Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2439 Az Országgyűlés 31. ülése, 197Ö. március 4-én, szerdán 2440 termelési eredményeink az elmúlt évtizedekben örvendetesen növekedtek, és különösen a reform bevezetése óta ért el a magyar mezőgazdaság jelentős fejlődést. Az eredményekből Komárom megye is részesedik, és örömmel jelenthetem, hogy megyénkben a fejlődés néhány területen az országos átlagnál is kedvezőbben alakult. A sikerek ellenére azonban még bőven van tennivalónk. A legtöbb erőfeszítést az állati termékek, a hús termelése követeli és kívánja. A hústermelés bővítésének fontosságát felismerve Komárom megye párt- és állami vezetői, valamint mezőgazdasági szakemberei már a hatvanas évek elején fejlesztési programokat dolgoztak ki. A számos kezdeményező lépés közül említést érdemel a bábolnai baromfiprogram, amely a megyei keretekből kilépve számottevően hozzájárult az országosan is jónak mondható baromfi-, hús- és tojásellátáshoz. Ugyancsak sikeresnek ígérkezik a Bábolnai Állami Gazdaságnak a korszerű sertéshús-termelés kialakítását célzó munkája. A megyében a Tarjáni Állami Gazdaságban kezdődött meg az iparszerű nagyüzemi nyúlhústermelés. A Környei Állami Gazdaságban modern tehenészeti telepet hoztak létre. A Komáromi Állami Gazdaság pedig ebben az évben modern technológián alapuló marhahizlaló telepet épít. A kidolgozott programok alapján a negyedik ötéves terv végére megyénk mintegy 50 százalékkal több húst ad az országnak. És miként áll napjainkban a hústermelés helyzete? Mind a termelés, mind az ellátás, a feldolgozás és az értékesítés pozitív és negatív jelenségeinek vagyunk tanúi. Az országosan elég nehéz 1969-es esztendőben Komárom megyében a húsáru termelése kereken 15 százalékkal növekedett az előző évhez képest. Ez az állami gazdaságok árutermelésének 15 százalékos, a termelőszövetkezetek árutermelésének 17 százalékos növekedéséből és a kisüzemek árutermelésének 20 százalékos csökkenéséből tevődik össze. Amennyire örvendetes a nagyüzemek árukibocsátásának növekedése, annyira elgondolkoztató a kisüzemek árutermelésének fokozatos visszaszorulása. Igaz, a lakosság közvetlen termékellátásában nagy szerepet játszanak, de a húsfélék árutermeléséből való 3,5 százalékos részesedésük mégis indokolatlanul alacsony. Tudjuk, hogy a rohamosan növekvő szükségletek kielégítésében, beleértve a minőség és a választék javítását is, elsősorban a korszerű technológiával dolgozó nagyüzemek termelésére támaszkodhatunk. Mégsem hanyagolhatjuk el a háztáji és egyéb gazdaságokban rejlő árutermelési lehetőségeket, az ott levő és kevéssé kihasznált munkaerő- és állóeszköz-kapacitásokat. Ezek kihasználása nemcsak azért indokolt, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságok jövedelme növekedjék, hanem azért is, mert számítások szerint megyénkben a húsellátás területén döntő fordulatra csak a negyedik ötéves terv második felében lehet számítani. Több húsra viszont már napjainkban is igény van. A most érvénybe lépett árrendszer segíti az állattartás fejlesztését és főként a kisüzemi termelés ösztönzése szempontjából jelent nagy előrelépést. Ezek az árintézkedések azonban néhány szervezési megoldással még hatékonyabbá tehetők és én most ilyen javaslatokat szeretnék tenni, illetve ismertetni. A tavaly meghirdetett kocasüldő-akció iránt nagy volt a lakosság érdeklődése. Az igényeket azonban kocasüldő hiányában a Húsipari és az Állatforgalmi Tröszt vállalatai nem tudták kielégíteni. Az importból származó kocasüldőkről kedvezőtlen tapasztalataink vannak. Sok a gyenge, betegségre hajlamos állat. Megítélésem szerint megfelelő érdekeltségi rendszer alkalmazásával az állami gazdaságok kellő körültekintéssel kiválasztott hizlalótelepeiről akár 40 000 darab kocasüldőt is ki lehetne válogatni erre a célra. Igaz, hogy ez ebben az évben 400—500 vagonos húskieséssel járna, de 1971 végén legalább 3000 vagon hústöbblet-termelést eredményezhet. Általánosan ismert tény, hogy a kisárutermelők a kedvezőtlen piaci helyzetre igen gyorsan reagálnak és sertésállományukat igen rövid idő alatt lecsökkentik. Az ország érdeke pedig folyamatos termelést tesz szükségessé. Véleményem szerint a háztáji sertés- és egyéb állattartást is csak korszerű körülmények között lehet csinálni, vagyis a szocialista nagyüzemeknek szükséges vállalniuk az alapanyag-ellátáson kívül a tápot, a szaktanácsadást és még az értékesítési feladatokban is segítséget kell nyújtaniok. A sertéshús-termelés fokozásánál is nagyobb feladatot jelent a kisüzemek tehénállományának növelése. Az országos 37 százalékos aránnyal szemben megyénkben ugyanis a tehénállománynak mindössze 15 százalékát tartják a háztáji és kisegítő gazdaságokban. A kisüzemek tehénállományának bővítéséhez a kocakihelyezés ad szintén jó példát. Tapasztalatunk szerint az állami gazdaságok a 3000 liternél kevesebb tejháttérrel rendelkezőket nem igen tartják meg, hanem hízóba fogják. A háztáji gazdaságokban a tehenészetek termelése viszont 3000 liternél kevesebb, nem érik el a 3000 litert. Ezért az egyébként egészségügyileg alkalmas üszőknek az állami gazdaságokból a háztájiba való vitelével egész rövid idő alatt 4000—5000 darabbal lehetne növelni az országos tehénlétszámot. Ezt az akciót célszerűnek tartanám megyénkben elindítani és a tapasztalatok alapján esetleg más megyékre is kiterjeszteni majd később. Az árutermelés fokozásához az állami gazdasági dolgozók kisegítő gazdaságai is jelentősen hozzájárulhatnak. Különösen a falvakban és a tanyákon lakó állami gazdasági dolgozók mutatnak nagy érdeklődést a háztáji állattartás iránt. A jelenleg érvényben levő kollektív szerződések a régi szemléletet tükrözve, szűkre korlátozták a tartható sertések és baromfiak számát. Miután a kormány intézkedésére szabaddá vált a takarmányforgalom, véleményem szerint nincs akadálya annak, hogy az állami gazdasági dolgozók is az eddiginél nagyobb mértékben kapcsolódhassanak be a hústermelésbe. A Komáromi Állami Gazdaság tapasztalatai szerint megfelelő kooperáció is kialakítható az állami gazdaság és a dolgozók kisegítő gazdasága között, ami nemcsak kölcsönös előnyökkel jár, hanem az ország ellátása szempontjából is figyelemre méltó.