Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2267 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2268 kedés. Ez, figyelembe véve a jövedelmek alakulását nem jelentős áremelkedés. Viszont az is igaz, hogy a dolgozók nem átlagszámítások alapján élnek és ruházkodnak. Aszerint ítélik meg a dolgot, hogy mit tapasztalnak a fontos közszükségleti cikkek vásárlásánál. És el kell ismerni/ hogy az utóbbi időben egyes fontos közfogyasztási cikkek ára nem 1,5 százalékkal, hanem nagyobb mértékben emelkedett. Egyes ruházati cikkeknél a tervezett áremelkedéseket végrehajtották, a csökkentést viszont nem. Nem a kormány dönti el minden cikk árát. A kormány csak az árakat befolyásoló, azok megállapításához irányt mutató forgalmi adókról, ártámogatásokról határoz, azok esetleges csökkentéséről, emeléséről vagy ha kell, megszüntetéséről dönt. A végrehajtókon, az árakat megállapító szerveken múlik mindezek alkalmazása, az, hogy végül is hogyan — jól, rosszul állapítják-e meg az egyes cikkek árát.. Csak helyeselni lehet, hogy az illetékes kormányszervek szigorításokat határoztak el az árak ellenőrzésére mind termelési, mind kereskedelmi szférában. Az árak változása a szocialista gazdálkodás viszonyai között is természetes jelenség. Sőt, következetetesen törekedni kell az úgynevezett értékarányos árak kialakítására. Ez termelési, életszínvonal-politikai, össztársadalmi érdek. Az illetékes állami szerveknek azonban a jövőben erélyesebben és határozottabban kell fellépniük az indokolatlan áremelések ellen. Megfelelő gazdasági szankciókat kell alkalmazniuk a tisztességtelen jövedelmet szerző vállalatok vezetőivel szemben, szigorítani kell az állami ellenőrzést, a felelősségre vonást az árképzésben, a kereskedelemben. Ezt várjuk el a minisztériumoktól, a népi ellenőrzéstől, a helyi tanácsoktól. Az állami vállalatok nem tarthatnak igényt a dolgozók öszszességének megrövidítésével szerzett haszonra, mert ezzel végső soron saját dolgozóikat is megrövidítik. A párt és kormány elítéli a jövedelemnek ilyen jellegű növelését. Az életszínvonallal kapcsolatban végül még egy jelenséggel kívánok foglalkozni. Azzal, hogy nemegyszer eltűnnek a kereskedelmi forgalomból az olcsóbb árucikkek. Közgazdasági értelemben ez nem árdrágítás, anyagi vonatkozásban mégis a dolgozókat sújtja. Miről is van szó? A dolgozók nálunk általában nem élnek rosszul. Aki becsületesen dolgozik, szerényen, de tisztességesen megél. De még vannak kispénzű dolgozók, alacsony keresetű munkások, sokgyermekes családok, nyugdíjasok, akiknek megélhetési gondjaik vannak, akik az olcsó holmit is csak nehezen tudják megvenni. Az ilyen embereknek minden fillér számít. Ha a közeljövőben nem is tudjuk mindenkinek és jelentősen emelni a keresetét, gondjaikat csökkenthetjük az olcsóbb áruk választékának bővítésével. Ennek feltételeit okvetlenül meg kell teremteni és csak helyeselni lehet a már ez irányban tett intézkedéseket. Kedves Elvtársak! Ezek után egy olyan kérdéssel kívánok foglalkozni, amely ugyan nincs közvetlen kapcsolatban időszerű feladatainkkal, de a vitában érintették, és kitérek rá, mert számottevően befolyásolja belpolitikai helyzetünk alakulását. Megfigyelhettük, hogy az elmúlt hó- | napokban jelentősen megnőtt a dolgozók érdeklődése az ország gazdasági helyzete iránt. Mind nagyobb rétegek foglalkoznak gazdasági, társadalmi, politikai kérdésekkel, kritikusabban vizsgálják a fogyatékosságokat és szigorúbban marasztalják el a felelőtlenséget. Társadalmunkban a gazdsági élet irányításához, szervezéséhez ' nélkülözhetetlen szükség van a tömegek segítségére, tanácsaira, észrevételeire. Meg kell szívlelni és hasznosítani kell azokat. Még az olyan, esetleg hibás észrevételeket sem szabad figyelmen kívül hagyni, amelyek tájékozatlanságból, vagy türelmetlenségből fakadnak. Kitartó, sokoldalú érveléssel, felvilágosító munkával magyaráznunk kell a tényleges helyzetet, hogy az mindenki számára világos legyen. A nyílt, őszinte beszéd, a helyzet objektív feltárása, az összefüggések megvilágítása eddig is mindig célravezető volt a dolgozókkal folytatott párbeszédben. Többet és rendszeresebben kell foglalkoznunk gazdasági életünk ismertetésével, és képviselőtársaimat is beleértve, politikával, felvilágosító szóval és a hibák kijavításával. Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyminiszter elvtárs beszámolója a párt Központi Bizottságának legutóbbi ülésén hozott határozatokkal összhangban világította meg népgazdaságunk 1970. évi feladatait. A párt gazdaságpolitikai céljaiból és a népgazdaság jelenlegi helyzetéből adódó feladatunk, hogy a jövő évben tovább növeljük a termelést, szilárdítsuk a népgazdaság egyensúlyát, fokozzuk a gazdasági munka hatékonyságát és minden síkon segítsük elő a gazdaságban a kedvező folyamatok kibontakozását. Mindez természetesen egyetlen összefüggő és átfogó feladat. Néhány tennivalót még külön is szeretnék kiemelni. Gazdasági munkánkban mindig figyelemmel kell lennünk az ipari termelés struktúrájának átalakítására, soha sem szabad szem elől téveszteni a piaci szükségletekhez való igazodás jelentőségét. Nagy gondot kell fordítanunk a helyes munkaerő-gazdálkodásra, arra, hogy a jövedelmező és bővülő termelési ágazatokban elegendő, s jól képzett munkaerő álljon rendelkezésre. Végül én is hangsúlyozni kívánom, hogy a mezőgazdaságban a növénytermesztés magas színvonalának biztosítása mellett már 1970-ben meg kell kezdeni az állattenyésztésnek az eddigieknél erőteljesebb fejlesztését. A gazdasági életünk különböző területein dolgozó vezetőkre a jövőben még fokozottabb felelősség hárul. Elsőrendű kötelességük, hogy mindenütt érvényesítsék a párt és kormány politikáját, határozatait. Ne engedjék meg, hogy ettől bárki, bárhol, bármilyen irányban eltérjen. A döntésre megérett kérdésekben pedig haladéktalanul hozzá kell látni a feladatok megoldásához. Megfelelő alapunk van annak feltételezésére, hogy egész társadalmunk mozgósításával, a munkások, falusi emberek, az értelmiségiek, egész dolgozó népünk támogatásával valóra váltjuk elképzeléseinket, s politikánk vonalát tartva, megőrizve és fejlesztve tovább erősödik Népköztársaságunk. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Belső építomunkánknak a nemzetközi viszo-