Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2257 Az Országgyűlés 28. ülése, 1Ö69. december 10-én, szerdán 2258 Véleményem szerint a kérés indokolt. Kérem a kormány Gazdasági Bizottságát kedvező intézkedés megtételére. Az 1970. évi állami költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Horváth Kálmán képviselőtársunk. HORVÁTH KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! A gyakorlat bizonyította, hogy közgazdászaink a gazdasági reformot sok előző évi tapasztalatból, nagy gyakorlatból és magából az élet jelenségeiből készítették el. És tudom, hogy a gazdasági reform gazdasági nehézségeinkből keres kiutat. Választókerületem állampolgárai ma már gyakorlatilag is érzik a reform hatását és nem egy esetben véleményüket is kinyilvánítják róla. Választókörzetem ez irányú megnyilvánulásaiból szeretnék néhány gondolatot felvetni és javasolni. A mezőgazdasággal szemben támasztott igények nagyok, de az igények nem haladják meg a mezőgazdaságban rejlő tartalékokat. Az elmúlt tíz évben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek évről évre többet termeltek és több termelési ágban a korábbinál jóval magasabb hozamokat is értek el. Az elért hozamok szépséghibája, hogy néhány termelési ágban lemaradás van. A lemaradás okai például az ár, ártámogatás, hitel, nem utolsósorban a szervezés, sok esetben a termékek elhelyezése, vagyis öszszegezve objektív és szubjektív okokra vezethető vissza. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek elért eredményéhez kétségtelenül hozzájárult a számukra nyújtott nagy társadalmi támogatás, a politikai, erkölcsi és anyagi támogatás egyaránt. A tíz évvel ezelőtt létrejött mezőgazdasági termelőszövetkezetek nem nélkülözhették a pénzügyi támogatást, de a nyújtott hitelek nagy terheket is raktak a szövetkezetekre. A hitel egyben függőségi viszonyt is létrehozott. Kormányunk ezt a függőségi viszonyt feloldotta a hitelek egy részének elengedésével és egyben bizonyos mértékig saját-erős fejlesztési lehetőséget is biztosított. A gazdasági reform bevezetése megszüntette a részletes tervutasításos rendszert és ez nagyon elősegítette a mezőgazdasági termelőszövetkezetek önállóságát. Az utóbbi három évben a termelési eredmények gyors növekedése elsősorban ennek is eredménye. Hogy a termelési eredmények nem minden áruféleségben érték el a népgazdasági szükségletet, azt a már említett objektív és szubjektív okoknak tulajdonítom. A mezőgazdaságban elért több termelést a munkatermelékenység növekedésének, vagyis a termelési kedv megnövekedésének és főként a fejlett technikának, technológiának kell tulajdonítanunk. Nőtt a gépek száma, ezen belül a termelékenyebb gépek száma, több a műtrágya, meghonosodtak a nagyobb hozamú növényféleségek. Tsz-tagjainkban meghonosodott az új szeretete, de nőtt a szakemberek nagyüzemi termelési gyakorlata is. Megváltozott a falu képe és mégis az itt említett sok jó újabb problémákat vet fel. Az eredményesebb gazdálkodás növelte az életszínvonalat és ezzel együtt jár a szükségletek további növekedése. Ezért a mezőgazdaságnak még többet kell termelnie, természetesen elsősorban olyan szükségletekből, amelyekből hiány van. Gondolok itt elsősorban a hústermelésre, de nemcsak erre, hanem egyébre is. Ma már minden gazdasági vezetőnek közgazdasági szemlélettel kell irányítania gazdaságát. Elmondhatjuk ma már azt is, hogy a termelőszövetkezeti tagokban is kialakul a közgazdasági szemlélet. Ezért sokszor hosszú órákig húzódik, amíg a termelőszövetkezeti vezetők egyegy beruházásról tárgyalnak, s komoly megfontolások tárgya egy-egy nagyobb gazdasági beruházás. A beruházások sajnos, sok nehézséggel járnak, nemcsak pénzügyi, hanem egyéb problémákkal is. A beruházások, illetve a célberuházások fokozását az a körülmény is sürgeti, hogy falun aggasztóan csökken a munkaképes lakosság száma, vagy pontosabban a mezőgazdaságban dolgozó munkaképes lakosok száma. A pápai járásban például a tsz-tagok átlagos életkora 61 év. Azt is el kell mondanunk és tudomásul kell vennünk, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság megalakulásakor a faluról elment dolgozók, akik az iparban vállaltak munkát, már nem nagyon igyekeznek vissza a mezőgazdaságba. Nem akarom ismételni, amit Valter elvtárs mondott, de meg kívánom jegyezni, hogy a háztáji gazdaság is állandóan csökken, s ezt is tudomásul kell vennünk azon oknál fogva, hogy ma már a falun egymás után épülnek a városba beillő gyönyörű házak, de tíz darab ház közül legalább négynél istálló már nem épül. A faluról elment, iparban dolgozó fiatal nem akarja már apja örökségét átvenni, hogy három órától hatig az állat rabja legyen és utána megy a mezőgazdaságba dolgozni, ö már jobban és könynyebben kíván élni. További probléma, hogy a beruházások drágák, megdrágultak. Ha a beruházás pénzügyi fedezete mégis megvan, akkor még sok tényező drágítja a beruházást, például az építési beruházásoknál a hosszú átfutási idő. Ennek oka a kivitelezési kapacitáshiány, a kivitelezők monopolhelyzete, a hiányos anyagellátás, stb. Drágítja még nagymértékben a beruházást a magas hitelkamat. A hosszú átfutási idő felborítja a gazdaságossági számítást, de egyben késlelteti az árutermelés növekedését is, sőt még előfordulhat, hogy hitelesedékesség terheli a létesítményt, mielőtt termelésbe lépne. Járásunkban például épül egy nagy kapacitású sertéskombinát. A beruházás a múlt évben indult és 1970-ben kellene átadni, sőt még a termelést is beindítani. A kivitelezés üteme nem kielégítő, különféle anyaghiány gátolja és késlelteti az építkezést. Közismerten javítani kellene a hústermelést. Ebből a szempontból az említett sertéskombinát befejezése rendkívül fontos. Valter elvtárs, az előttem felszólaló tsz-elnök képviselőtárs is mondotta és én is javaslom, szükségesnek tartom, hogy a rendkívül fontos beruházásokat az illetékes szakminisztérium kiemelt beruházásnak tekintse, s ennek megfelelően megkülönböztetett hiteltámogatásban is ré100 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ