Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2275 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 227j6 lás. Ezenkívül az iparág gépeinek mintegy fele a 30-as évekből való. Automatizáltsági foka igen alacsony, ugyanakkor az elmúlt években mind magasabb gépi termelékenységgel dolgozott, például a pamut-iparág gépkihasználása Európában csak a Szovjetunióban és az NSZK-ban nagyobb. De tudom, hogy lényegesen több embert foglalkoztat, mint a környező országok hasonló ipara. Igaz, hogy azok automatizáltsági foka lényegesen magasabb. Korszerűsítés után mintegy 40—50 százalékkal kevesebb dolgozóval lehetne a jelenlegi termelést fenntartani, és mivel az iparág tekintélyes része Budapesten van, a munkaerő-megtakarítás nagyobb része Budapesten jelentkezne. Az iparág, mint ahogy az előzőkben említettem, éppen korszerűtlensége miatt a szocialista ipar átlagánál lényegesen alacsonyabb jövedelmezőséggel dolgozik. Nem várható, hogy. saját anyagi erőforrásaiból a jelenleg érvényes szabályozók mellett a szinttartáson túlmenő modernizálást tudjon végrehajtani. Több nyugateurópai ország hasonló iparának korszerűsítése is különböző formájú állami támogatással valósult meg. Ugyanakkor a textilipar, ezen belül a pamutipar súlya lényeges, hiszen a népgazdaság tőkés exportjának mintegy 7 százalékát adja. Exportjával termeli ki a belföldi ellátáshoz szükséges devizamennyiséget, amelyet import nyersanyagok vásárlására fordít. Ügy tűnik, hogy az export fenntartására az elkövetkező években is szükség lesz. De ez csak megfelelő gyártmányösszetétellel biztosítható, amely szintén korszerűsítést igényel. Az új gépek, berendezések vásárlása lehetővé tenné a textilipari dolgozók munkakörülményeinek tartós javítását, amire a nagyszámú női munkaerő foglalkoztatása, a három műszak és a gép által diktált magas munkaintenzitás miatt szükség van. A modern, automatizált géppark alkalmazása lehetővé tenné még az árak bizonyos fokú csökkentése mellett is a szocalista ipar átlagának megfelelő nyereség elérését. Mindezek mellett tudom, a- textilipar dolgozóinak és vezetőinek az elkövetkező években még sokat kell tenniük, hogy iparuk színvonalát tovább javítsák. Van tennivalónk bőven saját területünkön is a jobb munka, a megfelelőbb gyártmánystruktúra kialakítása érdekében. A dolgozók és a vezetők összefogása, a kor szellemének megfelelő példamutató nevelő és fegyelmező vezetési stílus sokat segíthet még a munkaerőhiányon is. A textilipari üzemek különböző szintű vezetői az. elmúlt években sokat tettek azért, hogy ne csak jó szakemberek legyenek, hanem jó vezetők is, akik folyamatosan feltárják a közösen végzett termelői munka általános belső törvényszerűségeit annak érdekében, hogy azokat a mind eredményesebb vezetői munka szolgálatába állíthassák. Tisztelt Országgyűlés! Mivel választókörzetemben több textilüzem működik, ezen üzemek dolgozói több alkalommal felhívták figyelmemet az általam ismertetett ellentmondásokra. És mivel azokat a munkámban magam is tapasztalom, szükségesnek tartottam, hogy gondjainkról és problémáinkról az 1970. évi költségvetés vitájában is beszéljek. Gondjaink és problémáink az ország lakosságát érintik. Éppen ezért kérem az illetékes pénzügyi és tervező szerveket, hogy megfelelő elemzés után biztosítsanak olyan gazdasági lehetőséget, amely lehetővé teszi a textilipar korszerűsítését a lakosság szükségleteinek jobb kielégítése és a textilipari dolgozók érdekében. Mivel a textil- és ruházati ipar rekonstrukciója elfogadás esetén is hosszabb időt, mintegy 7—8 évet vesz igénybe, kérem a kormányzatot, vizsgálja meg, hogy a már kialakult feszültség enyhítésére lehetséges-e még 1970-re átmeneti intézkedéseket hozni. A létszámhiány miatt a megfelelő rendelésállomány mellett is naprólnapra romlik a helyzet az említett iparágakban. Az 1970. évi költségvetést elfogadom, s annak végrehajtását mind eredményesebb munkával kívánom támogatni. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Pap János képviselőtársunk. PAP JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett költségvetéssel egyetértek. Számomra a költségvetés tárgyalása mindig örömteli és izgalmas feladat, hiszen a következő év konkrét feladatairól van szó, és végső soron még ha nagyon sok hiba, hiányosság, kérés vetődik fel, hol konkrétan a költségvetéshez, hol egyéb elvárások és igények, akkor is, ma is azt tartom

r hogy reális a költségvetésünk, megvalósítható. Biztosíték erre az elmúlt évek, évtizedek munkája, biztosíték az a szervezett, rendszerezett munka, amely a költségvetési szervekben, a Pénzügyminisztériumban, a Tervhivatalban, a minisztériumokban folyik. De biztosíték az is, hogy állampolgáraink, választóink egyetértenek kitűzött terveinkkel, azok megvalósításáért hajlandók dolgozni és dolgoznak is. lelkiismeretesen. És ha tartalék van a költségvetésben — most nem a számokban kimutatható tartalékra gondolok —, akkor az a tartalékunk van meg, hogy ha mindannyian egy kicsit jobban dolgozunk, ha valóban előre tudunk menni a munkafegyelemben, a műszaki fejlesztésben, az üzemen belüli rendben, azt hiszem, nagyon jelentősen tudunk előremenni, legalábbis nem kell költségvetésünket hiánnyal zárnunk majd a végén, akkor le tudjuk dolgozni ennek a hiánynak egy részét, növelni tudjuk bevételeinket, növelni tudjuk a gazdasági munka hatékonyságát. Én, mint képviselő, választókerületemben azt is feladatomnak tartom, hogy ebben az irányban is dolgozzunk. A források oldaláról nézve, a forrásokat, a lehetőségeket, az adottságokat jobban ki kell használni, többet kell tenni minden területen, hivatalokban és gyárakban, a termelőszövetkezetekben és a kutató intézetekben, többet kell kihozni az adott lehetőségekből, jobban felhasználni az állóalapokat, jobban kihasználni a lehetőségeket, azokat is, amelyeket a költségvetés biztosít számunkra. Megnyugtató számomra, hogy a pénzügyminiszter elvtárs expozéjában harmadik ötéves tervünk teljesíthetőségéről is beszámolt. A terv utolsó évéről van szó, és jólesett hallani, hogy