Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2283 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2284 mint az ipari eredetű termelőeszközök felhasználása. Tíz év alatt — 1958-tól 1967-ig — a mezőgazdaság bruttó termelési értéke összesen 22 százalékkal növekedett, ezzel szemben a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű termékek, eszközök, anyagok mennyisége és értéke négyszeresére nőtt. Az általam elmondottakból kitűnik, hogy az ipari eredetű anyagok növekvő hányada kedvezőtlenül hat a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bruttó jövedelmére. A tsz-tagság jövedelmének jelenlegi színvonalát nem lenne célszerű csökkenteni, éppen a más ágazatokban dolgozók jövedelemkülönbsége miatt. Látható, hogy a mezőgazdaságban a felhalmozás rátája erősen behatárolt. Tisztelt Országgyűlés! A fentiek — véleményem szerint — abból az átmeneti ellentmondásból adódnak, hogy a mezőgazdasági é? az ipari árszínvonal különbsége kedvezőtlenül hat a mezőgazdaságra, de nem kevésbé az ipar fejlődésére is. Az iparban alkalmazott árképzés nem ösztönöz kellőképpen például az ipari munkatermelékenység gyorsabb növekedésére, az ipar termelőeszközeinek jobb kihasználására, sőt munkafegyelmi, létszámgazdálkodási és egyéb problémákat is takar. Az ipar magasabb árszínvonala és a mezőgazdasági üzemekben realizálható alacsonyabb jövedelem gátat szab a technika gyorsabb ütemű elterjesztésének a mezőgazdaságban. Tapasztalataink szerint az élő munka ráfordítás géppel való helyettesítése gyakran nem jelent előnyt az adott gazdaságnak. Nem olcsóbb például a gépi egyelés, a gépi fejés és sok más gépi folyamat a kézinél. A gépek széles körű elterjesztését helyenként csak az ilyen jellegű nehéz fizikai munkások hiánya sürgeti. Tisztelt Országgyűlés! Az általam eddig elmondottakhoz még azt is hozzáteszem, hogy az ország művelés alatt álló területei még ma is — ha kisebb mértékben ugyan, de tovább csökkennek és ez bizonyos terméskiesést fog jelenteni. Vagy ha azt veszem figyelembe, hogy a' fennmaradó területeknek 15 százaléka szikes talaj, 5—6 százaléka homokos, mintegy két százaléka lápos terület, amely felületek talajkémiai sajátosságai miatt sürgős javításra szorulnak, és ez igen nagy teherként jelentkezik a mezőgazdasági ágazatban. De ide vehetnem azt is, hogy a mezőgazdaság is most vívja az egyre nagyobb anyagi erőt igénylő technikai forradalmát, hiszen az alig 40—45 százalékban gépesített mezőgazdaság csak további igen nagy összegű beruházásokkal, műszaki fejlesztéssel képes az olcsó termékek bőségét előállítani. Ezek után önkéntelenül is kikívánkozik az a végkövetkeztetés, hogy ha viszonylag rövidebb ideig is, szükségesnek látszik a mezőgazdasági ágazatnak nyújtott állami támogatások mer tekét növelni, pontosabban a parancsoló szükséghez igazítottan szinten tartani. Ez a javaslatom — úgy érzem — nem áll ellentétben pártunknak, kormányunknak azon irányelvével, amely —^ nagyon helyesen — az állami támogatások mértékének fokozatos csökkentését irányozza elő. Ez a határozat nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az egész népgazdaságra vonatkozik, s úgy vélem, nem szorosan naptári időhöz kötődik. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetésnek „A kutatóintézetek" cím alatti előirányzatához is megjegyzést kívánok fűzni. A Magyar Tudományos Akadémia növénytermelési bizottsága felmérte a magyar növénynemesítés népgazdasági hasznát, miszerint a 14 növénynemesítéssel foglalkozó mezőgazdasági kutatóintézetben előállított és államilag is elismert új növényfajták értéke a régi fajtákkal szemben 3,5 milliárd forint többlethasznot jelentett népgazdaságunknak. Ezzel szemben az 1970. évi állami költségvetés a mezőgazdasági és élelmezési tárcán belül „Kutatóintézetek" cím alatt 208 428 000 forintot, vagyis 43,7 millió forinttal többet irányoz elő, mint az 1968. évi volt. Ez a 22 mezőgazdasági tudományos intézet között felosztva, intézményenként nem egész 9,5 nillió forint, amely összeg a kutatók szerint legfeljebb az elavult műszer felújításra elég, újabbak beszerzésére alig nyújt lehetőséget. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium költségvetési-kiadási előirányzatának a fent említett összege a MÉM összes kiadásainak is csak 1,5—1,7 százalékát teszi ki, a 170 milliárdos állami költségvetés összegével szemben alig néhány ezrelékben fejezhető ki. Szóvá kell tenni még az 1970. évi állami költségvetés negyedik oldalának hatodik pontja alábbi magyarázatát: „A tudományos kutatás fejlesztésének, valamint a népművelési, népművészeti és más kulturális intézmények támogatásának, a sportfeladatok ellátásának, továbbá egyéb kulturális célok megvalósításának kiadására 3 milliárd 522 millió forint van előirányozva." Az ossz állami költségvetés 2,1 százaléka. Ez az összeg akkor lenne elegendő, ha ez tiszta tudományos kutatásra vonatkozna. Az idézett magyarázatból pedig világosan kitűnik, hogy ennek jelentős része kulturális, sport és egyéb célok megvalósításának támogatását szolgálja, s nem tűnik ki a tiszta tudományos kutatásra fordítandó összeg. Indítványozom, hogy az illetékes minisztériumok vizsgálják meg ezt a kérdést és annak lehetőségét, hogyan lehetne a tudományos kutatásra előirányzott összeget valamelyest növelni. Ügy gondolom, hogy a tudományos kutatás igény szerinti nagyobb összegekkel történő támogatása, egyben a gyakorlati igény gyorsabb ütemű kielégítését is jelenti. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül még egy társadalombiztosítási, mint társadalompolitikai problémát szeretnék felvetni a költségvetéssel összefüggésben. Űgy is, mint választókerületem sajátos gondjaként, amelyben sajnos a költségvetés ide vonatkozó része sem nyugtatott meg kellőképpen. Ugyanis a költségvetés a termelőszövetkezetek nyugdíjalapjának kiegészítésére az előző időszakkal azonos költségvetési összeget irányzott elő, ami eleve arra utal, hogy a szakszövetkezeti hálózat társadalombiztosításának a megoldása anyagi vonatkozásban nem látszik előirányzottnak. El kell mondanom, hogy a mezőgazdasági