Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-30
2393 "i Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2394 ELNÖK : Kérdem az Országgyűlést, tudomásul veszi-e a miniszter elvtárs válaszát. (Igen.) Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Következik Pázsit Árpád képviselőtársunk interpellációja a gyermekjóléti intézmények közös létesítéséről szóló rendelet kiadása tárgyában a pénzügyminiszterhez. Pázsit Árpád képviselőtársunkat illeti a szó. PÁZSIT ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mielőtt kérdést intéznék a pénzügyminiszter elvtárshoz, szíves emlékezetükbe idézzem a következőket. Tavaly júliusban interpelláltam a pénzügyminiszter elvtárshoz a gyermekjóléti intézmények fenntartása és fejlesztése tárgyában. Annak idején a tisztelt Országgyűlés ezt a témát az Országgyűlés megfelelő állandó bizottságai elé utalta kivizsgálás céljából. A szociális és egészségügyi, valamint a kulturális bizottság foglalkozott ezzel a témával. A bizottságok mélyreható vizsgálatot folytattak, s megállapították, hogy a gondolat felvetése időszerű és szükséges. Ezek után a bizottságok megkérték a Pénzügyminisztériumot, dolgozzon ki egy rendelettervezetet, amely szabályozza az üzemek, intézmények és tanácsok számára közös gyermekjóléti intézmények létesítését. Erről ez év júliusában Bodonyi Pálné képviselőtársunk a két bizottság nevében be is számolt. Az Országgyűlés annak idején ezt tudomásul is vette. Ezek után megkérném a pénzügyminiszter elvtársat, szíveskedjék válaszolni a következőkre. Miért nem adta ki még eddig a pénzügyminiszter elvtárs a szóban forgó rendeletet, amely lehetővé teszi ezeknek az intézményeknek közös létesítését? Kérdezném továbbá azt is, mit kíván tenni a pénzügyminiszter elvtárs, hogy ez a rendelet a lehető legrövidebb időn belül napvilágot lásson. ELNÖK: Az interpellációra Vályi Péter elv r társ, pénzügyminiszter válaszol. • VÁLYI PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Az ügy történetét Pázsit élvtárs részletesen elmondotta, ezt nem ismételném meg. Valóban az á helyzet., hogy az Országgyűlés szociális és egészségügyi, illetve kulturális bizottságának kezdeményezésére készült egy rendelettervezet a Pénzügyminisztériumban, amely tervezetet ezek a bizottságok megvitattak és némi módosítással elfogadtak. Ezután másodszor is egyeztette a minisztérium a tervezetet az összes illetékes tárcákkal. Az egyeztetés során sikerült a tárcák egyetértését megszerezni, a SZOT-tal maradtak bizonyos vitás kérdések. Ezek a vitás kérdések olyan stádiumban vannak, hogy a rendelet kiadására a közeljövőben sor kerülhet. ELNÖK: Kérdem Pázsit Árpád képviselőtársamat, egyetért-e a miniszter elvtárs válaszával? PÁZSIT ÁRPÁD: Köszönöm a pénzügyminiszter válaszát, kielégítőnek tartom. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést: tudomásul veszi-e a miniszter elvtárs válaszát? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Következik Bata János képviselőtársunk interpellációja az árvajáradék rendezése tárgyában a munkaügyi miniszterhez. Bata János képviselőtársunkat illeti a szó. BATA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt munkaügyi miniszter elvtárs! Az a tiszteletteljes kérdésem a munkaügyi miniszter elvtárshoz: helyes-e az árvák támogatásának mértékét attól függővé tenni, hogy az apa milyen mennyiségű, vagy minőségű munkát végzett, illetve pályáján kezdő, vagy gyakorlott ember volt? Kérdésem rövid indokaként előadom, hogy fiatal özvegyasszonyok kerestek fel azzal a problémával, hogy félárva gyerekeik neveléséhez az Országos Nyugdíj Intézettől folyósított árva járadékot nagyon differenciáltan kapják. Az árvajáradék öszszege az elhunyt apa jövedelmének nagyságától függően nagyon eltérő lehet. A probléma főleg az elhunyt kezdő pedagógusoknál, egészségügyi dolgozóknál, kezdő mérnököknél, technikusoknál és szakmunkásóknál jelentkezik élesen, mert összehasonlítják járadékuk nagyságát az e területeken már gyakorlott, ezért lényegesen magasabb keresetű emberek árváinak járadékával. Panaszaikban hangsúlyozzák azt is, hogy a kezdő jövedelmű elhunytak árvái, akik eleve rosszabb anyagi körülmények között maradtak, mint ahol már a hosszabb idő és a magasabb jövedelem a család anyagi alapját már jobban biztosította, bár létfenntartási költségeik azonosak, kevesebb árva járadékban részesülnek. Az elmondottak alapján kérem a munkaügyi miniszter elvtársat, hogy a jövő évi, nyugdíj -ki egészí-" tések előkészítése során lehetőség szerint e kérdést rendezni szíveskedjék. ELNÖK: Az interpellációra Veres József munkaügyi miniszter elvtárs válaszol. VERES JÖZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Bata János képviselő elvtárs lényegében kérésében azt a kérdést tette fel, hogy az árvaellátást egységesíteni kell és megszüntetni a jelenlegi differenciált ellátást. Szabad legyen válaszképpen a következőket mondani: Az állam a családi pótlékban fejezi ki,a gyermekneveléshez az egységes hozzájárulást, és nyilvánvaló, hogy ha egységesen akarunk tovább fejlődni, akkor ez az út járható. Egyébként az árvaellátás a munkában szerzett bér, jövedelem, azaz az ott megszerzett jog alapján alakul és differenciálódik kisebb, vagy nagyobb jövedelemben, mivel az apa elhalása után az elért fizetés, jövedelem nagyságához mérten állapítják meg, hogy milyen nyugdíj jár, amely megoszlik 105*
