Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

24=35 Az Országgyűlés 31. ülése, 1970. március 4-én, szerdán 2436 ügyi és ugyanakkor politikai. így törjük át és szüntetjük meg a volt uralkodó osztály művelődési monopóliumát és így szilárdítjuk meg legjobban a dolgozó osztályok hatalmát. Amikor ezt a koncepciót kialakítottuk, nagyon is világos tudatában voltunk annak, hogy milyen nehézségekkel kell számolnunk az elképzelt magas színvonalú, a felső tagozatában szakosított általános iskola megvalósítása során. Hiszen jól ismertük a falusi, tanyai iskolák helyzetét, azokat az egytantermes iskolákat, ahol 110—120 gyermek szorongott az ócska kis padokban, és a tanító az elsőtől a hatodik elemistáig mind együtt tanította a gyermekeket, a felszerelés, az iskolai könyvtár vagy hiányzott vagy tönkrement, és az iskola állandó vonása volt a kimaradozás, a negyedik osztály zöme is alig silabizált, de nem folytatom. És nem kell leírni a külvárosi sivár iskolák képét sem. A dolgozó osztályok gyermekei számára az alapfokú képzést is alig biztosították ezek az iskolák, csak a pedagógusok eléggé nem is méltányolható erőfeszítése segített, ilyen kiváló tanárokra, tanítókra mindnyájan emlékezhetünk. Éppen ezért állíthatjuk, hogy egy sor forradalmi intézkedés mellett méltó hely illeti meg az általános iskolák megteremtését is. Része a felszabadulás utáni hatalmas társadalmi változásnak, s alapja annak, hogy iskolarendszerünk minden tehetséget felemeljen, kiműveljen, alapja annak, hogy a nevelésen, oktatáson keresztül a politikai hatalom népünk kezében maradjon. Nem közömbös hát számunkra az általános iskola fejlődése, fejlődésének tempója, a pedagógus munka eredményessége. Minden következő oktatási fok minősége az egyetemekig, a legkülönbözőbb munkahelyekig ezen alapszik. Ezért kívánom most — tisztelt Országgyűlés — azokra a gondokra, elmaradásokra felhívni a figyelmet, amelyek mind arra vallanak, hogy általános iskoláink fejlődési tempója akadozik, elmarad a megkívánható mértéktől, egy szocialista társadalom igényeitől. Nem szólok most a vitathatatlan erdményeinkről, hiszen a felszabadulás előtti korszakkal össze sem hasonlítható, amit tettünk e 25 év alatt. De kiderülhet adatainkból, hogy nagyon sok a tennivalónk, nagyon sok a feladatunk még. A Művelődésügyi Minisztérium is, a megyei tanácsok is világosan látják az általános iskolák nehéz gondjait, s a minisztérium egy igen gondos statisztikai felmérés birtokában elemezte az általános iskolák elmaradását az elébe tűzött társadalmi, pedagógiai céloktól. Magam is sokban ezekre az adatokra támaszkodom felszólalásom során. Jó lenne, ha a Művelődésügyi Minisztérium illetékes vezetőitől arra kaphatnánk választ — akár ebben a ciklusban is —, hogyan léphetünk gyorsabban előbbre ebből a nehéz helyzetből. Mert ma az általános iskoláink még korántsem mutatják azt a helyzetet — hogy szándékosan, tudatosan egy szélső példával kezdjem —, amivel a budapesti I. kerület dicsekedhetik. Itt az általános iskolát minden iskolaköteles elvégzi és a gyermekek 99,1 százaléka tanul tovább. Egészen más képet mutat az ország egyik legnagyobb megyéje, Bács megye — magam is ott vagyok képviselő —, ahol a nyolc általános iskolai osztályt végzettek 80 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, s közülük csak 24 százalék jelentkezett középiskolába, s hadd említsem meg, hogy a középiskolákból lemaradó, ahogy mondani szokták, lemorzsolódó gyermekek 60 százaléka pedig éppen e fizikai dolgozók gyermekei. Mert a bajok eredete a többi között visszanyúlik az általános iskolai képzésükig. Nem versenyképesek már ezen a középfokon, elkedvetlenednek, lemaradnak. Ugyanis e megyében az általános iskolai tanulók 45 százaléka városi osztott, tehát alsó és felső tagozatú, 25 százaléka községi osztott iskolába jár, de 10 százalékuk községi, csak részben osztott, 20 százalékuk pedig külterületi, összevont tanulócsoportos iskolában tanul, tehát 30 százalékuk igen kedvezőtlen körülmények között. A felső tagozatos iskoláknak 66 százaléka csak részben osztott, vagy egyenesen osztatlan iskola. A tanyai felső tagozatos iskolások csupán 24 százaléka részesül szakrendszerű oktatásban. Azt ne is említsem, milyen alacsony a napközi ottfhoni elhelyezés a megyében, és mily kicsiny, alig haladja meg az 1 százalékot a diákotthonok aránya, pedig a megye nagy erőfeszítéssel, áldozattal, 1963 óta már 14 általános iskolai diákotthont hozott létre, dé még csaknem 5000 gyermek vár ilyen elhelyezésre. Ez äz adat is, több más adattal együtt mutatja, hogy a megyék, a faluk nem bírnak elegendő erővel ilyen, központi segítséget is igénylő feladatok megoldására. Nagyon rövidre fogva, ezt a képet mutatja megyénk, pedig nem is beszéltünk a tanítás hatékonyságának a problémáiról, a nyolc osztályt el sem végzettek számáról, a képzettség nélküli iskolai oktatók nem jelentéktelen számáról. Pedig ezek az adatok is fontosak, hiszen a Pedagógus Szakszervezet is aggodalommal látja, hogy a szakos tanítás alig haladja meg a 75 százalékot általános iskoláinkban, és ez csak ennyit jelent különben, hogy a pedagógusnak van diplomája, de nem mindig arra a szaktárgyra, amit tanítania kell. És közben növekszik a képesítés nélküli pedagógusok száma egyre több megyében. Hadd említem meg itt, hogy mind az általános iskoláinkban, mind a középfokú oktatásban még mindig aggasztóan nagy pedagógusaink tanítási óraszáma. Ugyanakkor, amikor a Művelődésügyi Minisztérium gondos kimutatása szerint az egy osztályra jutó tanulók átlagos száma — és ez mindig átlagszám — Borsod megyében 46, Hajdú-Biharban 46 fölött van, Pécs városában 47 fölött, Debrecenben egyenesen 55, Miskolcon pedig 56 fölött van ez a szám, s a megyék nagy átlagában 45 fölött van egy-egy osztály tanulóinak a létszáma, csak Vas megye dicsekedhetik — megint csak statisztikai átlagban, nem az egyes faluk átlagában — a kívánatos, 30—31 fős osztálylétszámmal, ahol a tanítás, tanulás eredményességéről joggal beszélhetünk. Ha országosan vennők szemügyre a Művelődésügyi Minisztérium dokumentációját, a szélső jó és rossz értékek nem nagyon térnének el a Bács megyeitől, ami arra vaŰ* hogy a tanulóink számára tervezett általános iskola osztott, szakosított, felsőtagozatú formája még jó, ha kö-