Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2417 Az Országgyűlés 31. ülése, tennivalóit a kormány — mint- hasonló esetekben máskor is —• a közeljövőben kidolgozza, és a szükséges intézkedéseket megteszi. Nemcsak arról van szó, hogy 'néhány önmagában is fontos feladat elvégzését megszervezzük. Nem is csak arról, hogy az ötéves és távlati tervek kidolgozása során jobban figyelembe vegyük mindazokat a problémákat, amelyekről a Központi Bizottság ülésén szó esett. Mindkét esetben össztársadalmi kérdésről van szó, amely nemcsak a ma, vagy a következő öt-tíz év feladataival kapcsolatos, hanem társadalmunk szocialista jövőjével is. Sem az ifjúság, sem a nők kérdésével nem lehet úgy foglalkozni, hogy egyik vagy másik minisztérium reszort-feladatává tesszük ezt. A kormányzati munka területén mindenhol sokkal többet és sokkal összehangoltabban kell tennünk mint eddig. A mai fiatalok építik a holnap társadalmát, átvéve tőlünk a munka dandárját. A mai 25—30 év körüliek közül kerülnek ki a közeljövő vezetői. A ma ipari tanulója a holnap alkotó szakmunkása, a korszerű technika alkalmazója. S ha már az ipari tanulókról tettem említést, hadd folytassam a gondolatot azzal, hogy bár a kormány nemrég tárgyalta meg a szakmunkásképzés «néhány problémáját, érdemben határozott, mégis az állami és társadalmi szervek általában nem a jelentőségének megfelelően foglalkoznak a jövő munkásainak ügyével/anyagi ellátottságuk és erkölcsi megbecsülésük elmarad a kívánatostól, a szükségestől. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy az ifjúság iskolai — tehát előreláthatóan szakmai — elosztása sem tökéletes. Ez elsősorban az iskolai előmenetel alapján történik, és sok, nem mérhető, értékes tulajdonságot nem vesz figyelembe. Bár szakmunkásnak lenni jelenleg sokkal nagyobb követelményekkel jár, mint régen, a munkásosztály utánpótlása zömében a kedvezőtlenebb osztályzatokat elért általános iskolai tanulókból kerül ki. Nyilvánvaló, hogy ebben a vonatkozásban ellentmondás van a munkássá válás és a munkásosztály vezető szerepe között. Noha nemrégiben a kormány új törvényt készített és terjesztett elő, a tisztelt Országgyűlés azt elfogadta, úgy véljük, hogy a Központi Bizottság határozata tükrében ismét sokoldalúan felül kell vizsgálnunk a szakmunkásképzés ügyét. Ennek a tükrében is megállapíthatjuk, hogy az ifjúság nevelése, képzése és felkészítése az életre, a szocializmus építésére távolról sem megoldott, még nem vált össztársadalmi üggyé. Pedig az ifjúság nagyobbik hányada teljesíti kötelességét a tanulásban, a munkában, s vonzódik a szocializmushoz, bár számára a kizsákmányoló társadalom már nem közvetlen tapasztalat, hanem hallomás, történelem. Igaz az . is, hogy az ifjúság egyes rétegeiben közönyösség, felelőtlenség, ideológiai zűrzavar él. Az a feladatunk, hogy a szocialista demokratizmus fejlődését felhasználva, megkeressük azokat a módozatokat és lehetőségeket, amelyekkel biztosíthatjuk fiatalságunk megillető helyét a társadalmunkban. A jelenleginél jobban készíthetjük fel őket a rájuk váró, egyáltalán nem könnyű feladatok, megoldására. Az ifjúságpolitikával kapcsolatos állami feladatok meghatározása során a kormánynak töb1970. március 4-én, szerdán 2418 bek között konkrét vizsgálatok alapján állást kell foglalnia, illetve határoznia kell az ifjúság nevelésében kiemelkedően nagy szerepet betöltő pedagógusok helyzetéről. A fiatalok nevelése, jellemformálása persze elsősorban a családban történik. Az iskola azonban ehhez igen nagy segítséget adhat. Az állam a nevelési intézmények gyorsabb fejlesztésével anyagi alapokat teremthet, de a családot, annak keretében történő nevelést sem az állam, sem a pedagógusok nem pótolhatják. Az elmúlt negyedszázad alatt sokat tettünk a nők társadalmi és gazdasági egyenjogúságáért, megbecsüléséért. A jelentős fejlődés ellenére azt kell mondanunk, hogy a sok még mindig kevés ; jogilag jóval nagyobbak az eredmények, mint a való életben. Sok oldalról lehet megközelíteni a problémát. Az eredményekhez sorolhatjuk, hogy mind a közép-, mind a felsőfokú oktatási intézmények megnyíltak a nők előtt, a termelő munkahelyek nagy részét is nők foglalják el, a munkabérben jogilag egyenlőséget élveznek, a szociális, a háztartással kapcsolatos körülmények javulnak. De megvizsgálva a másik oldalt, a kép korántsem ilyen kedvező. A vezetésben csak nagyon kevés nő található még ott is, ahol a munka zömét nők végzik, a jogi egyenlőség ellenére a női munkaerők keresete alatta marad a férfiakénak. Nagyrészt a nők vállára nehezedik a jövő nemzedék nevelésének fáradságos munkája, s még mindig nagyrészt rájuk hárul a családellátás gondja. Mégis korántsem tettünk eleget a női munkakörülmények könnyítésére. Időközönként foglalkozunk a nők helyzetének egyik vagy másik vonatkozásával, de egész munkánkat még nem hatja át a nőkről, kiváltképpen — a dolgozó anyákról való különös gosdoskodás. Kormányunk egyik legutóbbi határozatában már felhívta a figyelmet arra, hogy a vezetés minden szintjén az eddiginél sokoldalúbban kell foglalkozni a dolgozó nők körülményeinek javításával. A rendelkezésre álló központi, eszközök mellett a vállalatok és szövetkezetek nagyobb erővel járuljanak hozzá a nők jogos igényeinek jo^bb kielégítéséhez. Határozatot hoztunk arra, hogy maradéktalanul érvényre kell juttatni az „egyenlő munkáért egyenlő bér" elvét, továbbá, hogy a kereskedelem és a szolgáltatási rendszer továbbfejlesztésével könnyíteni kell a munkásnők helyzetét. Mindezek mellett szükségesnek tartunk egyéb intézkedéseket is, például a nők foglalkoztatottságának előmozdítását, az óvodai és napközi otthoni férőhelyek fejlesztését, az egyedülélő és gyermeküket nevelő nők nagyobb anyagi támogatását, valamint a nőknek a közéletbe, a vezetésbe való fokozottabb bevonását. Jogos igénynek tartjuk, hogy dolgozzunk ki átfogó tervet a nők helyzetének megjavítására, össztársadalmi megbecsülésük fokozására. Ügy vélem, a demokratikus fejlődést is előbbre vihetjük, ha biztosítjuk a jogok teljes érvényesülését. Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Elvtársak ! Ennyiben kívántam önöknek a kormány munkájának néhány vonásáról beszámolni; arról, amit elvégeztünk, s egyben arról is, amit az