Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-30

2383 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2384 hatja, ami a vevőközönséget félrevezeti, megtéveszti. A vásárlóközönség, a társadalom érdeke azonban azt kívánja, hogy a megkülönböztető jelzéssel ellátott áru kielégítse azt a minőségi követelményt, amit éppen a megjelölés alapján elvárnak tőle. Ezért hasznos és előnyös a jó minőségű árukat védjeggyel ellátni, a védjegyet pedig törvényes oltalomban részesíteni. A korábbi években a védjegyekkel szemben általában meg nem értés, sőt ellenszenv is volt tapasztalható. Ennek az volt az oka, hogy a mennyiségi szemlélet a minőségi követelmények érvényesítését mellőzte, és így többek között a védjegyet szükségtelennek, csak a tőkés gazdálkodási rendben helytálló intézménynek tekintette. A gyakorlat tanúsítja azokat a sajnálatos eseteket, amikor bevált, világszerte híres régi védjegyeink meggondolatlan, pillanatnyi érdekeket szem. előtt tartó kiterjedt alkalmazása nemcsak a védjegyjogosult vállalatnak, hanem az egész népgazdaságnak kárt okozott, külföldön is és belföldön is. A törvényjavaslat kialakításának legfőbb elvi szempontja az volt, hogy a védjegyügyeket gazdasági-társadalmi helyzetünk és fejlettségünk követelményeinek megfelelően alakítsuk és szabályozzuk. A javasolt rendelkezések a legmesszebbmenőén arra törekednek, hogy a védjegy gazdasági rendeltetését betöltse, s szocialista népgazdaságunk célkitűzéseinek megfelelően egyrészt a vállalatok bel- és külföldi piaci érdekeit, másrészt igényeit is kielégítse. Az előzőekben említettem, hogy a törvényjavaslat kidolgozását a védjegyjogi szabályok egységes szerkezetbe foglalásának szempontján kívül a technikai és gazdasági, illetőleg társadalmi fejlődés követelményei is szükségessé tették. A technikai fejlődés az utóbbi évtizedekben például olyan hirdetési módokat és eszközöket tett lehetővé, amelyek új, eddig nem ismert megkülönböztető jelzések alkalmazásához vezettek. A hang- és fényjelek ma már egyenértékű propagandaeszközök a hagyományos szó- és ábrajelekkel, oltalmukról is ennek megfelelően célszerű a védjegyjogban gondoskodni. Az áruk csomagolásának nagymértékű elterjedése következtében a csomagolástechnika rohamos fejlődésnek indult, a különleges csomagolás is megkülönböztető szerepet tölt be, ezért védjegyoltalma ugyancsak indokolt. Az oltalomra alkalmatlan megjelölések meghatározásánál a törvényjavaslat arra törekszik, hogy senki ne szerezhessen olyan védjegyjogot, amely.akár a versenytársak jogos érdekeit sérti, akár a vevőközönség számára káros, megtévesztő, félrevezető lehet. A kiszélesedett bel- és külföldi árucsereforgalom gyakran megköveteli a védjegy használatának engedélyezését — úgynevezett védjegy licencia adását —, illetve a védjegyhez fűződő kizárólagos jog teljes átengedését is. A törvényjavaslat mindezt lehetővé teszi a szerződő felek és a vevőközönség érdekeinek biztosítása céljából. Fokozottan ügyel a törvényjavaslat arra is, hogy a korábban lajtstromozatlanul használt védjegyek jogosultjai érvényesíthessék jogaikat. Ez különösen azért szükséges, mert a korábbi gazdaságirányítási rendszerben vállalataink — ilyen irányú érdekeltség hiányában — sok esetben elmulasztották jó hírű, bevált jelzéseik oltalmának megszerzését. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül kiemelem, hogy a javaslat alapvető változást tervez a védjegyügyi eljárások fórumrendszerében is, összhangban a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvényben szabályozott szabadalmi fórumrendszerrel és eljárási rendszerrel. A törvényjavaslat a védjegy lajstromozásával, a jog fenntartásával, a különböző lajstrombejegyzésekkel, a megszűnés megállapításával, a törlés elrendelésével és a nemleges megállapítással kapcsolatos ügyeket az Országos Találmányi Hivatal hatáskörébe utalja. Ezzel biztosítja ezekben az ügyekben a védj egy politika és a joggyakorlat egységes érvényesítését. Az eljárás módja tekintetében a törvényjavaslat az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazását írja elő bizonyos eltérésekkel. A törvényesség biztosítása érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az Országos Találmányi Hivatal határozatait a fél kezdeményezésére a Budapesti Fővárosi Bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság megváltoztathassa. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot megvitatta az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint ipari bizottsága, és az 1969. december 5-én megtartott együttes ülésen néhány kérdésben módosítást javasoltak. Az indítványokkal egyetértek, ezért javasolom a tisztelt képviselő elvtársaknak a nyomtatásban kiosztott törvényjavaslat szövegének olyan jellegű megváltoztatását, amelyet az ugyancsak nyomtatásban kiadott 45-ös számú bizottsági együttes jelentés tartalmaz. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat gazdasági fejlődésünkkel összhangban álló korszerű védjegyrendszert teremt. A javaslat az összes érdekelt gazdasági és szakmai szervezetek együttműködésével született meg. Alapvető koncepcióját minden szerv helyesnek ítélte meg és a törvény megalkotását szükségesnek tartotta. Az elmondottak alapján a védjegyről szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Frank Ferenc képviselőtársunknak, a törvényjavaslat bizottsági előadójának adom meg a szót. FRANK FERENC: Tisztelt Országgyűlést Az elmúlt időszak egy bizonyos periódusában nálunk a védjegynek nem volt kellő jelentősége. Az ide vonatkozó, egyébként is elavult jogszabály szinte áttekinthetetlenné vált a rengeteg módosítás folytán. Ügy gondolom, kormányunk helyesen járt el, amikor védjegyjogunk új szabályozására terjesztett javaslatot az Országgyűlés elé. E törvényjavaslattal folytatja azt a következetes reformmunkát, ami az ipari eredmények védelmére vonatkozó, alaposan elöregedett, még a múlt század végéről származó jogszabályainkat hivatott felújítani. • Napjainkban valamennyien tanúi lehetünk annak, hogy a védjegy szerepe az új gazdasági mechanizmus viszonyai között úgyszólván napról napra hogyan növekszik. Elegendő itt utalni a pesti Duna-partot megszínesítő, szaporodó