Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-30

2387 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2388 gazdasági, életben olyan, mint csepp a tengerben. Egy kis részjelenség. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy csak a tökéletesen végrehajtott részfeladatok, a helyesen alkalmazott részesemények együttesen hozzák létre a nagy eredményeket, akkor indokolt, hogy a védjegyügyet is nagy gonddal kezeljük, mert a kisebb jelentőségű kérdésekkel is kell foglalkoznunk. A törvény jó. Világosan megmondja, mi a védjegy, miért jó a védjegy használata és mit kell tudnia annak, aki védjegyet akar "alkalmazni. De a jó törvény is csak akkor ér valamit, ha alkalmazása is biztosítva van. A felszólalásomra való felkészülés során jártam az Országos Találmányi Hivatal védjegyosztályán, és tanulmányoztam a helyzetet. Jelenleg mintegy 300 000 olyan védjegyet tartanak nyilván, amelyeket külföldön jegyeztek be, és a nemzetközi egyezmények . folytán nálunk is védenek. Minálunk mintegy 7000 védjegyet lajstromoztattak, ebből 4000-et külföldi cégek és amelyeket csak körülbelül 3000-et hazai vállalataink. Sok nagyvállalatunk nem használ védjegyet, és sok vállalat a jól bevált védjegyét nem lajstromoztatja, tehát nem biztosítja magának a törvényben leszögezett védelmet. A 3000 lajstromozott védjegy is részben a hivatal dolgozóinak előadásai, cikkei, rábeszélései nyomán jött létre az utóbbi években. Megítélésem szerint a védjegy által biztosított gazdasági előnyöket akkor kell megalapozni, amikor tulajdonképpen még nincs is szükség a védjegyre, mert a gazdasági élet kedvező alakulása folytán enélkül is értékesíthetők a termékek. Ebben az időszakban kell a védjegy hitelét úgy megteremteni, hogy majd az élesedő verseny során felül tudjunk kerekedni a piacon. Ezt a mi vállalatvezetőink egy része megítélésem szerint még nem látja teljesen világosan. Ezért befejezésül arra kérem az érdekelt miniszter elvtársakat és más gazdasági vezetőket, hogy valamilyen alkalmas módon hívják fel a vállalatok vezetőinek figyelmét a védjegy alkalmazásának és lajstromoztatásának előnyeire, mert ezzel hozzájárulnak a védjegyről szóló törvény alkalmazásából származható gazdasági eredmények biztosításához. A törvényjavaslatot a bizottság által előterjesztett módosítással elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra több jelentkező nincs. A vitát bezárom. Következik a határozathozatal. A jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint az ipari bizottság együttes jelentésében, amelyet képviselőtársaim kinyomtatva kézhez kaptak, módosító javaslatokat terjesztett elő — amelyekkel a miniszter elvtárs is egyetért — a törvényjavaslat 4., 14., 17. és 37. §-ához. Kérem, hogy akik e módosító javaslatokat elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a törvényjavaslat 4., 14., 17. és 37. §-ához előterjesztett bizottsági módosító javaslatokat elfogadta. Most pedig kérdem az Országgyűlést, hogy a védjegyről szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben elfogadja-e? Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Köszönöm. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a védjegyről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a megszavazott módosításokkal együtt egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint áttérünk az interpellációkra. Elsőnek Molnár József képviselőtársunk interpellál a közúti közlekedés rendjének, biztonságának növelése és a közlekedésrendészeti tevékenység feltételeinek megjavítása tárgyában a belügyminiszterhez. Molnár József képviselőtársunkat illeti a szó. MOLNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Belügyminiszter Elvtárs! Valamennyien részvevői vagyunk a közlekedésnek, egyszer gyalogosként, máskor különféle járművek utasaiként. Akik valamelyest ismerik a közlekedési szabályokat, szinte percenként fedezhetnek fel gyakorta életveszélyes szabályszegéseket a gyalogosok és a gépjárművezetők vonatkozásában egyaránt. Nem mehetünk el szó nélkül újságjaink hétvégi fekete krónikái mellett, amelyek súlyosabbnál súlyosabb balesetekről számolnak be, és igazat kell adnunk Kiss Gy. Jánosnak, aki a közelmúltban a Magyar Hírlapban közvetlen tragikus élménytől indíttatva, a könnyelműség senkiföldjének nevezte írásában az országutat. Kérdésem aktualitását néhány tényadattal szeretném indokolni. Budapesten az elmúlt négy év alatt mintegy 28 százalékkal szaporodott a járművek száma, ezzel szemben a balesetek száma több mint 35 százalékkal emelkedett. A balesetek során keletkezett kár meghaladja a 60 százalékos növekedést. Ebben az évben, az első 10 hónapban 17 ezernél több közúti balesetet tartanak számon, csak a fővárosban. Ezen belül döbbenetesen növekedett a halálos balesetek száma. Elemezve a közúti baleseteket, azt találjuk, hogy azok döntő többségében személyi mulasztás állapítható meg. A felelőtlenül gyorsan hajtók, az ittas vezetők, a közlekedési szabályokat nem ismerők, vagy azokat negligálok miatt életveszélyben forog minden közlekedő már most is. Kérdem, hová fog ez vezetni néhány éven belül, amikor több százezerrel növekszik gépjárműveink száma? A közlekedési rend és biztonság növelése azonnali és hosszabb távú intézkedéseket követel. Jól tudom, hogy ez nem kizárólag a Belügyminisztérium feladata, hanem össztársadalmi ügy, és megnyugtatóan több tárca együttműködésével is csak hosszabb távon oldható meg. Addig azonban nem szabad, de nem is kell várni a közúti fegyelem javításával, amíg az összes technikai feltételeket megteremtettük. Véleményem szerint az is szempont, hogy a gyors, szakszerű, technikailag is fejlett helyszíni balesetvizsgálat nagymértékben elősegítheti és meggyorsíthatja az ítélkezés munkáját.