Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2313 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2314 nokot érinti. A Szolnok—Kiskunfélegyháza közti összekötő út városi szakaszának korszerűsítése ugyancsak megoldásra vár. Ezt különösen sürgőssé teszi, hogy több jelentős ipari üzem forgalma bonyolódik le ezen az útszakaszon. Megoldásra vár a Hatvan—Szolnok közti 32-es főút Új szász—Szászberek közötti mélyfekvésű, ártéri szakaszának korszerűsítése is. Ez az útszakasz a Zagyva folyó tavaszi áradása idején évről évre víz alá kerül. Szükségesnek tartjuk a mélyfekvésű útszakasz mielőbbi átépítését, hogy azon az időjárástól függetlenül biztoságosan lehessen közlekedni. Végezetül, de nem utolsósorban választókerületem, a tiszafüredi járás közlekedési problémáiról kívánok szólni, eleget téve választóim kérésének. Tiszafüred község, de az egész járás is a megye székhelyétől, Szolnoktól elég távol esik és köztük elég nehézkes a közlekedés korszerű út hiányában. Egyrészt a jelenlegi helyzet, másrészt a Tisza II. vízlépcső építése és az ezzel kapcsolatos üdülőterület kialakulásával jelentkező újabb igények kielégítése a Kunhegyes—Tiszafüred közötti út korszerűsítését egyre sürgősebbé teszi. Legalább ugyanilyen sürgős, vagy még sürgősebb volna új útvonalon kivezetni Tiszafüredről a 33-es főutat. Ez a Hortobágyra és Debrecenbe vezető út Tiszafüreden halad keresztül, de Tiszafüred főutcái, amelyeken átvezet a 33-as út, igen keskenyek és tele vannak kanyarokkal. Ez teljesen lelassítja' és akadályozza az átmenőforgalmat és természetesen növeli a balesetveszélyt. Hogy aránylag kevés baleset fordul elő ezen a szakaszon, az elsősorban abból ered, hogy nincs az a bátor, illetve vakmerő gépkocsivezető, aki Tiszafüreden 30 kilométeres sebességgel merné vezetni járművét. Ahhoz, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjék, mintegy 8 kilométeres útszakasz megépítésére volna sürgősen szükség. Létrehozása nemcsak Tiszafüred fejlődését, hanem a Hortobágy idegenforgalmát is előmozdítaná. Az új szász—szászbereki útszakasz átépítésénél és a tiszafüredi útszakasz létrehozásánál — úgy vélem — érdekelt az Országos Vízügyi Hivatal is. Javaslom a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnak és az Országos Vízügyi Hivatalnak, hogy ezeknek a problémáknak rendezésére közösen keressék a megoldást és mielőbb teremtsék meg ezeken a helyeken is a korszerű és biztonságos közlekedés feltételeit. Úgy tudom, a felvetett problémákat nemcsak Szolnok megye vezetői és nem csupán választóim ismerik, hanem a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékesei is. Tudomásom szerint azok megoldásának szükségességével is egyetértenek. A költségvetés tárgyalásánál mégis indokoltnak véltem ezekre a problémákra felhívni a figyelmet. Szolnok megyében van még több és szintén mielőbbi megoldásra váró közlekedési probléma is, de az általam felsoroltakat véljük a legsürgősebbeknek. Az 1970. évi állami költségvetésben elég szép summa van előirányozva közlekedésünk fejlesztésére, közlekedési .hálózatunk korszerűsítésének folytatására. De az ilyen irányú jogos igények is igen nagyok. Éppen ennek tudatában a Szolnok megyei igények felsorolásánál is igyekeztem mértéktartó lenni. Szolnok megyének ezt a néhány közlekedési gondját abban a reményben tettem szóvá itt az Országgyűlésen, hogy imint eddig több komoly közlekedési problémánk megoldásában, bizonyára ezek megszüntetésében is segít a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, és alkalmunk lesz majd itt az Országgyűlésen a kapott támogatást a közeljövőben megköszönni. (Derültség.) A költségvetési törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Pethő Tibor képviselőtársunk. PETHŐ TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! Külügyminisztériumunk költségvetéséről készített dokumentációs anyag többi között hangsúlyozza, hogy a magyar külpolitika egyik igen jelentős területe volt ebben az évben az európai biztonsággal kapcsolatos, legreménytkeltőbb szocialista kezdeményezés, a budapesti felhívás nyomán összehívandó európai biztonsági értekezlet előkészítésével összefüggő munka. Ez elsőrendű témája marad az elkövetkezendő időszaknak — állapítja meg ez a dokumentum. Ma délelőtt Biszku Béla képviselőtársunk, tegnap pedig Darvasi István képviselőtársunk beszélt erről a kérdésről. Engedjék meg, hogy kapcsolódjam az ő felszólalásukhoz. Ha Európa biztonságáról beszélünk — gondolom — először is az emlékezet szólal meg. Negyedszázaddal ezelőtt, 1944 december közepére hazánk területének nagyobb fele már felszabadult, Malinovszkij és Tolbuchin marsallok hadosztályai minden irányból kemény harcok közepette közeledtek a fővároshoz, de a náci Németország visszaözönlő csapatai Budapestet erőddé építették ki és nem sokkal később megkezdődött a második világháború egyik legvéresebb csatája, az 50 napos budapesti ostrom, majd a főváros felszabadítása. Amikor mi Európa biztonságáról beszélünk, emlékezetünk mélyéről felbukkannak a pusztulás szörnyű képei, a Dunába roskadt hidak, a Vár romhalmazzá vált ősi utcái, a gyárak és a templomok, a kórházak és az iskolák kormos falai, parlamentünk lángoló kupolája. Magyarország sorsa elválaszthatatlan Európától; attól az Európától, amely nem csupán földrajzi fogalom, nem egy meghatározott népcsoport és nem is államok sokszínű együttese, hanem maradandó történelmi felelősség, sajátos hivatás, lelkesítő küldetés. Európainak lenni egyfajta szellemi magatartás is, nemcsak azért, mert e földrész bőkezűen szórta szét az emberiségnek a maga kulturális javait, hanem — s talán elsősorban — mert e termőtalajból nőttek ki olyan tulajdonságok, mint az értelem rendező, értékelő és fegyelmező energiája, az az intellektuális kíváncsiság, amely sohasem szűnik meg kutatni a dolgok mélyebben rejlő okait, várható következményeit. Európa természetesen csupán számunkra a tágabb haza. A többi kontinensek — Ázsia, Afrika, Latin-Amerika — népei szemében az „Európa" név vegyes érzelmeket kelt, hiszen egyaránt forrása a jónak és a rossznak, a ma-