Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-30
"T 2373 Az Országgyűlés 30. ülése, 1 get vállal, s kimagasló gazdasági és egyéb tevékenységet mutat fel. Nem mintha a miniszterek felelőssége nem volna igen nagy. Nem mindenütt érvényesült a vezetők gazdasági eredményektől függő, differenciált bérezése az utóbbi időben. Miniszteri hatáskörbe tartozó szinten sem. Igaz, hogy ez elmondható a fizikai dolgozókra is. Reméljük, hogy a kategóriák eltörlésével ez jobban fog érvényesülni, ha valamennyien a beszéd helyett így is fogunk cselekedni, értem ez alatt magamat is. A költségvetéssel kapcsolatban: Elfogadom és megszavazom az 1970. évi megemelt sportköltségeket — és így csatlakozom Náci bácsihoz —, egy megjegyzéssel: az újságban közölt viták helyett jó lenne a Központi Bizottság határozatát mielőbb végrehajtani és különösen a magyar labdarúgásban egészséges, tiszta sportot megvalósítani. Ezt a megjegyzést azért tettem, mert szeretem a sportot. Szabad legyen ugyancsak egy mondatban az 1970. évi költségvetés Baranya megyei fejlesztési költségvetésére vonatkozólag megállapítást ' tennem. Alacsonynak, kevésnek tartom, elsősorban abból fakadóan, hogy milyen lesz ennek Komlóra való kihatása. Ugyanis e területén vagyok országgyűlési képviselő. A város főutcája még teljesen kialakulatlan. A dolgozók szólásmondása ma is: „Lemegyek a faluba." Egy kissé bizony még arra is hasonlít, de talán jobban — pillanatnyilag — egy bombatámadást ért városhoz. Nincs a városnak ma sem egy megfelelő kultúrháza. Az ügyészség, a bíróság elhanyagolt helyen működik. Az épület szanálás előtt áll, pénzt kellene biztosítani új épületre. Nincs a városnak ma sem egy megfelelő áruháza. A kórháznak nincs sebészeti .osztálya, pedig — sajnos — a bányák miatt igen nagy szükség lenne erre. Kérem az illetékes szerveket, a lehetőségekhez mérten vegyék figyelembe az általam felhozottakat, ha nem is az 1970. évi költségvetésben, de legalább a negyedik ötéves terv első éveiben. Befejezésül: az idén megkezdődött a Fő utcán 136 lakás építése. Elsők között kötöttük meg a dunaújvárosi panelgyárral a kapacitás-lekötési szerződést. Amikor azt láttuk, hogy a leszállítás késni fog, kértem az építésügyi és városfejlesztési miniszter elvtárs segítségét. A miniszter elvtárs nevében dr. Piros István elvtárs, vezérigazgatótól egy megnyugtató levelet kaptam azzal, hogy ez évben még a leszállítás megtörténik, s ezzel az ügyet véglegesnek, lezártnak tekinthetjük. Dunaújváros a szállítási szerződést mégsem írta alá azzal, hogy szállítani csak akkor tud, ha három hónapra 50 dolgozót adunk, mivel kevés a létszáma. A tanácsnak létszáma nincs, a bányának kellett volna ezt adni, ugyanis 78 lakás a bányászoké lett volna. Űjólag írtam dr. Piros elvtársnak. A második levélben az állt, hogy igen, ő is abban a tudatban ígérte meg az 1969. évi szállítást, hogy 50 embert adunk. Az első levélben erről szó sem volt. Mindkét levelet f elküldtem a miniszter elvtársnak, sajnos a helyzeten már nem lehetett változtatni: 1970 március-áprilisában szállítják 2374 csak le a panelelemeket. Az alapszintig a betonozás elkészült, az ígéretéket figyelembe véve a magasdaru egy hónapig kihasználatlanul ott állt az épület mellett, napi 9000 forintért. A költségkihatás mellett nehéz megmagyarázni a dolgozóknak, miért maradt abba az építkezés. Jó lenne felelősségre vonást alkalmazni a — nézetem szerint — erkölcstelen, káros intézkedésekért. Hasonló esetet tudnék felhozni a pécsi AKÖV-vel kapcsolatban. Pécs város közigazgatási térületén belül a vonaltávolság felénél beiktattak egy végállomást. Ezen a helyen a dolgozóknak le kell szállni, majd bizonyos várakozás után egy másik busszal folytathatják a végcél felé az utazást. Váróterem nincs, a dolgozók esőben, hóban, védetlen helyen várják a megszakított út folytatásának lehetőségét. A dolgozók hangulatára ilyen szempontból keveset adnak, s ezzel az intézkedéssel csupán az volt a cél, 30 forinttal drágább lett a személyenkénti bérlet, illetőleg a vállalat nyeresége nőjön. Kérem, hogy a dolgozókat meghallgatva számolják fel ezt és az ehhez hasonló eseteket. Köszönöm szíves türelmüket. A költségvetést — a Baranya megyei fejlesztési költségvetés kivételével — elfogadom. (Derültség.) Kérem az illetékeseket, hogy az általam felhozottakat Komlóra vonatkozóan a negyedik ötéves tervben, a következő költségvetésben vegyék figyelembe. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvényjavaslathoz felszólalásra több jelentkező nincs, ezért a vitát bezárom. A felszólalásokra Vályi Péter pénzügyminiszter elvtárs válaszol. VÁLYI PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! A két és fél napos vita azt bizonyítja, hogy a nézetek egysége, az az egység, amelyről Biszku elvtárs beszédében szólt, valóban megvan a gazdaságpolitika legfőbb kérdéseiben, a jövő évi terv és költségvetés kérdéseiben is. Persze némi árnyalati különbségek vannak a dolgok megítélésében, mindenkinek a temperamentuma, a helyzete szerint, és ez természetes is. A nézeteknek ez az általános egysége nagyon fontos, kétféle szempontból is. Fontos azért, mert a képviselők felszólalásaiban megnyilvánult egység természetesen hat az ország közvéleményére is. Másrészt pedig bátorítást jelent a kormány részére, ahhoz, hogy következetesen folytassa tovább ezt a gazdaságpolitikát, álljon következetesen a reform, megvalósításának útján. Az itt megnyilvánult véleményekből a magam részére levonhatom azt a következtetést, hogy nem szükséges az igen sok értékes javaslatra egyenként kitérnem, hanem kiválaszthatok néhány olyan fontosabb kérdést, amely a felszólalásokban gyakran visszatért, és amelyet így a zárszóban helyes aláhúzni, jelentőségét méltatni. Az első és legtöbbet vitatott témakör az árak kérdése volt. Erről szeretnék -néhány szót szólni, anélkül, hogy magát a x vitát most elölről felidézném. Erről a helyről is le kell szögez69. december 12-én, pénteken
