Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1699 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 170O kielégítésére termelhessük. Ezért különleges érdek fűződik ahhoz, hogy ezt ne adjuk meg. Megjegyzem, hogy a hozzánk hasonlóan közepesen fejlett országok egyike sem adja meg. Ezt azok az országok iktatják törvénybe, amelyek nagy tudományos kapacitásuk révén nagy valószínűséggel produkálhatnak ilyen új termékeket. A gyártási eljárásra vonatkozó szabadalmat megadjuk. Arról van szó, hogy az egyik eljárásra vonatkozó szabadalmat, amire a külföldi oltalmat kért, megadjuk. Lehet, hogy ugyanazt a terméket másik eljárással, mégpedig szabadalomképes eljárással mi is elő tudjuk állítani. Gyógyszeripari területen van pl. ilyen jelenség. Csak tájékoztatásul és esetleg pihenőként elmondom, hogy a gyógyszerekre nem csak humán indokolással nem adunk szabadalmat. Egy új gyógyszer vegyi képletét meg lehet alkotni, de abból társadalmi célt kielégíteni még nem lehet, csak ha valaki megalkotja azt a termelési folyamatot is, amellyel a terméket létre lehet hozni. Elmondhatok egy esetet. Egy nyugati cég egy kombinációs gyógyszerképletet akart védetni, amennyiben védelmi igénypontjai közé leírta még, hogy az egész képletben melyik helyre még mit, milyen elemet lehet behelyettesíteni. A szakemberek megvizsgálták a dolgot, és kiderült, hogy a vállalat ez esetben körülbelül hárommillió alapszintézist blokkolt volna le, amelyből az emberiség eddig körülbelül kettőt ismer. Szóval a következő 20—25 évre teljesen monopolizálta, volna a helyzetet, mert ezzel a kombinatív eljárással a következő húsz vagy tizenöt évben létrejövő új szintézisekre is monopóliumot kapott volna. ' Ha gyártási eljárásra kér valaki oltalmat, akkor megadjuk, és ez esetben azzal a gyártási eljárással azt a terméket előállítani nem szabad. Azt hiszem, a javaslati részt le is zárhatom. Nagyon röviden szeretnék egy pár felszólalásra — ha megengedik —, akkor is reflektálni, amelyek már nem a törvényjavaslat módosítására vonatkoznak. A know how kérdéssel azért javaslom, hogy ne foglalkozzunk. A know how tulajdonképpen olyan ismeretanyag, amely a nemzetközi forgalomban áruként szerepel, műszaki eljárásra vonatkozó mélyreható technológiai és egyéb ismeretanyagot tartalmaz. A know how-kat rendszerint titokként kezelik. Egy másik értelmezés szerint a know how olyan eljárás, amit nem tettek közzé, és nem ismert mások által. Ezért sajátos jellegére tekintettel azt javaslom, hagyjuk ki a know how kategóriáját a találmányok szabadalmi oltalmának törvényi rendezéséből. Olyan elgondolás is elhangzott, hogy ha valamely találmány hasznos, valamilyen módon annak alkalmazását tegyük kötelezővé. Az új gazdaságirányítási rendszerünkben — és ezt én helyeslem — kötelezővé tenni nem lehet egy eljárás alkalmazásba vételét. Azért nem, mert akkor ezzel az egész új gazdaságirányítási rendszer alapjait döntenénk meg, amennyiben nem a vállalati igazgató döntene abban, hogy a vállalat területén milyen eljárással, milyen terméket stb. gyártanak és alkalmaznak. Ez esetben megdőlne az egész ösztönzési rendszer, mert ha egy vállalatot köteleznénk valamilyen termék termelésére vagy eljárás alkalmazására, minden felelősség, alól mentesülne a vállalatvezetés, mint kollektíva, s az anyagi felelősség arra hárulna, aki kívülről kötelezővé tette az eljárás alkalmazását. De arra a változásra mindenképpen számítani lehet, hogy a rentabilitásra törekvő vállalatok a hasznos találmányokat mindenképpen saját érdekük és társadalmi érdek szempontjából alkalmazni fogják. Ügy mondtam, hogy várható, inkább úgy mondanám, törvényszerű lesz ez, mert aki ezt nem teszi, rövidesen úgyis tönkremegy. Kiesik a magyar és a nemzetközi tudományos-technikai fejlődési versenyből, és csak pillanatnyilag teheti meg, hogy a hasznos újat nem alkalmazza, de hosszú éveken keresztül ezt már nem teheti. Ezért nem' is lenne indokolt nagyon törni a fejünket olyan hatósági előírásokon, melyek szerint találmányok kötelező alkalmazását írnánk elő. Felmerült az az aggodalom, hogy az oltalom időtartama húsz évre szól a törvényjavaslat szerint, míg a szerzői jog területén hosszabb időre. Ennek a húsz évnek az elfogadását elsősorban a nemzetközi kölcsönösség alapján ajánlom. Az Uniós Egyezmény országai általában húsz évben határozzák meg az oltalom tartamát. Főleg ez az indok. De meg tudom indokolni más oldalról is. Azzal tudniillik, hogy olyan mértékű vagy olyan ütemű korunkban a tudományos-technikai fejlődés, hogy a szabadalmak túlnyomó többsége még a húsz évet sem éri meg. Tehát kicsit elméleti jellege volna a meghosszabbításnak, mert — ezt ugyan megvizsgálni nem tudtam, de -— túlnyomó többsége a találmányoknak a húsz évet sem éri meg, hanem önmagától szépen erkölcsileg elavul, mégpedig azáltal, hogy ugyanazon társadalmi cél megvalósítási területére valamilyen új tudományos eredmény kezd behatolni, átveszi a szerepkört, és a régi gyakorlatilag megsemmisül. A 43. § (2) bekezdését, azt hiszem, nem lenne célszerű módosítani. A bejelentések elsőbbségére postai úton garanciát adni nem lehet, mert igénybejelentés történhet egyszerűen a hivatal felkeresésével is stb. Tulajdonképpen az elsőbbséget az garantálja, hogy az Országos Találmányi Hivatalban egyszerűen nem lehet a bejelentéseket sem antidatálni, sem másképp más időpontra iktatni, mert gépesített rendszer van ott, amely a bejelentési elsőbbséget biztonsággal tisztázza. Törvényben annak az előírását sem lehetne ajánlani, hogy elutasításra a Találmányi Hivatal kötelezően vállaljon válaszadási időpontot. Jellegeként nagyon különböző tudniillik a válaszadás lehetséges időtartama. Például halasztott eljárások esetén lehetséges, hogy rendkívül bonyolult nemzetközi munka alapján elég hosszú időbe telik az újdonság megállapítása, vagy a haladó jelleg megállapítása stb. Inkább operatív igazgatási rendelkezéssel lehetne elérni, hogy a szükségesnél ne legyen hosszabb a válaszadási idő a Találmányi Hivatalban. Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer megköszönöm mindazt a munkát, amit a törvény előkészítésében és a törvényjavaslat megvitatása során az előkészítők végeztek, s amellyel a törvény jóságfoka és — véleményem szerint — '