziumban 19 százalék. » Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok helyen sokszor és jogosan hangzott el, hogy az elmúlt 25 év során igen sok történt a tanulás egyenlő feltételeinek megteremtéséért. Nincs is mit szégyenkeznünk nemzetközi összehasonlítás esetén, hiszen nálunk még ma is, e kifogásolt állapotban a középiskolásoknak közel 50 százaléka, az egyetemistáknak, főiskolásoknak több mint 40 százaléka munkás-paraszt fiatalok közül kerül ki. Ugyanakkor a legrégibb egyetemi tradíciókkal rendelkező Franciaországban egy 1965-ös UNESCO-statisztika szerint is az egyetemi ifjúság 9,5 százaléka volt munkás és 6,1 százaléka volt paraszt származású. Ugyanakkor nagyon sokszor mondjuk el azt is, hogy még többre van szükség e téren, hiszen az otthoni körülmények, a pedagógiai feltételek tekintetében a fiatalok startja még messze nem egyenlő. Sokszor került szóba itt az Országgyűlésen, a kulturális bizottságban is a kollégiumi hálózat gyorsabb fejlesztésének az igénye, mint a megoldás egyik fontos tényezője. Ehhez kívánok én most csatlakozni. Véleményem Szerint itt nagyobb társadalmi összefogásra lenne szükség a szaktárcák és a művelődésügy, a megyék és a főváros között. Mi az V. kerületben számos vidéki tanuló jelentkezését vagyunk kénytelenek kollégiumok hiányában elutasítani. Nálunk négy jól felszerelt, eredményesen dolgozó gimnázium van, két szaktárcához és egy Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozó szakközépiskola működik. A mi kerületünk az ország különböző területeiről jövő fiatalok iskoláztatását vállalná, ha a megyék egy kollégium építésében anyagilag részt vállalnának, hogy ott az ő fiaik-leányaik tanuljanak. Egy kollégium építése kisebb költség, mint szakközépiskola szervezése, gimnázium építése vagy korszerű fejlesztése és megfelelő nevelőtestület meggyökereztetése. így az eszközöket gondosabban, gyorsabban tudnánk az említett probléma megoldására fordítani. Tisztelt Országgyűlés! Forintban nem fejezhető ki az az érték, amelyet a közoktatásba fektetett összegek hoznak, hiszen a holnap nagyon sok vonatkozásban a ma iskolájától függ. Igen fontos, hogy megteremtsük annak feltételeit gazdaságilag a termelés vonalán ahhoz, hogy többet tudjunk adni az iskoláknak, a nevelésügynek, s fontos, hogy amit a társadalom adni tud, azt jól használjuk fel, abból egyetlen fillér se menjen veszendőbe kapacitáshiány, rossz gazdálkodás vagy elégtelen nevelő munka miatt. Ezen gondolatokat kívántam az új ötéves terv kidolgozásának évében — a kormánybeszámolót figyelembe véve és azzal teljes mértékben egyetértve — elmondani. (Taps.) ELNÖK : A következő felszólaló Gombaszögi Jenő képviselőtársunk. GOMBASZÖGI JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Jelentős fejlődésről számol be a kormány beszámolója és az Országos Tervhivatal tájékoztatója a mezőgazdasági termelést illetően az 1969-es évben, és ugyanakkor meghatározza az 1970. évi feladatokat is. A Somogy megyei helyzet az elmúlt esztendőben az országos ütemnek megfelelően alakult. Alacsony szintről történt indulással a megye mezőgazdaságának össztermelése 6—6,5 százalékos növekedést mutat. Ezen belül is jelentős a növénytermesztés, ahol elértük a 9 százalékot. Több növényünk terméshozama országos szinten alakult. E pozitív eredmények mellett nem kielégítő az állattenyésztés helyzete. Ezen belül is erősen csökkent a tenyésztési kedv a szarvasmarha esetében. A közös gazdaságok többségében, annak ellenére, hogy megyénk néhány helyén már hagyományai vannak a szarvasmarha-tenyésztésnek. De ezen túlmenően Somogy megye természeti adottságai is különösen kedvező feltételeket biztosítanak a szarvasmarha-tenyésztéshez. Megyénk kifejezetten mezőgazdasági jellegű, és a mezőgazdaság belterjessége is megköveteli az állattenyésztés színvonalának az emelését. Olyan jelentős rét- és legelőterülettel rendelkezünk, amelyek a mainál lényegesen nagyobb állomány tartására képesek.Éppen ezért az elmondottak alapján is súlyponti kérdésnek tartjuk a szarvasmarha-tenyésztés továbbfejlesztését. A termelőszövetkezetekben vizsgálatot folytattunk abból a célból, hogy az 1970. évi árintézkedések milyen hatással vannak a szarvasmarha-tenyésztésre. Az árintézkedések hatására a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőbb, mint korábban, azonban az árintézkedéseknek az állattenyésztés egészére vonatkozó hatása a takarmányozási költségek növekedése és egyéb tényezők miatt nem olyan kedvező, mint attól várhattuk volna. A továbbiakban 1969^-es árukibocsátási szinten vizsgáltuk az 1041-es kormányhatározatnak a termelőszövetkezetek gazdálkodására gyakorolt hatását, amely szerint a termelőszövetkezetek jelentős részének összjövedelmét ez nem növelte, mert a költségnövekedés is hasonló mértékű volt. Ezektől eltérően lényeges jövedelemnövekedés mutatkozik a háztáji gazdaságokban. Ez megyei szin,ten mintegy 36 millió forint többletjövedelmet jelent. Ennek hatására helyesen kerülhetnek kihasználásra az egyébként nagy népgazdasági értéket is képviselő, meglevő háztáji férőhelyek. Amennyiben pedig — ha jogszabályilag is rendezésre kerül a háztáji árutermelésben végzett munka közösben való elszámolása, az még további ösztönzést jelenthet, és a közösre is pozitív hatással lehet, ha a termelőszövetkezeti törvénynek a háztáji és a közös gazdaság kapcsolataival foglalkozó részét a lehetőségeknek megfelelően alkalmazzák. A háztáji lehetőségek jobb kihasználása mellett továbbra is