Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-30
2379 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2380 állnak korlátlanul rendelkezésünkre ezek az eszközök. Nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy a műanyaggyártást és — mondjuk — az Ollári elvtárs által említett gyógyszeripart úgy kell egy színvonalra hoznunk, hogy könnyebb realizálási és adózási feltételeket teremtünk a műanyaggyártás részére. Ha a gyógyszeripar exportja olyan kifizetődő, amilyen kifizetődő, akkor igenis meg kell ezt gondolni, összemérve a két gazdasági kihatást. Felvetődött a műszaki fejlesztés kérdése és a kutatásokra fordított összegek problémája. Azt hiszem, azok a számok, amelyek ilyen címen szerepelnek a költségvetésben, a témának csak egy részét ölelik fel. Itt szerepel egyfelől egy 900 vagy 960 millió forintos állami támogatás, másfelől létezik a műszaki fejlesztési alap, ami 6 milliárd forintot tesz ki, s ez a kettő együtt nem is olyan kevés akár a költségvetéshez, akár a nemzeti jövedelemhez képest. Ezek után rátérnék az itt felvetődött mezőgazdasági kérdésekre. Ha az ember a költségvetés indokolását olvassa, valóban szerezhet olyan benyomást, hogy az állam bevételeiben a mezőgazdaság csak 2 százalékkal szerepel, tehát ebben az országban a mezőgazdaság nem sokat számít. Ez így tűnik, ha csak ebből a sorból indulunk ki. De természetes, hogy a költségvetési kapcsolatok, a költségvetés bevételeinek vagy akár kiadásainak mérlegelése nem azonos a mezőgazdaságnak a népgazdaságban jelentkező súlyával. Igaz, hogy a mezőgazdaságból származó jövedelmek a költségvetés bevételei között csak 2 százalékot tesznek ki, de ennek nem valamilyen különleges oka van. Oka a mezőgazdaság értékviszonyaiban és a mezőgazdaságban alkalmazott jövedelemszabályozási rendszerben rejlik. Az igazság az, hogy a mezőgazdaság adja a nemzeti jövedelem 25 százalékát, az export 23 százalékát, a tőkés exportnak még ennél is nagyobb részét, a társadalmi termék 20 százalékát és megvalósítja a produktív szektor beruházásainak 25 százalékát. A mezőgazdaság jelentősége tehát nem 2 százalékkal és nem is 2 százalékokkal mérhető az ország és a magyar nép életében. A mezőgazdaságnál tartva szólnom kell néhány szót Szviridov elvtársnőnek is. Először is én csak arra a kérdésre szeretnék reagálni, hogy a beruházási ártámogatás 1970. január 1-vel a beruházások bizonyos kategóriáinál, többek között az állattenyésztő telepeknél 70 százalékról 50 százalékra csökken. Az összes olyan beruházásoknál, amelyek már folyamatban, vannak, fenntartjuk a 70 százalékos támogatást, de a még meg nem született beruházásoknál legnagyobb sajnálatunk ellenére sem tudjuk fenntartani a 70 százalékot. Ez többféle okból következik. Mindenekelőtt abból, hogy ma nem lehet megmondani, mi mindenre gondoltak egyes területeken a 70 százalékos támogatás szem előtt tartásával. De következik abból is, hogy 1969-ben a mezőgazdaság részére ilyen címen nyújtott ártámogatás terén körülbelül egymilliárd forinttal egyébként is túlléptük az Országgyűlés által megszavazott költségvetési keretet. így tehát — sajnálom — ebben a kérdésben nem tudunk eleget tenni Szviridov elvtársnő kívánságának. Egyébként én megnéztem a dolgot és kiderült, hogy 23 Szabolcs megyei ilyen jellegű hitelkérelemről van szó. Ezek közül 21 van olyan amit 1969-ben már a kérelmező sem óhajtott elkezdeni, s kettő olyan, amit a hitelkérelmező 1969-ben el akart kezdeni, de amelyről megállapítottuk, hogy az elkezdése szintén irreális lenne. Itt arról van szó — és ezt nem lehet rossz néven venni —, hogy időben kiszivárogtak különböző hírek a támogatások jövő évi alakulásáról, s az utolsó pillanatban, decemberben, meg november végén tömegesen érkeztek az állami szervekhez a hitel- és a támogatási igények. Azt hiszem, ennek mi nem tudunk utána menni. Amennyiben konkrét nehézségek vannak, a hitellehetőségeket majd a jövő évi szabályozás keretében meg kell nézni. Köszönöm türelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Vályi elvtárs válasza után következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: az Országgyűlés az 1970. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban és • részleteiben elfogadja-e? Akik elfogadják, kérem, kézfelemeléssel szavazzanak. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e ellene valaki? (Közbeszólás: Dr. Szabó József: Általában igen — részleteiben nem fogadom el.) ELNÖK: Egy ellenszavazat van. — Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Senki.) A szavazástól nem tartózkodott senki. Kimondom a határozatot: Az Országgyűlés az 1970. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban egyhangúlag, részleteiben pedig egy ellenszavazattal elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.31—11.56. Elnök: VASS ISTVÁNNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Áttérünk napirendünk második pontjára. Következik a védjegyről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kiss Árpád miniszter elvtárs, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke kíván szólni. KISS ÁRPÁD : Tisztelt Országgyűlés ! A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megbízásából a védjegyről szóló törvényjavaslatot megvitatás és elfogadás céljából tisztelettel az Országgyűlés elé terjesztem. Fél éve, hogy az Országgyűlés megtárgyalta a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslatot, és azt az ország törvényei közé iktatta. A most napirendre került tervezet az iparjogvédelemnek egy másik alapvető intézményére, a védjegyre vonatkozik. A védjegy ugyan jellegében és funkciójában eltér a szabadalomtól, mégis lényegében hasonló társadalmi-gazdasági rendeltetést tölt be. Mindkét jogintézmény célja végső soron az, hogy védelmet nyújtson a
