Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

223-7 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2238 A megoldást itt is csak a feltételek, a rendelkezésre álló gépek és felszerelések szaporodása hozhatja meg. Ezen felül azonban még más megoldatlan problémái is vannak a közös—háztáji viszonynak, amelyek szintén az ellentétek növekedésére hatnak. Gondolkodni kellene tehát azon, hogy a hozott kormányhatározaton túlmenően — amely a háztáji fejlesztését az árakon keresztül igyekszik előmozdítani —, milyen gyakorlati intézkedéseket lehetne még hozni, elsősorban annak érdekében, hogy a közös és a háztáji gazdaság ténylegesen komplex egységgé váljék. Ehhez viszont az érdekek gyakorlati egyezősége lesz szükséges. Tisztelt Országgyűlés ! Ezekről a kérdésekről még nagyon sokat és lényegeset lehetne és kellene elmondani. Egy ilyen felszólalásnak azonban nem lehet célja a teljesség, csupán néhány gondolat ébresztéséről vagy inkább frissen tartásáról lehet szó. Tartok tőle így is, hogy szíves figyelmüket hosszadalmasan vettem igénybe. Elnézést kérek ezért és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Reszegi Ferenc képviselőtársunk következik szólásra. RESZEGI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Az 1970. évi állami költségvetés tervezetéhez két állandó bizottsági ülésen volt módunkban észrevételeket és javaslatokat tenni. Az októberi ülésen, amikor a tervezet vázlatát, az ágazati főösszegek és az osztható összeg elosztásának javaslatát vitattuk meg, a szociális és egészségügyi állandó bizottság is előterjesztette a maga pénzügyi vonatkozású igényét, kívánságait, amelyek majdnem teljes kielégítést is nyertek. A december 4-i ülésen pedig, amikor a költségvetési törvényjavaslatot vitattuk meg, már más és igen pozitív irányú tendencia bontakozott -ki a felszólalásokban; az összeg növelése helyett az eszközök hatékonyabb felhasználását segíteni akaró szándékok és törekvések fogalmazódtak meg. Űgy vélem, hasznosan tesszük, ha a költségvetés országgyűlési vitájában is ezt a pozitív tendenciát erősítjük, példát mutatva ezzel a gazdasági életünk fejlesztésén munkálkodó állami szerveknek és intézményeknek. De logikusnak is tűnik, hogy minél több pozitív hatású tendencia érvényesülésével küzdhetők le a káros hatású tendenciák és jelenségek, amelyeket gazdasági életünk számos területén ma is tapasztalhatunk, de továbbra is számolnunk kell ilyenekkel. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés országgyűlési vitájában a költségvetési szervek beruházási, pénzgazdálkodásának problémáiból veszem mondanivalómat. Szeretnék konkrétan kapcsolódni a költségvetés indokolásának ahhoz a kritikai megállapításához, amely az egészségügyi ellátásra biztosított összegekkel való hatékonyabb gazdálkodást akarja segíteni. Helyesen mutatja be például, hogy megfelelő körültekintéssel hogyan kellene az orvosi műszerek beszerzését és kórházak közötti elosztását biztosítani. E gondolatból kiindulva teszem szóvá az egészségügyi és szociális beruházások megvalósítását nehezítő legalapvetőbb gondot, problémát, amelynek enyhítésére és megoldására irányuló javaslatot is teszek. Minisztériumi, tanácsi szervektől és vállalatoktól kapott tájékoztatókból, valamint beruházó, tervező és kivitelező szakemberekkel történt beszélgetésekből megállapíthattam, hogy a legtöbb gond és probléma a beruházás előkészítése, megtervezése és kivitelezése területén van. Ezen a területen még az új mechanizmusnak úgymond nagyon gyenge hajtásai találhatók. De egyébként a folyamatban levő egészségügyi építkezések egy része a második ötéves terv időszakában, a harmadik ötéves terv első és második évében került előkészítésre, megtervezésre és kötöttek rá kivitelezési szerződést. A középület-tervező vállalat egészségügyi létesítmények tervezésével foglalkozó szakembereinek elbeszélése szerint a beruházás nem megfelelő előkészítésének egyik legfőbb oka az, hogy az ehhez értő szakemberek nem maradnak együtt, minden nagyobb beruházás előkészítését újabb szakemberek végzik. Pedig e feladat jó elvégzése széles körű beruházási hozzáértést és igen széles körű tapasztalatot igényel. A tervezők évekkel ezelőtt javasolták egy speciális egészségügyi és egy kulturális beruházó vállalat létrehozását. A Művelődésügyi Minisztérium a javaslatot megszívlelve létre is hozott ilyen vállalatot, az Egészségügyi Minisztérium pedig nem. A mai viszonyok között ilyen javaslat már nem időszerű, hiszen az új mechanizmus bevezetésével a beruházási feladatok a tanácsi önálló gazdálkodás hatáskörébe kerültek. Az a megállapítás viszont változatlanul igaz, hogy a beruházáshoz legjobban értő emberek képesek a beruházási feladatok jó elvégzésére. A tervezőknek az a véleményük, hogy az új gazdasági mechanizmus követelményeinek szem előtt tartásával a megoldást az adott lehetőségek jobb kihasználásával kellene kezdeni. Űgy tudják ugyanis, hogy a kulturális beruházók egy részlege most is foglalkozik egészségügyi beruházással. Ennek folytán az a gondolat merült fel közöttük, hogy ezt a részleget fokozatosan fel lehetne fejleszteni, a kettőből egy kulturális-egészségügyi beruházó vállalatot lehetne kialakítani. Az elgondolás ésszerűnek tűnik. Éppen ezért javasolom dr. Szabó Zoltán egészségügyi és Ilku Pál művelődésügyi miniszter elvtársaknak, vizsgálják meg a középület-tervezők ilyen irányú elgondolásait, s ha jónak látják, hasznosítsák azokat a beruházások gazdaságosabb megvalósulása érdekében. A másik sok gondot okozó feladat a felújítások területén adódik. Azzal a javaslattal, amely szerint központi alapot kellene létesíteni e feladat jobb ellátására, a szakemberek véleménye nem egészen egyezik, mert valamit segít ugyan a bajokon, de a problémákat nem oldja meg. Hiszen az egészségügyi és szociális hálózat többségében olyan régi, elavult épületekkel rendelkezik, amelyekre hiába költenek bármennyit, csak rövid időre tudják használhatóvá tenni. Hosszabb időre szólóan ez a megoldási mód tehát nem válik be. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium műszaki fejlesztési főosztálya véleménye szerint gyorsítani kellene főleg ezen a terüle-