Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-30

2385 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2386 fényreklámokra, amelyek egy-egy gyárunk jól ismert védjegyét népszerűsítik, vagy az egyre bővebb választékban, más-más ízkombinációkban forgalomba kerülő kávéfajták versengő védjegyeire. A védjegyet használja a vásárló, anélkül, hogy gondolna rá, amikor Unipress kávéfőzőt, Lehel hűtőszekrényt, Tibi csokoládét, vagy éppen csak gyulai kolbászt vásárol. Védjegyükről nevezzük az országutainkon egyre szaporábban gördülő személyautókat is. 1 örvendetes jelenség ez, hiszen a védjegy növekvő szerepe két lényeges változást is jelez. Azt, hogy egészséges verseny van kibontakozóban a hazai fogyasztói piacon, és ennek következtében fokozatosan bővül a választék. Azt, hogy szocialista termelésünk szervezeti keretei annyira megszilárdultak, hogy már természetesnek látjuk a gyár és a termék azonosítását, hogy a közönség gyárainkat termékeik védjegyéről ismeri és értékeli. A védjegy tehát érinti a termelőket és vásárlókat egyaránt, éppen ezért óvni, ápolni kell. A védjegy használata ugyan önmagában nem kötődik valamiféle hivatalosan előírt minőséghez, és mégis a védjegy egyik hathatós biztosítéka a megfelelő minőségű termelésnek. A védjegy belső értékét, becsületét nem a védjegy ügyes megválasztása, megkapó rajza, nem is a mellette kifejtett propaganda alapozza meg. A védjegy a fogyasztók tapasztalataiból nyeri valóságos értékét. Ebből következik; a védjegy becsületét csak nehéz, következetes munkával, egyenletes, jó minőségű termékek gyártásával és forgalombahozatalával lehet megszerezni, és ugyanakkor igen-igen könnyű elveszíteni. A törvényjavaslat miniszteri indokolása részletesen ismerteti a javaslat új vonásait. Ezek közül csak néhányat említek. Bár a védjegy és a minőség között csak közvetett a kapcsolat, a törvényjavaslat azonban minden eszközzel elejét veszi annak, hogy a védjegy használata a vásárlóközönség félrevezetésére, megtévesztésére vezethessen. A védjegyhatóság feladata lesz, hogy a bejelentett védjegyek vizsgálata során megtagadja a bejegyzést a közönség félrevezetésére alkalmas védjegyektől. Ugyancsak ezt a célt szolgálja a védjegyhasználati szerződés szabályai között az a rendezés, amely semmissé nyilvánítja a szerződést, ha megkötése vagy fenntartása megtévesztésre alkalmas. Ilyen eset lehet például, ha a jól bevezetett védjegy használatát megszerző vállalat a terméket nem a szokott jó minőségben állítja elő. Az iparjogvédelmi jogalkotásnak, s ezen belül a védjegyjog szabályozásának nemzetközi jelentősége is van. A modern védjegy kialakulása a XIX. század terméke. Létrejöttét közvetlenül a termelőerők fejlődésének köszönheti. A termelés, az áruforgalom méretei rohamos gyorsasággal lépték túl az államhatárokat. Az állanrok közötti kereskedelem megteremtette a világpiacot, és ez a fejlődés kényszerű következetességgel vezetett el ahhoz, hogy a fejlett ipari országok a múlt század végén, 1883-ban létrehozták az „ipari tulajdon védelmére" a párizsi uniós egyezményt. Ez az egyezmény a benne részt vevő országok vállalatai számára biztosította, hogy cégük, szabadalmaik, védjegyeik az unióhoz tartozó valamennyi államban ugyanolyan feltételekkel részesülhessenek jogi oltalomban, mint amilyen védelmet az adott ország saját állampolgárainak biztosított. A párizsi uniós egyezménynek hazánk és valamennyi európai szocialista ország is tagja. Ennek alapján biztosítunk jogi oltalmat, kizárólagos használati jogot a szovjet Moszkvics, a csehszlovák Zetor, a svájci Omega vagy az amerikai Coca-Cola védjegy számára, és ezen az alapon részesülnek hasonló védelemben külföldön a mi védjegyeink, az Orion, az Ikarus, a Gamma és a többiek. Az egyezmény lehetővé teszi, hogy iparunk termékei saját, védelemben részesülő védjegyeikkel szerezhessenek megbecsülést országunknak és megadják a védekezés lehetőségét a bitorlással vagy akár az összetéveszthetőségig hasonló védjegyek használatával szemben. Természetes dolog, hogy a most előttünk fekvő törvényjavaslat számol a párizsi uniós egyezményben fennálló tagságunkkal s az ebből folyó kötelezettségekkel. Érvényesíti azt a tapasztalatot, amit a 10—20 évenként rendszeresen felülvizsgálatra kerülő egyezmény az elmúlt csaknem egy évszázad alatt nyújtott. •A legutóbbi évtizedben úgyszólván valamennyi szocialista ország is megújította védjegytörvényét, s önként érthetően az e törvényekben elért eredményeket mi is hasznosítottuk. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint ipari bizottsága együttes ülésén megtárgyalta. A törvényjavaslathoz dr. Jó£ai Loránd, dr. Mátay Pál és dr. Révay Zoltán képviselőtársaink módosításokat, kiegészítéseket, illetve szövegmódosításokat tettek. Mivel valamennyi lényeges módosítás helyt kapott, s ezeket írásban szétosztották, kérem, tekintsenek el attól, hogy megismételjem őket. Az Országgyűlés említett bizottságai nevében képviselőtársaimnak tisztelettel javasolom, hogy a módosítások figyelembevételével a védjegyről szóló törvényjavaslatot fogadják el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy á törvényjavaslathoz dr. Révay Zoltán kép-' viselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Révay képviselőtársunkat illeti a szó. DR. RÉVAY ZOLTÁN: Tisztelt

1 Országgyűlés! Rövid hozzászólásomban először is arra kérem képviselőtársaimat, hogy fogadják el a két bizottság által is javasolt és nyomtatásban kiosztott szövegmódosításokat, amelyekkel Kiss elvtárs is egyetértett. Ezek a változások az egyébként nagyon jó szerkezetű és kitűnően szövegezett eredeti javaslatnak csak néhány részére vonatkoznak és azt célozzák, hogy a változtatásra javasolt rész a laikus olvasó számára még egyértelműbb legyen. Az indokolásból, Kiss elvtárs expozéjából és Frank elvtárs előadói beszédéből mindenki előtt teljesen világos a védjegyről szóló törvényjavaslat időszerűsége és jelentősége. A védjegyügy a