Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2303 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. kénti, túlzottan magas keresetek megfelelő szabályozására úgy, hogy ez ne sértse a jobb munkára való ösztönzést. Aránytalanságok mutatkoznak a magánszektor és a szabadfoglalkozásúak egyes csoportjainál is. A magánszektor zöme nem nagy keresetűekből áll. Nem kevés azonban az indokolatlanul kiugró jövedelem. Pénzügyi apparátusunknak nagy figyelmet kell fordítani ezeknek az aránytalanságoknak a kiküszöbölésére, mivel egyes indokolatlanul magas jövedelmek ellentétesek rendszerünk politikájával és alkalmasak helytelen általánosítások levonására. Népgazdasági tervünk 1970-re körülbelül 5 százalékos reáljövedelem-növekedést irányzott elő. A lakosság fogyasztása változatlan árakon mintegy 6 százalékkal nő. Kiemelt jelentőségű feladatnak tekintjük 1970-ben és a további években is a lakosság áruellátásának javítását. Belkereskedelmi szerveinknek, vállalatainknak az elmúlt évinél gondosabban, időben kell feladniuk rendeléseiket az ipar felé. Az irányítási és a szabályozási rendszer eszközeivel biztosítani kell, hogy a magyar ipar további' erőfeszítéseket tegyen a legfontosabb vásárló, a lakosság ellátásának javítása érdekében. Ezzel összhangban növeljük a fogyasztási cikkek importját is. 1970-ben az összfogyasztási árualapnak mintegy 16 százaléka importárualap. Erősíteni akarjuk ipari és kereskedelmi vállalataink, valamint az importáruk versenyét a belföldi piac jobb ellátása érdekében. Árhatóságainknak javítaniuk kell a szabályozásokat és az ellenőrző munkát mind az ipar, mind a kereskedelem területén. A szabad árak köre nálunk a fogyasztási javaknak körülbelül egyharmadára terjed ki. A cél itt az, hogy a piaci hatások, a kereslet és a kínálat alakulása ösztönzőleg hasson az árakon keresztül is a termelésre, a .gyártmánykorszerűsítésre, általában a műszaki fejlesztésre, előmozdítsa a szükségletek jobb kielégítését. Bizonyos ármozgás tehát e területen hasznos és szükséges. Ugyanakkor megengedhetetlen a monopolhelyzettel való viszszaélés, az árfelhajtás, a nyereség feltornászása spekulációs áremelésekkel. A kormány nemrég hozott határozatot a szolgáltatások fejlesztésére. Elsősorban a lakáskarbantartás, a textiltisztítás, a háztartási gépek javítása és a gépkocsi-javítás terén akarjuk növelni a kapacitásokat, emelni a szolgáltatások színvonalát. E célok elérése érdekében hitel-, adó- és egyéb kedvezményeket biztosítottunk az ellátásban érdekelt szolgáltató ágak részére. A tapasztalat azt mutatja, hogy mind a központi nagy beruházásoknál, mind a vállalati forrásból történő beruházásnál, a célok és a hatékonyság mérlegelése alaposabb, mint a reform bevezetése előtti időszakban. Mégis — amint már említettem — továbbra is feszültség áll fenn a beruházási javak piacán. Az igények nagyok. A vállalatoknál, szövetkezeteknél, tanácsoknál rendelkezésre álló források meghaladják a lehetőségeket. A fő feladat itt az építőanyag-ipar és az építőipari kapacitások fejlesztése. E tekintetben számos új beruházás létesítését határoztuk el. december 11-én, csütörtökön 2304 Ilyenek: a Dunai Cementművek 4. számú vonala, az új beremendi cementgyár, az orosházi síküveggyár, az azbeszt-cement termékek gyártásának bővítése, a szolnoki épületelemgyár, a szentendrei betonárugyár, valamint a házgyári hálózat kiépítése. A falazóanyag-gyártó kapacitások bővítését költségvetési juttatással és kedvezményes hitellel segítjük elő. Ugyanakkor gépiparunknak is fokozott figyelmet kell szentelnie a beruházási piac gépszükségleteire. Erőteljesen növelni kívánjuk a szocialista országokból történő gépbehozatalt is. Ennek érdekében a kormány illetékes szerve számos határozatot hozott. Az építési kapacitások növelése, a fokozott gépellátás mellett is szükség van azonban arra, hogy a beruházási keresletet megfelelő keretek között tartsuk. Ezért szigorítani kell a beruházások finanszírozási szabályait. Számos esetben folyik vitatható fejlesztés nem elég hatékonysággal dolgozó vállalatoknál is. A hitelezési automatizmusok egyes vonatkozásokban nem eléggé szabályozottak. A beruházási javak piacának egyensúlya csakis az összes előző kérdéseket felölelő intézkedések útján teremthető meg, és így sem egy éven belül. Bizonyos javulást azonban már 1970 folyamán el kell érni. Ez előfeltétele a lakásépítés fokozásának is. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink általában kielégítően alakulnak. A külkereskedelmi szabályozások, amelyek termelővállalatainkat közelebb hozták a piachoz, általában beváltak. Az érdekeltségi rendszer előmozdította, hogy kedvezőbb árakat érjünk el a múltbélinél a világpiacon. Kedvezett számunkra bizonyos -mértékben a tőkés piaci konjunktúra alakulása is. Export- és importtevékenységünk egyaránt erőteljesen növekedett, mondhatni minden viszonylatban. Külkereskedelmünkben változatlanul a szocialista országokkal való kapcsolatok dominálnak. Forgalmunk egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk és a szocialista gazdaságok közötti együttműködés további erősítését szolgálják azok az elgondolások, amelyek integrációs javaslatok néven váltak ismertté. Ezek megvalósítása érdekében a KGST szerveiben és a létrehozott nemzetközi bizottságokban folyik a munka. Ügy véljük, hogy az elfogadott elvek valóraváltása alkalmas arra, hogy valamennyi érdekelt szocialista ország gazdasági fejlődését meggyorsítsa. Változatlanul bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat a fejlett tőkésországokkal és a fejlődő országokkal is. A külkereskedelmi forgalom számainak növekedése mellett örvendetesen nő a termelői szférában történő együttműködés, a kooperáció is. Az eredmények azonban még csak kezdetinek tekinthetők, bár ez a műszaki fejlődés szempontjából is fontos ügy. A fejlődő országok közül legfontosabb partnereink India, az Egyesült Arab Köztársaság, Irán, Brazília. Ezekkel az országokkal azonban teljes külkereskedelmi forgalmunknak alig hat százaléka bonyolódik. Ez igen alacsony szám, a lehetőségek ennél lényegesen nagyobbak. Ezt mutatta Indiában és Iránban tett utunk is a közelmúltban, és e lehetőségeket termelő és kül-