Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2269 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2270 nyok alakulása ad hátteret. Alapvető külpoliti­kai törekvésünk, hogy együtt a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával bizto­sítsuk a szocialista építés békés feltételeit. A Ma­gyar Népköztársaság kormányának külpolitikai tevékenységét az elviség, a Szovjetunióhoz, a szocialista közösséghez fűződő szövetségi hűség, a nemzeti és internacionalista érdekek egyezte­tésére, a realitások helyes felmérésére való tö­rekvés jellemzi. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk az európai biztonság ügyének. A történelmi előz­mények közismertek. Európa népei mindmáig olyan viszonyok között élnek, amelyekben újabb konfliktusok lehetőségei lappanganak. A 30 európai kis és nagy országot elválasztja társa­dalmi berendezkedésük különbözősége. De érde­keik okvetlenül megegyeznek abban, hogy békére és intézményes biztonságra van szükségük. A Var­sói Szerződés országai erre a vitathatatlanul kö­zös érdekre építve kezdeményezték az össz-euró­pai értekezlet összehívását. Az a céljuk, hogy a kontinens országai — hadd idézzem a budapesti . felhívást — közösen találják meg azokat az uta­kat és módokat, amelyek elvezethetnek Európa katonai csoportosulások szerinti megosztottságá­nak felszámolásához és az európai államok és népek békés együttműködéséhez. A hét szocia­lista ország párt- és állami vezetőinek december 3—4-i moszkvai értekezletén a nézetek egységé­nek jegyében született okmány összegezte a szo­cialista országok álláspontját az európai bizton­sági értekezlet előkészítésével összefüggő politi­kai kérdésekben. Megerősítettük a tanácskozás­sal kapcsolatos további konkrét javaslatainkat és úgy gondoljuk, újabb lendületet adtunk az előkészületeknek, mert egységes véleményünk, hogy ezen az úton juthatunk el a kontinens kö­zös érdekeit szolgáló kollektív biztonsági rend­szerhez. A mi tanácskozásainkkal csaknem egyidő­ben összeült a NATO-csúcskonferencia, azonban még mindig képtelen volt arra, hogy mindezen kérdésekben világos és egységes álláspontot ala­kítson ki. Tagadhatatlan azonban, hogy a NATO-államok egy részében felülkerekedőben van kontinensünk problémáinak reális megíté­lése. E körök nézeteit Nyugaton már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A szocialista országok — egyes nyugati el­lenfeleink állításával szemben — nem óhajtják kisajátítani az európai biztonság ügyét. Egy ilyen értekezletnek és a remélhető megegyezés­nek valamennyi résztvevő közös érdekein kell alapulnia. Ennek megfelelően a december 3—4-i moszkvai értekezlet nyilatkozatába egyetlen ki­záró kitétel nem került, amely bárkit is távol tartana a közös erőfeszítésektől. Ügy gondoljuk, hogy egy ilyen értekezleten minden kormány ja­vaslatát egyforma figyelemmel kell meghallgat­ni és mérlegelni. Tisztelt Országgyűlés! Kontinensünk bizton­sága szempontjából a német kérdés megnyugta­tó megoldásának van a legnagyobb jelentősége. Két német állam létezik, és ezt az alapvető rea­litást a világ nyugati felén is tudomásul kell venni. Erről már többször volt szó az országgyű­lés falai között. A NATO-országok még mindig nem ismerték el az államok közötti egyenjogú­ság szellemében, a nemzetközi jog alapján is, hogy Közép-Európában létrejött és mind na­gyobb szerepet játszik a Német Demokratikus Köztársaság, az első német munkás-paraszt ál­lam, a Föld kilencedik legfejlettebb ipari orszá­ga. Mi az NDK létét és további erősödését a bé­kéért és a biztonságért vívott harcban változat­lanul rendkívül fontos tényezőnek tekintjük. Az NDK léte egyik alapvető biztosíték arra, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát: nem jöhet létre újra az első és a második világháború ki­robbantását megelőző helyzet Európában. A hét szocialista ország vezetőinek említett moszkvai nyilatkozata az európai biztonsággal összefüggésben reményét fejezte ki, hogy Nyu­gat-Németországban tettekben is kifejezésre jut az európai realitások figyelembe vétele. Mi jól tudjuk, hogy az új koalíció, az új kormány lét­rejöttével a hatalmi- viszonyok még nem vál­toztak meg a Német Szövetségi Köztársaság­ban. Az NSZK változatlanul a német monopol­tőke állama. Űgy tűnik azonban, hogy a ma kormányon levő vezetők — az NSZK lakossága valódi érdekeinek megfelelően — talán hajlan­dók jobban figyelembe venni az Európában ki­alakult realitásokat. Mi természetesen az új nyugatnémet kormányt is mindenekelőtt a tet­tei alapján ítéljük meg. Ha Brandt kancellár kormánya készséget mutat a szocialista orszá­gokhoz, köztük a Magyarországhoz fűződő kap­csolatok megjavítására, és ennek gyakorlati cse­lekedetekkel adja tanújelét, a magunk részéről méltányolni fogjuk az ilyen törekvéseket. Külpolitikánkat mindenekelőtt szocializ­must építő népünk, a Magyar Népköztársaság és a szocialista országok közös érdekei, az euró­pai béke és biztonság érdekei határozzák meg. Pártunk az európai biztonság ügyét, akárcsak a világpolitika bármely más kérdését, osztály­szempontból, a haladás és a béke érdekeinek szempontjából ítéli meg. Csakis olyan politikát ismerünk el helyesnek, amely összhangban van a munkásosztály, a dolgozók, a szabadságukért küzdő népek ügyével. A nemzetközi helyzetben jelenleg sikerrel biztató, pozitív erőfeszítések folynak, ugyanak­kor egyes gyújtópontokon, különösen a délke­let-ázsiai és a közel-keleti helyzetben súlyos, ál­talános veszélyek rejlenek. Ezt akarja palás­tolni a nyugati propaganda, amikor arról bi­zonykodik, hogy ezek „helyi háborúk". A Szov­jetunió és a szocialista országok álláspontja az, hogy a nemzetközi konfliktusokat politikai esz­közökkel, tárgyalások útján kell rendezni, a há­borús tűzfészkeket pedig fel kell számolni. A Magyar Népköztársaság ezért ad meg minden tőle telhető támogatást a harcoló viet­nami népnek. Mélységes megrendüléssel és fel­háborodással értesültünk és értesülünk azokról a tömeggyilkosságokról, amelyeket amerikai csapatok követtek el Vietnam több körzetében. Ez is, mint az egész amerikai háborús pusztí­tás, még jobban megvilágítja az imperializmus embertelen arculatát. Az agresszorok, a hábo­rús bűnösök iránt minden becsületes ember az egész világon megvetést érez. Mélységesen elítéljük a megszállt arab or-

Next

/
Thumbnails
Contents