Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2315 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2316 gasrendűnek és a visszataszítónak. Európa a szó nemes és tiszta értelmében most kezd csak markánsabb körvonalakkal kirajzolódni, éppen a szocialista országok egymást követő lépéseinek eredményeként.. így válik világ jelentőségűvé az európai béke és biztonság megteremtése tényleges világprogrammá! Az utóbbi időben éppen a szocialista országok bátor és messzetekintő kezdeményezései következtében úgy tűnik, valóban kezd erősödni az európai egymásrautaltság gondolata a nyugateurópai országok népeiben és egyes kormányoknál is kezd felülkerekedni a közös érdekeken, a közös történelmen és a. nagy, közös kulturális hagyományokon nyugvó szemlélet. Tisztelt Képviselőház! A budapesti felhívás, a prágai javaslatok és a moszkvai nyilatkozat ma már a nemzetközi diplomáciai szótár naponta használt szakkifejezéseivé váltak, de ezen túlmenően átmentek az európai köztudatba is, alakítják, befolyásolják az emberek gondolkodását Helsinkitől Madridig és Londontól Isztambulig. Engedjék meg, hogy ezzel összefüggésben utaljak az ez év november 29-től december 2-ig Bécsben rendezett európai biztonsági és együttműködési értekezletre. Már csak azért is, mert az európai biztonsághoz vezető konferenciák vertikális rendszeréhez egyaránt hozzátartoznak a kormányszintű két- vagy több oldalú megbeszélések és az európai társadalom különféle rétegeit és csoportjait képviselő személyiségek találkozói. A földrész ügyeinek rendezetlen állapota egyre kényelmetlenebb a kormányoknak is, de méginkább nyomasztóan hat a közvéleményre. Éppen Bécsben jegyezte meg szellemesen az egyik felszólaló, hogy manapság a bonyolult vízum-sorompók miatt Goethe nem lenne képes Weimarból Itáliába utazni, és így a világkultúra egy remekművel lenne szegényebb. Bécs ugyanakkor annak bizonyítéka is volt, hogy Európa-szerte megindult az erjedés, a talaj porhanyóssá vált az új eszmék magvetői számára és minden oldalon erősödött a párbeszéd, a dialógus igénye. 26 európai ország és 23 nemzetközi szervezet képviseletében több, mint • 300-an, akik közül csaknem 200-an nyugati országokból érkeztek. Vizsgálták mélyrehatóan a biztonsághoz vezető utakat és módokat, igyekeztek felkutatni az európai politikai égbolt felhőfoszlányai között a biztató azúrfoltokat. Ez az elemző és értékelő munka ígéretes eredményekre vezetett, sok tekintetben éppen azért, mert a demokratikus vita légkörében nem léteztek úgynevezett kényes kérdések, a nemegyszer heves összecsapások mélyén is az a meggyőződés rejlett, hogy több az, ami bennünket összeköt, mint ami elválaszt. Anatole France mondotta egyszer, hogy a legritkább bátorság a gondolkodás bátorsága. A legnemesebb európai hagyományokat tekintve a bécsi tanácskozás résztvevői igyekeztek e ritka erény gyakorlásának megfelelni. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista országok kezdeményezései és javaslatai világosan kirajzolták az össz-európai értekezlethez és a kollektív biztonsági rendszerhez vezető út nyomvonalát. Az úton azonban még torlaszok emelkednek, s ezeknek lebontásához késedelem nélkül hozzá kell kezdeni. A kérdések egyik halmaza NyugatNémetország körül sűrűsödött össze. Willy Brandt még mint külügyminiszter az 1968-ban megjelent „Békepolitika Európában" című könyvében Európa hivatását illetően a következőket írja: „Veszedelmes időben és egy megosztott világban Európa példát mutathat arra, hogy különböző kormányformájú és társadalmi rendszerű államok és népek békés együttműködése elvezethet a jóléthez és a biztonsághoz." Nos, a külügyminiszterből azóta kancellár lett, és Európa keleti és nyugati fele egyaránt nagy figyelemmel kíséri az új szociáldemokrataliberális koalíció kezdő lépéseit és mérlegeli, mennyiben visznek közelebb azok a Brandt által említett együttműködés és biztonság állapotához. E tekintetben pozitív mozzanatnak minősítette a moszkvai nyilatkozat Nyugat-Németország csatlakozatát az atomsorompó szerződéshez. Az európai közvélemény bizalommal fogadta a szovjet és nyugatnémet szakszervezeti vezetők tanácskozását. Magyar—nyugatnémet viszonylatban pedig éppen ma itt mondotta Biszku elvtárs, hogy — körülbelül idézem csak —, mi méltányolni fogjuk, ha a bonni kormány a realitásokat figyelembe véve gyakorlati cselekedetekkel és javaslatokkal jelentkezik. A központi kérdés távolabb tekintve a nyugatnémet társadalomban megindult folyamat további kibontakozása. A nemzetközi mértékek és arányok helyes mérlegelése, a racionális tervek szétválasztása az irracionális vágyálmoktól, a rendszer demokratikus vonásainak megerősítése, és az újnáci irányzatok elszigetelése — mindez együttesen adhat valóban szilárd alapot a bonni kormány fő programjához. A magyar közvélemény azt reméli és azt kívánja, hogy az összeurópai érdekeknek megfelelően Nyugat-Németországban tovább fejlődjenek a pozitív folyamatok és növekedjenek a konstruktív erők. Az európai biztonsági értekezlet másik fogas, kérdése az Északatlanti Szerződés szervezetének , magatartása. Amilyen széles körű és elismerő visszhangot váltott ki Nyugat-Európában is a szocialista vezetők moszkvai tanácskozása, a másik oldalon Európa-szerte, sőt egyes befolyásos amerikai körökben is kiábrándulást keltett a NATO legutóbbi miniszteri tanácsának nyilatkozata. Hadd idézzem itt a Washington Post tegnapi számában megjelent cikk egyik részletét. A Washington Post, a New York Times után a legjelentősebb amerikai lap, a következőket állapította meg: „Az USA európai szövetségeseinek nagy része kész volt arra, hogy pozitív választ adjon, a szocialista országok kezdeményezésére az európai biztonsági értekezletet illetően. Washington azonban a fék szerepét töltötte be az európaiak többsége számára." Jóllehet a NATO miniszteri tanácsa nem utasította el elvben az európai biztonsági értekezlet összehívásának eszméjét, de nem is fogadta el ezt a javaslatot. Ezzel együtt és ennek ellenére a NATO nyilatkozat valamilyen módon mégis a dialógus kereteibe illeszkedik, hiszen az: európai értekezlet problémáját járja körül, mégha elég nagy ívben is. Sajnálatos, hogy ez a válasz homályban hagyja a tényleges kérdéseket és továbbra is halogató jellegű. Pedig mi őszin-