Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2263 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2264 (Elnök: KÁLLAI GYULA. — 10.02) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirendünk szerint folytatjuk az 1970. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Biszku Béla elvtársnak adom meg a szót. BISZKU BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A kormány jelentését népgazdaságunk helyzetéről és a jövő évi gazdasági feladatokról, valamint javaslatát az 1970-es költségvetésre megfelelőnek tartom és elfogadom. A pénzügyminiszteri beszámoló híven tükrözte az ország gazdasági helyzetét. A kétségtelenül jelentős eredmények mellett gondjainkról is kendőzetlenül szólott. A jövő évre tervezett feladatok pedig megfelelnek fejlődésünk követelményeinek. Gazdasági haladásunk belső és nemzetközi feltételei adottak. Most arra van szükség, hogy helyzetünket, problémáinkat, tennivalóinkat a párt Központi Bizottsága által kidolgozott politikai értékelés alapján mérlegeljük és feladatainkat közös erővel valóra váltsuk. Különösen nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a felelősök minden szinten azonos álláspontot és helyzetértékelést képviseljenek, hogy a munkások és a parasztság, egész dolgozó népünk velünk együtt azonosan és egységesen ítélje meg gazdasági helyzetünket, az előttünk álló feladatokat, nemcsak azért, mert a nép az ország gazdája — vagy ahogyan jellemezni szoktuk — „A nép a mi munkaadónk!". Szükséges ez a szótértés azért is, mert töretlen haladásunknak — úgy, mint eddig — a jövőben is a legfontosabb biztosítéka a szoros egység a dolgozók széles rétegeivel és a nép közvetlen, cselekvő részvétele, támogatása a feladataink elvégzésében. A néppel való szoros kapcsolat volt és marad a párt politikájának egyik legfontosabb, nélkülözhetetlen ismérve. A pénzügyminiszter elv; társ beszámolója elemezte, az ország gazdasági' helyzetét, az idei eredményeket és a következő gazdasági év feladatait. Felszólalásomban ezekkel kapcsolatban nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. Inkább néhány probléma politikai összefüggésével kívánok foglalkozni. Kedves Elvtársak! Hazánkban szilárd társadalmi és politikai alapokon, kiegyensúlyozott, békés alkotó munka folyik. Dolgozó népünk felismerte, hogy gazdasági erőnk szüntelen gyarapítása hazánk fejlődésének legfontosabb feltételei közé tartozik, mert csakis e*zen az alapon és úton növelhetjük az ország termelőerőit, azok hatékonyságát, és fejleszthetjük megalapozottan a lakosság jövedelmét, a fogyasztást, a szociális, a kulturális és az egészségügyi ellátottságot. Ennek felismerése következtében a gazdasági helyzetünkkel összefüggő kérdések hazánkban ma már szinte össznépi üggyé váltak, a gazdasági munka belpolitikánk központi kérdése lett. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén joggal állapította meg, hogy a reform jól szolgálja a IX. kongresszuson elfogadott gazdaságpolitikai • céljainkat, és hatására a gazdasági élet főbb területein kedvező folyamatok indultak meg. Sok jó kezdeményezés születik új, korszerű termékek gyártására, a technológia fejlesztésére, a vállalatok jobb együttműködésére. A feladat most az — állapította meg a Központi Bizottság —, hogy a reform alapelveit még következetesebben kell érvényesíteni, a végrehajtás során jelentkező problémákat idejében meg kell oldani, az esetenként előforduló hibákat ki kell küszöbölni. Gazdasági fejlődésünk mostani időszakára pártunk IX. kongresszusa kettős feladatot határozott meg: a harmadik ötéves terv végrehajtását és az új gazdasági mechanizmus bevezetését. Az említett ülésen a Központi Bizottság azt is megállapította, hogy mindkét feladatot sikeresen teljesítjük: „népgazdaságunk a terv szerint arányosan fejlődik, a gazdasági reform pedig megfelelően szolgálja gazdasági és politikai céljainkat". Az itt elhangzott pénzügyminiszteri beszámoló sokoldalúan és meggyőzően bizonyította ezt a megállapítást, és arról adott számot, hogy népgazdaságunk fejlődése eredeti célkitűzéseinknél lényegesen gyorsabb. A nemzeti jövedelem termelésében és felhasználásában egy-két «évvel korábban értük el az 1970. évre tervezett színvonalat, az ipar növekedése megfelel az ötéves tervelőirányzatnak, az építőipar várakozásainkhoz képest — természetesen az ismert gondokkal együtt — lényegesen többet produkált. A mezőgazdasági termelés is meghaladja az eredeti elképzeléseket. Ami különösen fontos: termelésünk az eddigieknél jobban igazodik a szükségletekhez. Mindent összevetve: olyan gazdasági alapokkal rendelkezünk, amelyek lehetővé teszik a dinamikusabb fejlődést. Munkánk eredménye különösen külkereskedelmünk fejlődésében mutatkozik. Az exportpiacokon növekszik a magyar áruk hírneve, erősödik versenyképessége. Általában kedvezően változik mind szocialista, mind tőkés külkereskedelmi forgalmunk egyenlege. Ez megfelel társadalmunk érdekeinek és népgazdaságunk igényeinek. Bizakodásra van ok, elbizakodottságra nincs! A kedvező helyzet alakulásában szerepet játszottak ideiglenesnek nevezhető tényezők is, mint a mezőgazdaságban az idei kedvező növénytermesztési eredmények, valamint a kedvező külkereskedelmi árak. Most az a feladatunk, hogy ezt a javuló tendenciát tartósabbá tegyük, és még jobban kamatoztassuk hazánk gazdasági erejének növelésére, népünk életszínvonalának javítására. A kedvezőtlen jelenségek közül ki szeretnék térni az egy főre eső termelési érték alakulásának problémájára. Nem békülhetünk meg azzal, hogy az. iparban 1969-ben nem emelkedett az egy főre jutó termtelés. Az iparban és az építőiparban a rendelkezésiünkre álló eszközök kihasználásában nincs jelentősebb javulás; ma még nagy a rosszul gazdálkodó vállalatok száma. Nem folytatom a sort, inkább nézzük meg ezeknek a jelenségeknek az eredetét. A problémák egy csoportja független a gazdaságirányítás reformjától, sokkal korábbi eredetű, mint maga a reform. Ilyen például a műszaki fejlesztés hiányossága, a munka gyenge és alacsony szervezettsége, a munkafegyelem nem kielégítő állapota. Az üzemek jelentős részében máig sem sikerült olyan termelési és társadalmi körülményeket teremteni, hogy a fegyelmezetten és jól dolgozó munkások állandó és érezhető előnyben