Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-30

2381 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2382 jól gazdálkodó vállalatoknak eredményeik, vív­mányaik jogtalan elsajátítása ellen, lehetővé te­gye számukra az új műszaki megoldások alkal­mazása, és a piacon kivívott jó hírnév révén ki­alakított előnyösebb termelési és értékesítési po r zíciók jogi biztosítását. A gyümölcsöző üzleti kapcsolatok, az előnyös piaci helyzet forrásai ugyanis nemcsak az új műszaki megoldások, a haladó találmányi gondolatok lehetnek, hanem üzleti jó hírnév, ismeretség és a bizalom is, amit a vállalat a piacon a vevők körében kiví­vott magának. Elsőrendű érdeke tehát a vállalatnak, hogy megszerzett jó hírnevét egyrészt propagálja, szé­les körben ismertté tegye, másrészt, hogy más, belföldi és külföldi versenytársakat megakadá­lyozzon a jó hírnév lerontásában, vagy jogtalan kihasználásában. Az üzleti jó hírnév propagálásának, a válla­lat által termelt vagy értékesített áruk mégkü­lönböztethetőségének hagyományos, nemzetközi­leg elismert és elfogadott eszköze a védjegy. A vállalatok a védjeggyel, mint a számukra bizto­sított egyedi jelzéssel hívják fel a vevők figyel­mét áruikra, szolgáltatásaikra. Ha a vevők egy védjegyes áruról jó tapasztalatot szereznek és azt megkedvelik, későbbi vásárlásaiknál a véd­jegy alapján választanak az azonos, vagy ha­sonló rendeltetésű áruk tömegéből. A jó hírű, bevezetett védjegy jelentős érték. Megtestesíti, szimbolizálja a vállalat hírnevét, és a vállalat javára befolyásolja a vevőket válasz­tási elhatározásukban. A védjegy az áruértéke­sítés egyik közvetett segítője. Kapcsolatot teremt a vállalat és az áru, valamint a vevők között. Szolgálja mind a vállalat, mind a vásárlók érde­két. Ez a megállapítás természetesen csak jó mi­nőségű, megbízható áruk és szolgáltatások ese­tére érvényes; ha a védjeggyel ellátott áru rossz minőségű, a fogyasztók arról kedvezőtlen tapasz­talatot szereznek, és akkor — mint mondani szokták — a védjegy „vádjeggyé" válik, és ahe­lyett, hogy megnyerné a vevőket, visszariasztja őket az áru megvásárlásától. A jó hírű védjegy ezért kötelezi a vállalatot, hogy egyenletesen jó minőségű, megbízható árut vigyen piacra. A védjegy a vevők szemében biztosítéka az áruk megbízhatóságának, megszokott, jó minőségé­nek és sajátos jellemzőinek. A jó védjegyben te­hát jelentős érték testesül meg, amelynek vé­dettsége, oltalma népgazdasági szempontból és a vállalatok szempontjából is megkülönböztetett figyelmet érdemel. A védjegyoltalom megszerzésének és hasz­nosításának feltételeit rendező hatályos belső védjegyjogi előírásaink még a múlt század végé­ről származnak, nyelvileg ódonak, tartalmilag elavultak, korszerűtlenek. Az első magyar véd­jegytörvény, az 1890. évi II. számú törvény, egyes rendelkezéseiben még ma is hatályos. A legsürgetőbb korszerűsítési igények és a Párizsi Iparjogvédelmi Unió, illetve a Madridi Védjegy Unió tagságából fakadó nemzetközi kötelezett­ségeink miatt bevezetett számos módosítás csak részben és időlegesen tette alkalmassá az előírá­sokat arra, hogy alapvető feladatukat betöltsék. Az előírások szelleme a szocialista jog szempont­jából is teljesen elavult. Régi jogszabályaink ki­zárólag a verseny vállalatok érdekeit tartják szem előtt, és kevés gondot fordítanak arra, hogy a védjegy a vásárlóközönség érdekét, segí­tését, tájékoztatását is szolgálja. Ügy vélem, az elmondottak kellőképpen in­dokolják, hogy a nem egységes szerkezetű, szel­lemében és nyelvében egyaránt elavult jogsza­bályt színvonalas, átfogó, új védjegytörvény váltsa fel. Aktualitást ad a védjegyjog kodifikációjá­nak az említetteken kívül a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése,.amely a szocialista vál­lalatok, szövetkezetek gazdasági versenyének az eddiginél nagyobb szerepet biztosít a fogyasztók érdekében, és érdekeltté teszi a jól gazdálkodó vállalatokat, szövetkezeteket áruik megkülön­böztetésében, védjegyeztetésében. Azok a válla­latok, amelyek megváltozott helyzetüket kellő időben és módon elismerték, igyekeztek is igény­be venni mindazokat a lehetőségeket, eszközö­ket, amelyek segítenek jobb, színvonalasabb gaz­dasági eredmények elérésében és felhasználásá­ban. ^ Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy az Országos Találmányi Hivatal statisztikái szerint a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése óta észrevehetően fokozódott az érdeklődés a védjegyek iránt, és a védjegybejelentések száma már 1967-ben, az új mechanizmus bevezetésének előkészítő időszakában is ugrásszerűen emelke­dett. A jelentős emelkedés nemcsak hazai válla­latainknál, szövetkezeteinknél, hanem a külföldi cégek védjegybejelentéseinél is megmutatkozik. Ez utóbbi azt bizonyítja, hogy megélénkült nem­zetközi áruforgalmunk következtében a külföldi vállalatok a fokozott áruszállítási lehetőségekkel együtt fontosnak tartják védjegyeik magyaror­szági oltalmát, propagálását is. Nemzetközi gazdasági tevékenységünk, kap­csolataink szélesedése következtében érdekünk, hogy az értékesítési tevékenységünkben és en­nek keretében az áru propagálásában is igénybe vegyük a bevált és, korszerű módszereket, ki­használjuk a védjegyben rejlő lehetőségeket és egyidejűleg biztosítsuk a versenyeszközök, kö­zöttük a védjegyek széles körű oltalmát. Szüksé­ges ez azért is, mert a nemzetközi áruforgalom élénkülése, kiszélesedése, a világpiaci verseny az elmúlt években növelte a védjegyek szerepét. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat ál­talános jellemzéseként elsősorban arra kívánok rámutatni, hogy az jogi oltalmat csak az Orszá­gos Találmányi Hivatalnál szabályszerű eljárás útján nyilvántartásba vett, lajstromozott védje­gyek szamára biztosít. A szabályozás a védjegy­jogosult vállalat és a vásárló szempontjából egy­aránt előnyös. Az Országos Találmányi Hivatal ugyanis a lajstromozási eljárás során az oltalom­ra bejelentett jelzést megvizsgálja, és ha az más vállalat jogait sérti, vagy a vásárlóközönség megtévesztésére alkalmas, a védjegyoltalmat nem adja meg. A lajstromozással biztosított ki­zárólagos jog egyértelműen bizonyítható és meg­védhető, ha más vállalat a védjegyet jogtalanul használja. A törvényes oltalomban nem részesített megjelölést bárki szabadon átveheti és használ-

Next

/
Thumbnails
Contents