Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2223 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2224 vőnél az alapanyag-gyártás befolyásolása, amelynek gazdasági hátrányát vállalják. A fenti okok eredménye, hogy a külkereskedelmi ár a tényleges termelési ráfordítások színvonala alatt marad, jelentős mértékben. Ennek egyenes következménye, hogy az import kötési árakat nem szabad a termelési ráfordítás mércéjeként összehasonlításra használni. A jelenlegi termékárak azt eredményezik, hogy a hazai nagyfogyasztók — különösen a mezőgazdaság és a műanyag feldolgozó és felhasználó ipar — előnyöoebb helyzetben vannak, mint a tőkés európai belső piaci fogyasztók. Ennek egyetlen előnye, hogy a fogyasztó az áron keresztül közvetlenül érdekelt a kereslet növelésében. Hátránya viszont, hogy az igen eszközigényes vegyipari alapanyag gyártás az indokoltnál gazdaságtalanabb lesz, a ténylegesnél kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, ugyanakkor a műszakilag fejletlenebb és semmi objektív előnyt ki nem mutató feldolgozó ipar kedvező helyzetbe kerül az eredmények és a perspektivikus lehetőségek folyamatos megítélésénél. Torzul a feldolgozó termelési önköltsége és emiatt helytelen árarányok alakulnak ki az ágazatok között. Egyenes következménye az előbbieknek, hogy mind a Tiszai Vegyikombinát, amely a hazai polietilén gyártást kezdi meg, mind a Borsodi Vegyikombinát, amely a PVC-gyártást jövőre megkétszerezi és az azután következő két éven belül az eredeti kapacitás ötszörösére fut fel, jelentős dotációt igényel. A Borsodi Vegyikombinátnál e jelentős dotáció és a termelés nagymérvű felfutása mellett is 1972-re a részesedési alap nulla lesz. Feltétlenül szükséges a gazdaságosság konkrét ráfordítás és hozamösszefüggés alapján történő megítélése, de a következetesebben összehangolt közgazdasági feltételeket is biztosítani kell. A nem szocialista importra épített feldolgozó ipar a függőségi viszony klasszikus példája, és ez a ma is vitathatatlanul elsőrendű szocialista iparosítás célkitűzéseiről való lemondást jelentene. A vegyipari eredetű alapanyag gyártás fejlesztése egyik döntő eleme az egész népgazdaság fejlesztésének, a termelői és fogyasztói oldalt tekintve egyaránt. Tudomásul kell venni, hogy vegyiparunk fejlődésében törés állott be. A keletkező kiesés egész ipari fejlődésünkre és tőkés külkereskedelmi mérlegünk alakulására jelentős mértékben negatívan fog hatni. A vegyianyag-import minden évben nő. Aránya a népgazdaság tőkés importjában növekvő irányzatú. Az 1960. évi 12 százalékról 1965-re 20 százalékra nőtt, 1968-ban 130—150 millió dollár értékben már elérte a népgazdaság tőkés importjának egyharmadát. • Vegyiparunk helye a KGST-államok és a világ vegyiparában — ezek jelentősen gyorsabb ütemű fejlesztése következtében — egyre hátrább tolódik. A vagyipar fejlesztési üteme nem tekinthető kielégítőnek, az utóbbi évek üteme pedig egyenesen aggasztó. A kialakult nyersanyag- és különösen a vegyianyag árak nemcsak hogy nem kedveznek, hanem ellene szólnak az ipari struktúra további javításának. Az új gazdasági mechanizmus biztosította előnyök kibontakozásához elengedhetetlenül szükség van a népgazdaság előrehaladása szempontjából oly fontos vegyipar megfelelő ütemű fejlesztésére, a további fejlődést biztosító optimális feltételek mielőbbi megteremtésére. Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy kormányzatunk vegyiparunk fejlesztését az elkövetkező években megfelelő helyre teszi és ezzel népgazdaságunk egész fejlődését segíti elő. Az 1970. évi költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Nagy József né könnyűipari miniszter: NAGY JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Elvtársak! A benyújtott előterjesztés adatai és az eddig elhangzott hozzászólások is aláhúzták, hogy 1969-ben eredményes gazdasági évet zárunk. Ezért 1970-ben is lényegében ugyanazt a gazdasági vonalvezetést célszerű folytatni. A könnyűiparon belül azonban különösen a ruházati ágazatokban elég jelentős, de számunkra is kedvezőbb irányú változtatásokra, a termelésnek az ez évinél jóval magasabb emelkedésére van szükség. Egyenletesebb szintjének elérésére kell törekedni, és ezzel a belföldi ellátást javítani. Még emlékszik a tisztelt Országgyűlés arra, hogy 1967 végén a reform sikeres bevezetése érdekében rendkívül magas ruházati készleteket halmoztunk fel a kereskedelemben és az iparban is. E készletek birtokában 1968ban a könnyűiparral szemben támasztott termelési igények jelentősen csökkentek. 1969-re már élénküléssel számoltunk. Ezzel szemben az év első felében további nagymértékű visszaesés következett be. Űjból csökkentek a belföldi megrendelések. A helyzet könnyítése érdekében vállalataink és szövetkezeteink egy része — szerintem teljesen indokoltan — több export- és főként bérmunkarendelést fogadott el. A korábbi termelési szintjüket azonban még így sem tudták elérni. A harmadik negyedévi rendelések feladásának idejétől kezdve már a belföldi igények újból erősen növekedni kezdtek. Figyelembe véve azonban azt, hogy az ipar egyrésze három műszakban dolgozik, az első félévi kieséseket már nem tudta behozni. Amennyi kapacitás tehát ezekben a vállalatoknál elveszett, az elveszett a népgazdaságnak is. Közben a kereskedelmi készletek is erősen fogytak. így az utóbbi hónapokban több helyen már nemcsak választéki, hanem mennyiségi hiányok is keletkeztek egyes könnyűipari cikkekben, így például egyes férfi öltönyökben, női kábátokban, finomabb kötött árukban, nyloningben, habselyem. fehérneműben. Azóta a belkereskedelmi minisztérium dolgozóival szoros együttműködésben számos intézkedést hajtottunk végre. Ma már jelenthetjük a tisztelt Országgyűlésnek: túl vagyunk a nehézségek nagy részén, meg is indult a termelési szint emelkedése. Szeptemberben — először az ősz folyamán —, ha nagyon csekély mértékben is, de már meghaladtuk az elmúlt év hasonló időszakának termelési színvonalát. Kormányzatunk soronkívüli intézkedésére