Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2437 Az Országgyűlés 31. ülése, rülbelül 50—55 százalékban megvalósult. Itt a megyék között jobb és rosszabb helyzetet is mérhetünk — például Vas és Szabolcs megyében —, de az általános kép ilyen. Mindez arra vall, hogy több központi segítségre, az Országos Tervhivatalnak, a Pénzügyminisztériumnak új megfontolására lenne szükség itt. Ebből következik aztán, hogy a minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet által végzett eredményességi vizsgálatok is nehéz gondokra utalnak. Az egyik járás vizsgálata azt mutatta ki, hogy a negyedik osztályos tanulók olvasási készsége 25 százalékban kifogástalan, 30 százalékban a követelményeket kis hibával, tehát elfogadhatóan teljesítik, 20 százalék oly sok hibával, hogy aki ezt a hibasort elköveti, alig tanulhat már a felső tagozatban megfelelően. Végül 25 százalék egyáltalán nem teljesíti a követelményeket. Több más felmérés nem sokban eltérő eredményt hozott, pedig az olvasási készség a minimális követelmény a jIV., V. osztályban. Egy 1968-ban végzett reprezentatív felmérés szerint matematikából a tanulók 57 százaléka, mértanból pedig csak 30 százaléka teljesíti az előírt követelményeket. Csak megemlítem, hogy már az I. általános osztálytól kezdve elég magas a bukás, az osztályismétlés aránya, pedig egyidőben nagyon divatos volt a liberális osztályzás. Az eredményességnek ez a vázlatos képe — nem szóltam az írás, a rajz, az éneklés gyenge eredménymutatóiról — súlyos figyelmeztetés. Különösen aggasztó a természettudományos képzettség terén való nagy elmaradás egy olyan korszakban, amikor a műveltségnek ez a része a társadalmi fejlődés egyik alapkövetelménye. S itt kell megemlítenem tisztelt Országgyűlés, hogy éppen a matematika szakon végzett pedagógusaink hagyják ott a legnagyobb számban általános és középfokú iskoláinkat. Az ok világos, de nem akarok a pedagógusok bérkérdéseiről szólni, nem mintha nem tudnám, hogy egy üzemstatisztikus, tsz-könyvelő jelentősen többet kap, mint a matematikát, a mértant, a fizikát oktató pedagógus. Pedig ha egyre kevesebb lesz majd a pedagógus, aki ezeket a tárgyakat megfelelő színvonalon és eredményességgel oktatja, akkor a kérdés országos szinten igen komollyá válik — gondolom, nemkülönben az írás, olvasás tanítása is, alapfokon, középfokon egyaránt —, tehát a magyar nyelv tanítóira is gondolnunk kell, ha ők nem is mehetnek el matematikust igénylő pályákra. Éppen ezért őszintén örültem azoknak a megértő, megbecsülő szavaknak, amelyeket a Minisztertanács elnöke éppen pedagógusaink munkájával kapcsolatban elmondott. A további adatokat nem is sorolom, csupán arra utalnék röviden, amit a Művelődésügyi Minisztérium egy másik, a legapróbb részletekre is kitérő statisztikája mutat alsó- és középfokú iskoláink taneszközökkel való ellátottságáról. Alapvető megállapítása ennek a statisztikának — itt van előttem —, hogy a taneszközökkel való ellátottságban a városi és a falusi iskolák felső tagozatai között különbség van, nem is lényegtelen, a városi iskolák jobban el vannak látva. De az általános iskolák alsó tagozataiban nincs különbség a falu és a város között, egységesen 108» 1970. március 4-én, szerdán 2438 nagy a hiány. A hiány az általános iskolák egészére vonatkoztatva tanszereltségben, szemléltető anyagban meghaladja az 50 százalékot, 54 százalék fölött van, igen tisztelt elvtársak. Aligha kell mondanom, milyen nagy gátja ez az eredményes oktatásnak falun, városban egyaránt. A Tisztelt Ház megfigyelhette, hogy szorosan ragaszkodtam olyan tények bemutatásához, amelyek nem haladják meg az iskola, a művelődésügy körét. Csak alig érintettem a pedagógus-illetmények kérdését, s nem is foglalkoztam azzal, miért csökkén fokozatosan a munkás-paraszt származású jelentkezők száma egyetemeinken, s különösen egyes fakultásokon, mert ez sem csupán oktatási kérdés, hanem elsősorban a munkahelyek, a pályák értékének, társadalmi megbecsülésének változása, amiben van egészséges és van kártékony tendencia egyaránt. Az oktatásügy tehát az egész társadalom ügye, annak alapvető kérdései közé tartozik, nem sokkal a politikai hatalom kérdései után, ha van is, aki ezt nem hiszi el. Tisztelt Országgyűlés! Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy gondos minisztériumi felmérés adatai nyomán ismét felhívjuk a figyelmet általános iskoláinkra. Nagy utat tettünk meg, iskolákat, tantermek százait építettük, nagymértékben növeltük a pedagógusok számát. Láthattuk, hogyan mozdult meg a társadalom az iskolák televízióval való ellátása érdekében, ismerjük a 30—34 órát tanító és egyéb társadalmi feladatokat is készséggel vállaló pedagógusaink nehéz munkáját. De az adatokban, a tényekben komoly figyelmeztetés rejlik: többet kell tennünk, gyorsabb tempóban az általános iskola céljainak teljes valóraváltásáért. Van ugyanis a Művelődésügyi Minisztériumnak olyan felmérési adata, hogy ha a tempón nem változtatunk, csak három vagy négy ötéves terv után jutunk el valamennyire is elfogadható mértékig általános iskoláinkban. Kissé hosszú időnek tűnik ez. Ügy látom, a minisztérium felmérte a hiányosságokat. Azt szeretnők tudni, mit kíván tenni a jobb eredményesség eléréséért, az általános iskola művelődési és politikai céljainak megvalósításáért, ismétlem, egyetértésben mind a Pénzügyminisztériummal, mind az Országos Tervhivatallal, mind a tanácsokkal, mert mindez nem egyedül a minisztérium feladata. A szocializmus jelenti a politikai hatalom biztos megtartását dolgozó osztályaink kezében és ezzel együtt jelenti éppen a magasabb műveltségi szintet, az egész nemzet érdekében. S egy olyan ország, amely több mint 40 százalékban exportra termel, nem lehet közömbös a minőség iránt, amely elválaszthatatlan a műveltségtől, a kulturált, fegyelmezett munkától. Ezekkel a gondolatokkal a Minisztertanács elnökének igényes expozéját kívántam magam is aláhúzni. A beszámolóval egyetértek és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Szabados Ferenc képviselőtársunk. SZABADOS FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtársak! Mezőgazdasági