Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2311 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2312 lista jellegét, azt, hogy méltóak dolgozó népünk bizalmára és megbecsülésére. A látottak, tapasztaltak alapján meggyő­ződtünk arról, hogy a fegyveres erőink fenntar­tására, fejlesztésére fordított kiadások hatéko­nyan szolgálják a haza, társadalmi és állami ren­dünk védelmét, dolgozó népünk nyugalmát, bé­kéjét, biztonságát. Eredményesen oldják meg a fiatalok politi­kai-erkölcsi formálása terén rájuk háruló fel­adatokat is. Ez egyenes folytatása annak a tár­sadalmi nevelésnek, amelyet a család, az iskola és a munkahely elkezdett. Elmondhatjuk, hogy a fiatalok ezrei fegy­veres erőinknél válnak társadalmilag aktív em­berré. Leszerelésük után döntő többségük poli­tikailag, szellemileg és nem utolsósorban fizi­kailag is megerősödve tér vissza hozzátartozói­hoz és munkahelyére. A pártnak,-a magyar kormánynak és az Or­szággyűlésnek is az az álláspontja, hogy e fon­tos közszolgálati ágazatok számára a munka megfelelő feltételeit biztosítani kell, ugyanak­kor elvárja a fegyveres erők és testületek állo­mányától, hogy továbbra is következetesen vé­delmezzék a Magyar Népköztársaság államhatal­mát a külső és belső ellenséggel szemben. Erő­sítsék a közrendet és a közbiztonságot, továbbra is határozottan lépjenek fel törvényeink meg­sértőivel szemben és biztosítsák a törvénytisz­telő állampolgárok védelmét, személyi és anyagi biztonságát. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakban foglalt fő feladatok végrehajtásához az Ország­gyűlés honvédelmi bizottsága által elfogadásra javasolt 1970. évi költségvetések minden szük­séges anyagi előfeltétele biztosítva van. Éppen ezért az 1970. évi állami költségvetést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra aján­lom. (Taps.) • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácsko­zásunkat felfüggesztem, délután 3 órakor foly­tatjuk. (Szünet: 13.35—15.01. Elnök: KÁLLAI GYULA) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Nánási László képviselő­társunk. NÁNÁSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Közlekedésünket, közlekedési hálózatunkat az ország vérkeringésének is szokás nevezni. Jo­gosan használjuk ezt a meghatározást, mert hogy mit jelent a közlekedés megbénulása, a közle­kedési hálózat és a közlekedési eszközök hiánya egy ország életében, arról a második világhá­ború végén és közvetlenül annak befejezése után szerzett keserves tapasztalatokat a magyar nép. Szinte egész közlekedési hálózatunk tönkrement, elpusztult. Nem volt véletlen, hogy felszabadu­lásunk után az egyik legfontosabb feladatnak a közlekedés megindítását, közlekedési hálózatunk, kocsiparkunk újjáépítését tekintettük. „Arccal a vasút felé" ez volt abban az időben legfonto­sabb jelszavaink egyike. Öriási erőfeszítéseket igénylő cél volt ez, romokban heverő közleke­dési hálózatunk újjáépítése, de a magyar nép sikeresen birkózott meg ezzel a feladattal is. Nincs szándékomban felsorolni, milyen ká­rokat szenvedett közlekedési hálózatunk a há­ború alatt és milyen emberfeletti erőfeszítések­be, anyagi áldozatokba került hídjaink, vasút­jaink, közútjaink újjáépítése, helyreállítása. Képviselőtársaim mindezeket ugyanolyan jól tudják, mint én. Csupán azért emlékeztetek rá, mert véleményem szerint csak úgy lehet tárgyi­lagosan értékelni közlekedésünk mai állapotát, ha tekintetbe vesszük, hogy 25 évvel ezelőtt mi­lyen siralmas állapotba került, milyen kataszt­ro'fális helyzetben volt egész közlekedésünk. De ugyanígy számításba kell vennünk azt is, hogy felszabadulásunk óta negyed század telt el, tehát az újjáépítésen túl már újak építésére is volt idő. Tárgyilagosan dicsérni, vagy bírálni közlekedésünk mai állapotát szerintem csak en­nek a két ténynek az alapján lehet. Felszólalásomban ezek szerint próbálok én is foglalkozni Szolnok megye néhány közleke­dési problémájával. Tisztelt Országgyűlés! Szolnok megyében, de különösen a megye székhelyén, Szolnok vá­rosában a földrajzi adottságok folytán a közle­kedésnek mindig nagy jelentősége volt. A me­gyének és székhelyének a közlekedésben betöl­tött szerepe a közelmúltban nem csökkent, ha­nem növekedett és további növekedésre is biz­tosan számíthatunk. Igen jelentős az a teher­és személyforgalom, ami a megyén keresztül Ro­mániába, Bulgáriába, a Szovjetunióba irányul és ezekből az államokból hazánkba érkezik. Ha­sonlóan jelentős arányú a részesedés megyénk­nek a belföldi teher- és személyforgalomból is. A megye és székhelye az utóbbi években elég gyorsan fejlődött, és ezt elősegítette a megye közlekedési hálózatának bővítése, korszerűsí­tése is. Amikor ezt elismerjük, ugyanakkor nem hallgatjuk el azt sem, hogy néhány közlekedési problémánk megoldatlansága megyénk gyors ütemű fejlődését — enyhén szólva — nem segíti elő. A 4-es számú főközlekedési út Szolnok me­gyére eső szakaszának korszerűsítése elkerülhe­tetlen. Ezt a Közlekedés- és Postaügyi Minisz­térium tudomásom szerint az 1970/71-es évek­ben kívánja elvégezni. Ezzel teljes mértékben egyetértünk. Komoly gond azonban, mi történik a 4-es főútvonal Szolnok városán át vezető szakaszá­val. Az átmenőforgalom itt már most is akado­zik, és a közúti járművek számának folytonos növekedésével mind nehezebbé válik. A jelen­legi útvonal bővítését csak igen nagyarányú sza­nálással, magán- és középületek egész sorának lebontásával lehetne megvalósítani. A város köz­pontját elkerülő új útvonal létesítése látszik cél­szerűbbnek. Mindenesetre keresni kell az ille­tékeseknek a legmegfelelőbb és leggazdaságo­sabb megoldást ennek a problémának a rende­zésére, nem feledkezve meg arról sem, hogy az idő sürget. A másik. probléma szintén elsősorban Szol-

Next

/
Thumbnails
Contents