Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-30
2375 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2376 nem azt, hogy teljesen helyesen látják a dolgot azok a képviselők, akik kifogásolták a spekulációs, manipulációs eredetű ármozgásokat és a kormánytól határozott intézkedéseket vártak és várnak ezeknek a megakadályozására. Ügyszintén jogos az a kívánság, hogy a belkereskedelemben a fogyasztóknak jó minőségű és olcsó árucikkek is megfelelő választékban álljanak rendelkezésükre. Az is helyes, hogy az árellenőrzést és az árszabályozást erősíteni kell. Ugyanakkor természetesen meg kell állapítanom, hogy nem minden ármozgás spekulációs jellegű. Az ármozgások tekintetében két kérdést szeretnék kiemelni. Az egyik, hogy az árcsökkenés, a jobb minőség előállítása, a lefelé irányuló ármozgás forrása, mindenekelőtt a termelékenység növelése és az önköltség csökkentése lehet. Erről soha se feledkezzünk meg. A másik kérdés, amelyet ,el kell mondanom, hogy szoros összefüggés van az árszínvonal stabilitása és a gazdasági egyensúly között. Minél jobban haladunk az egyensúly irányába, annál biztosabbak lehetünk az árszínvonal stabilitásában, és minél több olyan terület van, ahol ez az egyensúly ma még nem biztosítható, annál nagyobb a mozgás, nagyobb a nyomás az árszínvonal emelése irányában. Jó példa volt erre az építkezések áremelkedése az elmúlt két esztendőben, ahol ez nyilvánvalóan összefügg az építkezések iránti igény,, a fizetőképes kereslet és a rendelkezésre álló kapacitás közötti eltérésekkel. De több ilyen van, ezért nekünk a vásárlóerő-kibocsátással, a költségvetés kiadásaival igen gondosan kell törődnünk, mert még egyszer ismétlem: az egyensúly és az árszínvonal kérdése egymással szorosan összefüggő két dolog. Hogy milyen hatással lehetnek a rossz és a gazdaságilag megalapozatlan árak, erre jó példát mondott itt el Ollári elvtárs. Elmondta azt a példát, hogy a műanyagok árának megállapítása az új mechanizmus indításakor helytelen volt, és ma a műanyagot gyártó üzemek tetemes dotációban részesülnek. Ez a dolog egyik oldala, mégpedig az az oldala, hogy nem áll rendelkezésükre megfelelő fejlesztési alap, úgyhogy a műanyagtermelés vállalati eszközökből való fejlesztése rendkívül nehéz. A dolog másik oldala pedig az, hogy az indokolatlanul alacsonyan megszabott műanyagárak indokolatlanul magas keresletet támasztanak a piacon. A közgazdaságilag megalapozatlan árak tehát irreális helyzetet hoznak létre. Egyrészt a termelés további bővítését akadályozzák, másrészt pedig irreálisan magas igényeket, keresletet támasztanak. A második kérdéscsoport, amelyről szólni szeretnék, az ágazati sajátosságok kérdése. Több képviselő vetette fel ezt a kérdést. Valóban vannak ágazati sajátosságok. Egyik iparág sem hasonlít a másik iparághoz, egyik népgazdasági ág sem hasonlít a másik népgazdasági ághoz. Sőt egyik gyár sem hasonlít pontosan a másik gyárhoz és a gyáron belül egyik üzemrész sem hasonlít a másik üzemrészhez. Azt a következtetést kell-e ebből levonni, amit én gyakran érzek az ilyen ágazati sajátosságra való hivatkozásban, hogy ennek megfelelően minden gyárra, vagy akár minden iparágra más szabályozást kell alkalmazni, vagy pedig valamilyen más következtetést? Azt hiszem, a jelenlegi helyzet olyan, hogy az ágazati sajátosságokat és a gyári sajátosságokat túlságosan is figyelembe vesszük, túlságoson is értékeljük, túlságosan dotáljuk és ennek bizonyítéka az a szétágazó és sokfelé kiterjedő támogatási és kivételezési rendszer a jövedelem-szabályozásban. Nekünk ilyen értelmű differenciált szabályozást, különösen az adózás területén alkalmaznunk nem lehet. Hol indokolt az ágazati sajátosságok meszszemenő figyelembevétele? Indokolt az igazi nagy népgazdasági ágazatok tekintetében. Más egy ipari termelővállalat és más egy mezőgazdasági termelővállalat helyzete. Más a kereskedelmi szféra helyzete és más a közlekedésé. De azok, akik felvetik az ágazati specialitások dolgát, többnyire ennél messze részletesebb differenciálásra gondolnak. Ennek az általam előbb említett differenciálásnak a jelentősége rendkívül nagy. Ezt viszont mi nem alkalmazzuk elég következetesen. Elmondanék egy-két példát erre. Más a helyzet akkor, ha egy mezőgazdasági termelőszövetkezet mezőgazdasági termelést folytat, és más a helyzet annál a tevékenységnél, amikor kereskedik. Más a helyzet, amikor ipari termelést folytat. Ilyen esetben igenis, az ágazati sajátosságok alapján kell a szabályozást meghatározni, mert egyébként indokolatlan előnyben vagy hátrányban részesül egyik vagy másik szektor. Ebben a kérdésben Rujsz elvtársnőnek messzemenően igazat adok. Ide tartozik az a kérdés is, amelyet Inokai elvtárs mondott. Ö úgy fejezte ki magát, hogy valamilyen vákuumba benyomultak a pénzügyi szervek a reform indítása után. Erről nekem az a véleményem, hogy a reform természetszerűleg megváltoztatta a vállalatok gondolkodását, megváltoztatta az összes gazdálkodó szervek gondolkodását. A reform fő eleme volt az, hogy ne naturális mutatók alapján folyjék a gazdálkodás, hogy a gazdálkodáson belül, egy vállalatnak, egy tanácsnak a gazdálkodásán belül szűnjön meg az a különbség, amely forint és forint között van ; hogy más forint volt az, amit devizavásárlásra használhattak fel, más forint volt az, amit a felújításokra használhattak fel, más forint, amit szénvásárlásra és más, amelyet gépvásárlásra használhattak fel. Tehát a gazdálkodásban a forint belső konvertibilitásából indultunk ki. Ez természetesen maga után vonta azt, hogy a gazdálkodás fő eleme a pénzzel való gazdálkodás lett, és a szabályozás fő eleme a pénz útján történő szabályozás lett. Ez nem azt jelenti, hogy itt a hatalmat a pénzügyi szervek a kezükbe vették, hanem azt jelenti, hogy péhzügyi keretek, pénzügyi szabályozási keretek határozzák meg az egyes gazdálkodó szervek munkáját. De ugyanakkor, amikor erről van szó, és amikor ez a reform alapgondolatával teljesen összefüggő folyamat, ki kell hangsúlyoznom, és talán nekem, a pénzügyminiszternek kell kihangsúlyoznom a reálfolyamatok fontosságát is. A pénzzel való? gazdálkodás nem zárja ki azt és nem mond ellent annak, hogy a folyamatok,
