Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2265 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2266 részesüljenek, viszont a fegyelmezetlenek, a ván­dormadarak kifejezetten ráfizessenek. Nem arról van szó, hogy ne vegyék fel őket, hanem ne ke­rüljenek előnyösebb helyzetbe s dolgoztassák meg őket. A kedvezőtlen jelenségek egy másik cso­portja újabb keletű. A beszámolóból is hallot­tuk, hogy az iparban lényegében nem növeke­dett az egy foglalkoztatottra jutó termelés. Az ok kézenfekvő: az iparban a tervezettnél gyor­sabb ütemben csökkentették a munkaidőt. En­nek következtében 1968—1969-ben a teljes mun­kaidőnek mintegy 7—8 százaléka kiesett. Az elő­írt követelményeket figyelmen kívül hagyva sok üzemben nem pótolták a kieső munkaidőt a ter­melés korszerűsítésével, műszaki fejlesztéssel, a technológia tökéletesítésével, a termelékenység emelésével. A rövidített munkaidő bevezetése helyes döntés nyomán született nagy vívmány, amely dolgozó népünk munkájának gyümölcse. Bizonyos tanulságokat azonban le kell szögez­nünk. A kongresszusi állásfoglalás, majd az állami rendelkezés világos volt. A rövidített, 44 órás munkahétre való áttérés nem járhat — szólt ez az állásfoglalás — a termelés, a termelékenység és a munkások bérének csökkenésével. És mi történt? A döntések első részét nem teljesítet­tük, a másodikat igen. Kereken meg kell mon­dani: a kettő együttes teljesítése munkásérdek, össztársadalmi érdek. Az e téren tett engedmé­nyek ártottak és az életszínvonal növelése ellen hatnak. Hibásan jártak el ott, ahol a feltételek biztosítása és megkövetelése nélkül csökkentet­ték a munkaidőt. Ezt a politikai, vezetési tapasz­talat hasznosítása céljából mondom. 1968—1969­ben — társadalompolitikai meggondolásból — állami vonalon szabályozókat vezettünk be, hogy biztosítsuk a foglalkoztatottságot, s ne le­gyen munkanélküliség. 1970-re a munkaerő-gaz­dálkodásban a kormány szigorításokat léptet életbe, hogy ösztönözze a termelést, a termelé­kenység alakulását, a jobb munkaerő-gazdálko­dást. Remény van arra, hogy így lesz, de ezért mind a vezetőknek, mind a munkásoknak közö­sen dolgozniuk kell. A problémák harmadik csoportjába azokat a jelenségeket sorolhatjuk, amelyeknek keletke­zését, illetve hatását nehéz lett volna előre látni, kiszállítani. Ezek felismeréséhez bizonyos ta­pasztalatra, a gyakorlat próbájára volt szükség. Ilyen például az a tapasztalat, hogy az ipar struktúrája csak fokozatosan, a vártnál • nehe­zebben tud a bel- és a külföldi szükséglethez idomulni. A gyakorlati tapasztalatok vezettek ahhoz, hogy ezt felismerjük, majd megfelelő in­tézkedéseket dolgozhassunk ki. Ilyen előre nem látható hibák és negatívumok keletkezése ellen minden bizonnyal a jövőben sem leszünk telje­sen biztosítva. Viszont a tények, a tapasztalatok alaposabb és rendszeresebb tanulmányozásával, elemzésével a jövőben a minimumra lehet csök­kenteni az ilyen típusú hibákat. Fontos tapasz­talat az is, hogy a gazdasági munkában mégis mutatkozó hibák, káros jelenségek felismerését követően gyorsabban lehet és kell az ezek meg­szüntetéséhez szükséges intézkedéseket meg­tenni az irányító szervek, illetve az üzemi veze­tés részéről. Kedves Elvtársak! A kormánybeszámoló tá­jékoztatott arról, hogy a harmadik ötéves terv reálbér és reáljövedelem előirányzatát általában már túlteljesítjük, foglalkozott az életszínvonal emelésének jövő évi feladataival is. A jövő év­ben a Központi Bizottság kezdeményezésére a kormány intézkedéseket tervez a dolgozók egyes kategóriái életszínvonalának emelése céljából. Vályi elvtárs erről részletesen szólt. A tervezett intézkedésekkel — lehetőségeinkhez mérten — segítséget kívántunk nyújtani néhány különö­sen nehezen élő rétegnek, köztük az alacsony jö­vedelmű nyugdíjasoknak, másrészt csökkenteni bizonyos aránytalanságokat egy-két olyan terü­leten is, ahol feltűnő ellentmondás van a végzett munka kvalifikáltsága és a fizetés viszonylagos alacsonysága között. Ezeket az intézkedéseket megfelelően kell értékelni. Hiba volna ugyanak­kor figyelmen kívül hagyni néhány egyéb prob­lémát is, amelyek a dolgozók jelenlegi életviszo­nyaival és életszínvonalával kapcsolatosak. Ma már lakosságunk nagy többsége megérti, hogy az életszínvonal emelése nem szubjektív jóindu­lat függvénye, nem puszta elhatározás dolga, hogy a párt vagy a kormány milyen döntéseket hoz erről. Elosztani csak azt és annyit lehet, amit megtermelnek, aminek megtermeléséhez biztosítottak a feltételek. Ezért az életszínvonal emelésének legfontosabb biztosítéka a jó munka, a termelés és termelékenység emelkedése. Ezért helytelen az a jelenség, hogy az élet­viszonyok alakulásáról gyakran a termeléstől, a termelékenységtől. elszakítva, azoktól függetle­nül és elvonatkoztatva esik szó. Régi igazság, hogy ez a felfogás egyoldalúsághoz, az össztár­sadalmi érdek és benne az életszínvonal hibás megítéléséhez vezet. Akkor képviseljük a mun­kások, a dolgozók igazi érdekeit, ha csak olyan lépéseket határozunk el, amelyekhez megvan a gazdasági, a pénzügyi fedezet. A most javasolt intézkedések szerények, de mindenképpen reáli­sak és igazságosak. Engedjék meg, hogy az életszínvonal alaku­lásával kapcsolatban néhány egyéb észrevételt is tegyek. A beszámoló megemlítette, hogy az egy főre jutó reáljövedelem évi átlagban több mint 5 százalékkal, az egy főre jutó reálbér több mint 3 százalékkal növekedett. De ezek átlagszámítá­sok. Nem kis számban vannak dolgozók, akiknek nem, vagy ennél kisebb arányban nőtt a jöve­delmük. A dolgozók más csoportjánál viszont — s erről nem szoktak szólni — érezhetőbb a javulás. Igaza van a beszámolónak abban is, hogy az egyes családok különféleképpen érzéke­lik az életszínvonal alakulását. Azok a családok, amelyek jövedelme 3 százalékkal növekedett, gyakran úgy vélik, hogy az életszínvonaluk stag­nál: Más a helyzet azoknál a családoknál, ame­lyeknek jövedelme nem emelkedett. Egész elosz­tási rendszerünket fejleszteni kell, ez az új gaz­dasági irányítás egyik fontos célja, hogy a jöve­delem, a fizetés jobban függjön a munka társa­dalmi hasznosságától, értékétől. Szó volt itt a fogyasztói árakról, arról, hogy ebben az évben 1,5 százalékkal növekedtek, vagyis a tervezetthez képest kisebb volt az emel­i í*

Next

/
Thumbnails
Contents