Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-30
2395 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2396 egyrészt árvaellátásra, másrészt özvegyi nyugdíjra. Véleményem szerint ezt a jelenlegi rendszert így megszüntetni nem szabad, fenn kell tartani a munka alapján szerzett elosztást, viszont hozzá szeretnénk tenni ugyanakkor, hogy van egy egységes minimummegállapitás, amely az árvaellátás legkisebb összegét (193 Ft egy főre) szabja meg, ez most szintén azzal a bizonyos 40 forinttal emelésre kerül. Tehát lényegében azt javaslom, hogy Bata elvtárs javaslatát a tisztelt Országgyűlés ne fogadja el, mert ez jelenlegi viszonyaink között végrehajthatatlan. ELNÖK: Kérdem Bata János képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? BATA JÁNOS : Köszönöm. A végrehajthatatlanságra való tekintettel elfogadom. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést: tudomásul veszi-e a miniszter elvtárs válaszát? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Tizenhárom ellenszavazat.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselőtárs elfogadta, és az Országgyűlés 13 ellenszavazattal vette tudomásul. Következik dr. Guba Sándor képviselőtársunk interpellációja az idős termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékának rendezése tárgyában a munkaügyi miniszterhez. Dr. Guba Sándor képviselőtársunknak adom meg a szót. DR. GUBA SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Választókerületemben a fogadónapok tapasztalata alapján a legáltalánosabb és legsürgősebben orvoslásra szoruló kérdés: az idős termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékának alacsony volta. A termelőszövetkezeti járadékosok rétege tovább már nem növekszik ugyan, mert a napjainkban nyugállományba vonuló termelőszövetkezeti tagok már nyugdíjat kapnak. Az ő esetükben viszont általában olyan elaggott idős emberekről van szó, akik már a ház körüli teendőket, vagy a háztáji föld megművelését sem tudják vállalni. Ha gyermekeik nincsenek, vagy nem segítik őket, illetve a termelőszövetkezetek, különösen a gyenge termelőszövetkezetek nem tudnak támogatást adni, akkor alapvető létfeltételük sincs biztosítva. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi 260 forintból egy személy, vagy 300 forintból egy házaspár még a létminimumát sem tudja biztosítani. A kérdés mögött tapasztalataim szerint súlyos egyéni tragédiák húzódnak meg. Anyagi helyzetük javítása nem tűr halasztást, mert néhány év múlva már nem lesz, akiken ezzel segíteni lehessen. Az előbbiek alapján azzal a kérdéssel fordulok a miniszter elvtárshoz, hogy a termelőszövetkezeti öregségi járadékosok^ járadékának sürgős rendezése ügyében milyen intézkedéseket kíván tenni? ELNÖK: Az interpellációra Veres József munkaügyi miniszter elvtárs válaszol. VERES JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva ennél az interpellációnál abban reménykedtem, hogy erre a választ Vályi Péter pénzügyminiszter elvtárs expozéjában megadta. Ugyanis amikor az expozét elmondta, abban ismertette a jövő év márciusában bevezetendő pénzügyi intézkedéseket. Ebben benne van az is, hogy a járadékosok járadéka fel lesz emelve az eddigi 260 forintról, abba a bizonyos legalább 40 forintos kategóriába sorolva. Tehát nem tudom, miért kerül sor az interpellációra? Hozzá téve még ehhez, hogy amikor a kormányzat a járadékosokról gondoskodott, akkor ezt nem nyugdíjképpen szánta. Ez nem mezőgazdasági nyugdíj. A kormányzat szociális támogatásként sietett az idősebb termelőszövetkezeti tagok segítségére, amikor a 260 forint járadékot számukra, függetlenül mindentől megállapította és megadta. Most ez a járadék tehát fel lesz emelve. Én más intézkedést javasolni és tenni sem tudok. Kérem tisztelettel az Országgyűléstől válaszom elfogadását. ELNÖK: Kérdem, dr. Guba Sándor képviselőtársam egyetért-e a miniszter elvtárs válaszával? Dr. GUBA SÁNDOR: A miniszter elvtárs válaszával nem értek egyet. Legyen szabad ezt néhány gondolattal indokolnom. Amint az interpellációban is próbáltam vázolni, sürgős és súlyos esetekről van szó. Másrészről — úgy gondolom — fennáll az is, hogy államháztartásunknak súlyos összegre lesz szüksége ezt minden esetben kiegyenlíteni. Éppen ezért kérdésemet oda módosítom, hogy kérem a miniszter elvtársat azok ügyének rendezésére, akik már munkaképtelenek és egyéb jövedelemmel nem rendelkeznek, mint az öregségi járadék, mert ezeknek létfenntartásáról ezáltal tudunk csak gondoskodni. ELNÖK: Kérdem, az Országgyűlést, tudomásul veszi-e a miniszter elvtárs válaszát? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Közbeszólások. Űj kérdés volt.) Akkor kérjük Veres elvtársat, hogy az új kérdésre válaszoljon. VERES JÓZSEF munkaügyi miniszter: Kérem, én válaszomban hangsúlyoztam, hogy ezt szociális hozzájárulásként, életszínvonal-hozzájárulásként adta annak idején a kormányzat. Most a járadékok fel lesznek emelve. Ismétlem, amit Guba elvtárs mond, hogy vizsgáljuk meg azokat a teljes támogatás nélkül álló egyedi eseteket, mint egyedi eseteket a tanácsokon keresztül mindig vizsgáltuk és lehetőség van rá egyedi esetekben, de a járadékemelést így globálisan elfogadni nem lehet, azon túl, amit a pénzügyminiszter elvtárs mondott. De ez a tanácsok reszortjába tartozik. ELNÖK: Űjra megkérdem, Guba Sándor képviselőtársam a most adott válasszal egyetért-e? DR. GUBA SÁNDOR: Nem értek egyet a miniszter elvtárs válaszával, mert az említett tanácsi keretek olyan szűkek, hogy abból ezt a
