Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2427 Az Országgyűlés 31. Ülése, Az európai problémák — tisztelt Országgyűlés — természetesen nem függetlenek a világ más tájainak problémáitól. Sőt, azok közül egyeseknek izzási hőfoka miatt közülük nem egy nagyobb mértékben hat az általános nemzetközi viszonyokra, mint maguknak az európai viszonyoknak az alakulása. Sőt — ami még ennél is fontosabb — azoknak a más világtájaknak a válsága lassíthatja, gátolhatja, sőt lényegében lehetetlenné teheti az európai kérdésekben való előrehaladást. Ilyen probléma a háború Vietnamban. 1954ben Franciaország akkori kormányzata megértette a helyzetet, le tudta győzni önmaga akkori vélt presztízsét és vissza tudott vonulni annak ellenére, hogy akkor az Egyesült Államoktól biztatásokat kapott határtalan támogatásra, a gyarmati háború folytatására. Franciaország akkor meg tudott szabadulni a gyarmati háború gyalázatától és ma Dél-Kelet Ázsia közvéleményében gyarmati múltja ellenére az egyik legnépszerűbb európai ország. Az Amerikai Egyesült Államok kormányzatai, miután nem tudtak másokat maguk helyett harcba bocsátani, beléptek a vietnami háború felfokozásába. Mi kezdettől fogva elítéltük az amerikai agressziót. Az új kísérletet pedig a háború vietnamizálására egyrészt az Egyesült Államok vélt érdekei szempontjából is értelmetlennek, eleve sikertelennek kell tekinteni, másrészt ez nemcsak a vietnami nép, hanem az egész nemzetközi élet ellen irányuló újabb merényletnek minősül. Az Egyesült Államok előtt ma már világos, hogy Vietnamban közvetlen katonai győzelmet nem arathat, hanem arra törekszik, hogy a saigoni bábkormányt mentse át az új korszak számára. Ma a harc a saigoni bábkormány léte körül folyik. A vietnami nép legjava ezért vérzik, az Egyesült Államok fiai ezért áldozzák életüket, az egész nemzetközi helyzet a saigoni bábkormány körüli vita miatt van válságban. Amint a bombázások megszüntetése, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni támadások megszüntetése elősegítette a tárgyalások létrejöttét, elkezdését Párizsban, éppen úgy a saigoni rezsim elejtése, lemondása elősegítené a tárgyalások érdemlegessé válását, s a politikai megoldást az 1954. évi genfi megállapodások értelmében, és megszűnnék az a helyzet, amelyben egy délkelet-ázsiai bábrezsim miatt az egész nemzetközi helyzet állandó válságban van. Sőt, ma már Laosz területén is kiéleződtek a harcok. Ha az Egyesült Államok halogatja a vietnami kérdés békés rendezését, és ha új területeken kezdi meg beavatkozása fokozását, ellentétben az 1954. és 1962. évi genfi megállapodásokkal, akkor Délkelet-Ázsiából kiszámíthatatlan veszélyek fenyegetik a világot. A másik fő veszélyzóna — tisztelt Országgyűlés —, amely a világ minden más részén érezteti hatását és nehezíti a tárgyalások komoly kibontakozását, Közel-Kelet. Izrael agresszióinak eddigi sorozatát az utóbbi időben újabb agressziókkal tetézi. Országgyűlésünk külügyi bizottsága az izraeli provokációk legutóbbi fokozása idején állásfoglalásában a következőket mondta: „Izrael kormánya rendkívül súlyos fe1970. március 4-én, szerdán 2428 lelősséget vállal magára — mondta az országgyűlés külügyi bizottsága — agresszív tetteivel. Azzal, hogy a béke és biztonság általános érdekeit aláveti expanziós törekvéseinek és újabb háború veszélyét idézi fel a közel-keleti térségben". Ehhez a következőket csatolom. Amíg Izrael kormánya a kérlelhetetlen tények kényszerítő hatása alatt tudomásul nem veszi — az Egyesült' Államok magatartásának megváltozásában is —, hogy nincs egyetlen nagyhatalom sem, amely provokációját támogatná vagy újabb agresszióinak a következményei ellen védelemben részesítené, addig Izrael kormánya folytatni fogja mostani kalandor politikáját. Az az egy biztató mégis, hogy növekszik az együttműködési készség a nemzetközi élet terén Izrael meggyőzésére, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata szellemében meg kell találni a megoldást. Biztosak vagyunk abban, hogy ha sikerül kidolgozni a módozatokat az izraeli csapatok kivonására a megszállt területekről, akkor a reálisan elfogadható kivonulás módozatainak realizálása után sikerül megtalálni a többi probléma tárgyalásos megoldását. Tisztelt Országgyűlés! Külpolitikánkat a Varsói Szerződés és a KGST keretein belül közvetlen szomszédainkkal, a harmadik világ országaival és a fejlett nyugati országokkal a magyar nép alapvető érdekei, s a nemzetközi béke és biztonság történelmi követelményei határozzák meg. Tekintettel arra, hogy a viszonylagos enyhülés és a tárgyalások mai időszakát a termonukleáris háború és az imperialista támadások állandó veszélyei alatt éljük, mi bel- és külpolitikai téren ebben az összefüggésben a következőket látjuk feladatunknak. Fontosnak tartjuk a Varsói Szerződés hatékonyságának fokozását annak ellenére, hogy javaslatokat tettünk az európai katonai szervezetek feloldására és új biztonsági rendszer megteremtésére. . A Magyar Népköztársaság azonban nemzeti és nemzetközi érdekeit szem előtt tartva következetesen képviseli azt az elvet, hogy amíg az imperialisták támadó jellegű katonai tömbjei az általános és teljes leszerelésre vezető úton elindulnak, országunk védelmi képességének állandó növelése, a Varsói Szerződés katonai szervezetének fenntartása és erősítése nemcsak a Magyar Népköztársaság érdekeit, hanem az egyetemes emberiség érdekeit is szolgálja. Ez a szervezet volt a döntő tényező a harmadik világháború veszélyének elhárításában mind a mai napig, és ez a szervezet lesz a döntő tényező a további veszély csökkentésében, a nemzetközi politikai megoldások keresésében. Ennek megfelelően néphadseregünket fejlesztjük, korszerűsítjük, szervezetét modernizáljuk, a fegyvernemeket a mai haditechnikai viszonyoknak megfelelővé tesszük, és a korszerű követelményeknek megfelelően arányosítjuk haderőnk összetételét. Néphadseregünk fejlesztése a jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai béke és biztonság ügyét szolgálja, szoros összefüggésben a Varsói Szerződés többi tagállamainak összehangolt tevékenységével, védelmünk és az európai béke és biztonság megerősítése érdekében. Szükséges — t. Országgyűlés — a Kölcsö-