Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2301 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2302 v A szabályozó rendszer kialakításánál ismeretes volt, hogy vállalatainknál jelentős a belső létszámtartalék. Az új szabályozókat úgy kellett kialakítani, hogy azok érvényesítése ne eredményezzen nagymértékű elbocsátást. A biztonságra törekvés azonban azzal járt, hogy a felesleges munkaerő fokozatos átcsoportosítása helyett az átlagbér színvonal-tartása érdekében nagyméretű, jórészt fiktív munkaerő-kereslet lépett fel és a vállalatokon belüli munkaerő-tartalékok tovább növekedtek. A reformmal egyidőben megkezdett munkaidőcsökkentés — ami alapjában véve helyes és pozitív intézkedés — ezt a problémát bizonyos mértékben még fokozta. Azokról a területekről, ahol 1968-ban még nem csökkent a munkaidő, vándorlás indult meg azon vállalatok felé, amelyek csökkentett munkaidővel, szabadszombattal dolgoztak. Ez a munkafegyelemre nem hatott kedvezően. Úgy véltük azonban, hogy a megkezdett akciót az iparban és az építőiparban most már tovább kell folytatni, és e területeken 1969-ben lényegében megvalósítottuk a csökkentett munkaidőre való átállást. Remélhető, hogy a következő évben a munkaerő indokolatlan vándorlása lényegesen csökken. A termelékenység növelése, a munkafegyelem erősítése tekintetében vállalati vezetőink, párt és társadalmi szerveink sem léptek fel kellő eréllyel. Az 1970-re módosított szabályozók az eddiginél nagyobb mértékben teszik lehetővé a jól dolgozó vállalatoknál az átlagbérek emelését. Kívánatos, hogy ez elsősorban a törzsgárdáknál történjék, és minden illetékes szervnek éberen kell ügyelnie, hogy ez a gyakorlatban is érvényesüljön. Az átlagbérnöveléssel járó terhek az új szabályozás folytán bizonyos mértékben csökkennek, ugyanakkor a létszámnövelés többe fog kerülni a vállalatoknak az eddiginél. Reméljük, hogy az új szabályozás, a megfelelő vezetés, párt és szakszervezeti munka elősegíti, hogy a jövő évben e téren már megmutatkozzanak az eredmények. Nyilvánvaló azonban az is, hogy az élőmunka súlyát a tervezésben és a kalkulációban a további években növelnünk kell, hogy ezáltal is ösztönözzünk a munkaerővel való takarékosabb gazdálkodásra, és inkább a gépesítés növelésére sarkalljuk a vállalatokat. Célkitűzéseinknek megfelelően kell élni azzal az új szabályozással, amely a kategóriákat megszüntette a nyereségrészesedésnél. Biztosítani kell, hogy az új keretek között a nagyobb felelősség nagyobb javadalmazással is járjon. Elejét kell venni annak, hogy a teljesítményektől független egyenlősdi felé menjen a nyereségelosztás. Gondoskodni kell arról is, hogy a jelenlegi vállalati szervezeten belül jobban érvényesüljenek a gazdaságirányítási rendszer szabályozói. Megfelelő hatáskört szükséges biztosítani az önálló gyáregységeknek, telephelyeknek, és a minisztériumoknak ezt az eddiginél jobban kell ellenőrizniük. Az indokolatlanul nagy egységeket önálló vállalatokra kell bontani. Az ilyen irányú munkát a minisztériumok nagy körültekintéssel, aktívabban készítsék elő és hajtsák végre. Az iparban az elmúlt évben kedvező kezdeti jelei mutatkoznak a gazdaságosabb gyártmánystruktúrára való törekvésnek. Ezt a tendenciát minden rendelkezésre álló eszközzel továbbra is elő kell mozdítani. A mezőgazdaság területén — a kedvező növénytermesztési eredmények mellett — nem kielégítőek az állattenyésztés eredményei. Sertésállományunk az elmúlt évben — jórészt a még. mindig létező ciklikus fejlődés folytán — 17 százalékkal, szarvasmarha-állományunk 4 százalékkal csökkent. A szarvasmarha-tenyésztés problémái a nem megfelelő jövedelmezőséggel, a paraszti életforma változásával függnek össze. A kormány az állattenyésztés kérdéseivel a közelmúltban foglalkozott és az ágazatot átfogó fejlesztési program megvalósítására hozott határozatokat. Emelte a vágóállatok, elsősorban a szarvasmarha felváaárlási árát, egyidejűleg növelte a fehérjetakarmányok arát is. Módosításokat eszközölt a beruházások támogatási rendszerében. A hozott intézkedések a hús fogyasztói árát nem érintik. Az erőteljesen növekvő húsfogyasztás, amely a jövő évben hazánkban meghaladja a fejenkénti évi 54 kilogrammot, sertéshúsból importot tesz egyelőre szükségessé. Elvárjuk, hogy a hozott intézkedések termelőszövetkezeteinkben, a háztáji gazdaságokban, állami gazdaságainknál javítják a munkát és nem hosszú időn belül biztosítják a növekvő igények hazai termelésből való ellátását, valamint a szarvasmarha-exportunk növelését. Tisztelt Országgyűlés! A lakosság reáljövedelme az elmúlt évben 5—6 százalékkal nőtt, a reálbérek 3—4 százalékkal emelkedtek. E pozitív jelenség mellett a jövedelmek alakulásában aránytalanságok állnak fenn és az elmúlt években újabb aránytalanságok is keletkeztek. Az 50-es években kialakult bérrendszer még ma is magán viseli az egyenlősdi jeleit. Még ma sem kellő mértékben érvényesül differenciálás a végzett munka és a felelősség szerint. Ezeket az aránytalanságokat egyik évről a másikra megszüntetni nem lehet. Egyfelől emelnünk kell folyamatosan a legelmaradottabb kategóriák béreit, másfelől gondoskodni kell a differenciálás fokozottabb érvényesüléséről. Ez irányítószerveink, a vállalati vezetők, a bérezéssel foglalkozó szervek részéről jobb munkát követel. Egyes rétegek életszínvonalának emelése mellett a bérarányok javítását szolgálják azok az intézkedések is, amelyeket a Központi Bizottság a közelmúltban hagyott jóvá és amelyek együttes kihatása mintegy 1,7 milliárd forint. Ennek több mint a fele a nyugdíjak kiegészítése céljából kerül felhasználásra. Tudjuk, hogy a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkező rétegnél ezzel csak szerény lépést tettünk előre. Ügy véljük azonban, ha a termelékenység frontján előbbre haladunk, néhány éven belül újabb lépést tehetünk. Másfajta aránytalanságok mutatkoznak a termelőszövetkezeti tagság jövedelmeiben. A téeszek zömében a keresetek általában megfelelően alakulnak. A gyenge szövetkezetekben alacsony a jövedelem. Nagy figyelmet kell szentelni az illetékes állami szerveknek a helyen-