Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-30

<fc 2369 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2370 szere. A szövetségekben, nagy egyesületekben előtérben állnak az élvonal problémái és kötik le — néha harcban — az erők jelentős részét, így nő a távolság és szinte szakadék keletkezik, amely elválasztja a nemzetközi élvonalban levőket az utánpótláshoz tartozóktól. Emiatt igen komoly sportnevelési problémák adódnak. Az utánpótlás jelenleginél jobb biztosítása — úgy tűnik — az iskolai testnevelés és a sport jobb megszervezésével, s az iskolai testnevelés, a sport társadalmi és hivatali sportegyesületekkel való szorosabb kapcsolatának kialakítása valósítható meg. Az élvonalba tartozók és az alacsonyabb szinten versenyző sportolók között sokan vannak, akiknek magatartása, életmódja, hivatali és sportmunkához való viszonya ' és küzdőszelleme kifogásolható. Ezeknek megszüntetése csak akkor történhet meg, ha a sportolókra egységes hatás érvényesül, mely hatás elsősorban az embert tekinti a sportban. Csak másodlagos a sportteljesítmények értékelése. A kivételezés nélküli állásfoglalások a helytelen utakra tévedt sportolókkal szemben,. gondolkodóba ejtik azokat az eredményekben kiválókat, de magatartásukban kifogásolható sportolókat is, akik eljárásokkal, fegyelmezésekkel szemben védettnek tekintik magukat. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék arról is beszélni, hogy a lemaradást befolyásolja az a huzavona is, amely a budapesti Sportcsarnok építése körül van. Már hosszú évek óta napirenden szerepel az egyetemes magyar sport érdekeit szolgáló budapesti nagy Sportcsarnok építése, de érdemi döntés és ennek alapján a Sportcsarnok építésének megkezdése mind a mai napig nem történt meg. Ügy gondolom, mindenki egyetért' azzal, hogy a magyar sport már eddigi eredményei alapján, de méginkább a jövő fejlődése szempontjából megérdemli, hogy a következő ötéves terv időszakában megépüljön a Sportcsarnok. Én magam, mint az Űjpesti Tornaegyesület sportolója sporttársaimmal együtt a kapitalizmus viszonyai között, nehéz munkakörülmények mellett először is létfenntartásunkat biztosítottuk, a munka után nem a megélhetést, de a test és a lélek felüdülését kerestük a sportban. Szocialista társadalmunk ma már mindenkinek az élet minden területén többet nyújt és ezért többet is adhat a sportolóknak is, akik sok területen sok kedvezményben részesülnek, hogy eredményeikkel a világ sportmezején, kellően reprezentálhassák hazánkat. A dolgozók viszont elvárják, hogy ellenértékként sportolóink a maguk és a nemzet javára becsületes, áldozatos sportmunkát végezzenek. Aki pedig tehetsége, szorgalma révén eljut a nemzeti válogatottságig, az öntudatos és büszke képviselője legyen hazájának és dolgozó népünknek. Ha pedig akad, aki képtelen, vagy nem tudja átérezni felelősségét, az legalább annyi közösségi érzéssel rendelkezzen, hogy maga helyett másnak engedje át ezt a nemzeti megtiszteltetést. Az egyesületek és a csapatok nem mindenáron, hanem elvi alapon szervezett, vezetett, a nevelés alapnormáinak betartásával, a végzett munka eredményeképpen törekedjenek a győzelemre, a rangos eredmény megszerzésére. Minden jobb helyezés magasabb rangot és tisztelettét érdemel és hoz. Ezek a normák a sportvezetőket és a sportolókat egyaránt kötelezik, . hogy következetes magatartásuk- a sporterkölcs megújhodását eredményezze. Szerény véleményem szerint az elburjánzó anyagiasság kellő mértékű korlátozását jelentené az is, ha pártunk politikáját a sport területén jobban alkalmaznák, jobban élnének a megkívánt demokratikus fejlesztéssel, szélesebb kapukat tárnának az egyesületekben az aktív, sportszerető, választott társadalmi munkásoknak, akiknek lelkesedése, jószándékú tettkészsége minden bizonnyal új, friss vérkeringést hozna sportéletünkbe, aminek anyagi alapjait államunk előretekintőén jól meghatározta. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy az . 1970. évi költségvetés is biztosítja a sportéletünkhöz szükséges megfelelő anyagi alapot. A költségvetést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Jazbinsek Vilmos képviselőtársunk. JAZBINSEK VILMOS: Tisztelt Országgyűlés! Nem készültem különösen a felszólalásra, nem is jelentettem be előre, hogy hozzá kívánok szólni. Hozzászólásra a Központi Bizottság határozatának ismertetése és az ipari bizottság vitája után szántam rá magam. Teszem ezt azért is, hogy bizonyítsam, a parlamentben a demokrácia, a bírálat, az önkritika széles alapokon nyugszik. Magas műszaki vezető beosztású barátaim sem akarják elhinni, hogy a képviselőnek nem kell előre' bemutatni azt, hogy mit kíván hozzászólni és hogy nem „felülről" mondják meg mit szabad elmondania. Az elmúlt parlamenti ülésen visszaléptem a hozzászólástól, ezzel ismételten azt a látszatot keltettem, hogy nem mondhattam el felszólalásomat. Tisztelt Országgyűlés! Ezek után engedjék meg, hogy néhány gondolattal a költségvetés témájához, az általános gazdasági helyzet értékeléséhez hozzászóljak. Áttanulmányoztam az 1970. 'évi költségvetést és az ipari bizottság vitájában részt vettem. Különös figyelemmel kísértem az új gazdasági reformról szóló gazdasági tájékoztatót. Igen helyesnek tartom az általános indokolást, továbbá egyes szabályozók megváltoztatásának szükségességét, megokolását. Hogy ma népgazdaságunk pozitív arányú fejlődéséről, külkereskedelmünk fokozatos egyensúlyáról beszélhetünk, az új gazdasági reform bevezetésének szükségességét, alapjainak helyes lerakását bizonyítja. Ügy érzem, valamennyien egyet kell értsünk abban, hogy az új gazdasági reform betölti szerepét, eddig is meghozta a hozzáfűzött reményeket, s hogy jövőbeni hatása még kedvezőbben jelentkezzék, némely helyen finomításra, egyes szabályozók módosítására van szükség. Ahhoz, hogy a módosítás szükségességét ma felismerjük, ehhez idő, megfigyelés, a tanulságok levonása volt szükséges. Egyes kérdésekben talán előbb eljuthattunk volna a módosítás szűk-