Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2243 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2244 problémák orvoslására. Mi a mezőgazdaság részéről ugyanakkor ígérjük, hogy becsületes munkával rászolgálunk arra a segítségre, amit eddig is kaptunk és amit a jövőben is várunk. Tőlünk telhetően igyekszünk az új gazdaságirányítási rendszer által biztosított lehetőségeket úgy kihasználni, hogy ez a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztését, s egyben dolgozóink életfeltételeinek javítását szolgálja. E gondolatok jegyében a költségvetésről szóló törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszterünk kíván szólni. BONDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A költségvetési vita, a jelentkező hozzászólók nagy száma meggyőzően bizonyítja, hogy a képviselő elvtársak rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak az 1970. évi feladatok alapos megvitatásának és előkészítésének. A fokozott figyelem teljesen indokolt és érthető, hiszen az 1970-es év nemcsak a harmadik ötéves terv befejezésének éve, hanem a negyedik ötéves terv előkészítésének és megalapozásának esztendeje is. Ezért az 1970-re előirányzott fejlesztési célok maradéktalan teljesítésének kiemelkedő fontossága van. Az 1970. évi és a negyedik ötéves tervfeladatok megvalósításában fontos szerepe van az építésügyi ágazatnak. Munkájával jelentősen befolyásolhatja a gazdasági növekedés ütemét, struktúráját, gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását. Bár az építőipari termelés növekedése évek óta meghaladja az előirányzatot, s a harmadik ötéves tervben előirányzott 28 százalékos termelésfelfutással szemben a növekedés mértéke várhatóan 50—52 százalékon felül lesz, mégis a fizetőképes kereslet változatlanul felülmúlja az építőipari kapacitást. Az építési piac feszültségét jelzi, hogy a kivitelező vállalatok az elmúlt években és ez évben is jelentős építési igényt utasítottak vissza, aminek következtében a kereslet és kínálat közötti ellentmondás a beruházási piacon tovább fokozódott. A népgazdaság dinamikus fejlesztésével a beruházásra szánt összegek a jövőben tovább növekszenek, s ezzel egyidőben a beruházáson belül növekszik az építési hányad. Ilyen körülmények közt a tartós piaci egyensúly megteremtése a következő évek legfontosabb feladata. Ennek biztosítása érdekében a kormány már eddig is számos intézkedést tett. Ezek kisebb részben a kereslet korlátozására irányultak, többségükben azonban az építőipar és a kapcsolódó iparágak fejlesztésének meggyorsítását célozták. A kereslet és kínálat összhangjának megteremtése csak az építőipar teljesítőképességének az eddiginél is gyorsabb ütemű fejlesztésével érhető el. E célok megvalósítására az 1970. évi állami költségvetésben is jelentős összeg jut az építő- és építőanyagipar fejlesztésének gyorsítására. Mielőtt az 1970. évi főbb fejlesztési tendenciákra rátérnék, engedjék meg, hogy röviden összegezzem az 1969. év várható eredményeit. Az ágazat 1969. évi termelése előreláthatóan meghaladja az 53 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy az ágazathoz tartozó vállalatok, szövetkezetek a tervezett hat százalékos fejlődéssel szemben mintegy 9—10 százalékkal növelik termelésüket. Munkánk előterében változatlanul az egyedi nagy beruházások gyors befejezése szerepel. A nagy beruházásokon elért első háromnegyedévi teljesítmény mind az időarányos teljesítés, mind pedig a növekedés ütemében meghaladja az építőipari termelés egészének növekedési ütemét. Ez a kedvező, a népgazdaság fejlődése szempontjából rendkívül fontos tendencia évek óta először jellemzője az építőipar tevékenységének. Ebben az évben többek között a következő nagy jelentőségű létesítményeket fejeztük, vagy fejezzük be. A Dunai Hőerőmű, a Lenin Kohászati Művek elektroacél müve, az Ózdi Kohászati Művek acélműve, a Szolnoki Épületelemgyár, a Tiszavidéki Vegyi Kombinát nitrogénműtrágya üzeme, négy új konzervgyár, a budapesti 3. számú házgyár, a dombóvári és kazincbarcikai kórház, és az év végére befejezzük az Intercontinental Szálló építését. Az 1969. évi lakásépítés volumene meghaladja a tervezett 62 ezer lakást. Az év végéig vállalataink a múlt évhez viszonyítva a fővárosban közel 13, vidéken pedig 8 százalékkal több lakást adnak át. Figyelembe véve a harmadik ötéves terv lakásépítésének eddigi teljesítését, az ötéves terv 300 ezer lakásépítési előirányzata várhatóan mintegy 18 ezer—20 ezer lakással túlteljesül. Ez kedvező feltételeket teremt a negyedik ötéves terv 400 ezer lakásban megállapított előirányzata teljesítéséhez és biztosítja a lakásfejlesztés 15 éves tervének megvalósítását is. A lakásépítési program túlteljesítésében megalapozó szerepe van annak, hogy ebben az évben a két budapesti házgyáron kívül már termelt a miskolci és a győri házgyár, és megkezdte próbaüzemelését az évente négyezer lakás előállítására képes budapesti 3. számú házgyár is. Az építőiparban kedvezően alakul a koncentráció. A munkahelyek száma az előző évekhez képest 365-tel csökkent, az egy munkahelyre jutó munkáslétszám pedig 38-ról 48-ra emelkedett. Némileg csökkent az építkezések időtartama is, ennek mértékét azonban korántsem tartjuk kielégítőnek. A termelékenység alakulása az építő- és építőanyagiparban nem kielégítő. Az építőiparban a termelés bővülésének mintegy kétharmad része a foglalkoztatottak számának növekedéséből származik. A munkaerő hatékony foglalkoztatására irányuló szervező munka színvonala és hatásfoka nem megfelelő. A vállalatok létszámnövelési törekvése azt eredményezte, hogy az indokoltnál nagyobb mértékben nőtt a munkaerőkereslet és káros következményként romlott a munkafegyelem. Az építőipari szervezetek gazdálkodása ez évben is eredményes lesz. Előreláthatólag mintegy 6^5 milliárd forint nyereség realizálódik, elsősorban a termelés bővülése, a jövedelmezőbb gazdálkodás, a korszerű technológia fokozottabb alkalmazása és a termelés összetételének váltó-