Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1691 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1692 dalmakat, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek jelentős része „anyagszabadalom". A munka eredménye egy új anyag előállítása. Mivel azonban csak eljárást lehet szabadalmaztatni, ezek úgy jelennek meg, mint eljárási szabadalmak. Amennyiben felvetésemre részletes és meggyőző választ kapok, elállók attól, hogy kérdésem javaslatként szerepeljen. Tekintettel arra, hogy ilyen természetű törvény alkotásával ritkán foglalkozik az Országgyűlés, megragadom az alkalmat, hogy egy, a témával szorosan öszszefüggő, de jelenleg az anyagban nem szereplő kérdéssel kapcsolatban javaslatot tegyek. Szükségesnek tartom, hogy az OMFB és az OTH, a gyártási eljárások, idegen szóval know how alkalmazásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozzon, és ha szükségét látják, akkor e tárgyban törvény alkotását igényeljék. Indokolás: a gyártási eljárás az adott társadalom szellemi értékeinek az újabb időben a találmányokkal mondhatni egyenértékű részét képezi. A gyártási eljárás a szabadalomnak nem ellentéte, sokkal inkább annak értékes kiegészítője. Ezért indokolt lenne ezt is az iparjogvédelem fogalmához kapcsolni, mégpedig a szó legtágabb értelmében. Tévedés lenne azt hinni, hogy a korszerű technika gyártmányai szempontjából a know how szerepe a találmány megvalósításában merül ki, és csak a találmány folyományaként van rá szükség. A know how ezenkívül, sőt, elsősorban a találmány előtti fázisban is szerephez jut. Nem a találmány van előbb és a kísérletezés később, hanem a megvalósított találmány alkalmazásba vételének valamennyi fázisában a szakemberek vizsgálják azokat az új elgondolásokat, amelyekkel a műszaki eljárást meg lehet valósítani. A gyártási eljárások alkalmazásával, felhasználásával kapcsolatos rendszabályok megalkotása terén több országban már jelentős lépések történtek. Kérem, ez irányú észrevételemet vegyék figyelembe. Egy javaslatom lenne a törvényjavaslathoz. A szabadalomról szóló törvény színvonalas kidolgozása és eredményes megvalósítása e kérdés alapvető és legfontosabb része. Ugyanakkor a termelő egységek és egyének által kidolgozott új szellemi értékek módszeres feltárása és az egész társadalom szolgálatába állítása is különös fontossággal bír. A korszerű iparjogvédelem a képzett szakemberek alacsony száma miatt még egészen nagy vállalatoknál is alacsony fokon áll, vagy teljesen hiányzik. A gazdaságirányítás új rendszere ezen a területen jelentős eredményeket mutat máris, de sajnos, ez még nem teljes' mértékben kielégítő. A gazdasági és műszaki vezetők egy része máig sem ismerte fel az iparjogvédelem jelentőségét, nem szervezte meg vállalatán belül megfelelően az iparjogvédelmet, és nem hasznosítja a fáradságos munkával és jelentős költséggel kiképzett középkáderek nagy többségének szaktudását. Így jelentős károk keletkeznek. Javasolom, hogy az OTH gondoskodjék iparjogvédelmi szakemberek tömeges kiképzéséről. Ma már erre a lehetőség adva van, hiszen valamennyi iparágunkban jelentős számban dolgoznak jól képzett, nagy gyakorlattal bíró műszakiak és jogászok. A vállalati önállóság megsértése nélkül, úgy gondolom, lehetséges az össztársadalom érdekéből kiindulva meggondolni, hogy a vállalatok egy részét — bizonyos termelési érték felett — felügyeleti szerveik köteleznék iparjogvédelmi szakemberek alkalmazására. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Jazbinsek Vilmos képviselőtársunk. JAZBINSEK VILMOS: Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslatra kívánok néhány mondatban reflektálni. Hangsúlyozom, hogy részt vettem a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint az ipari bizottság együttes ülésén. Mint műszaki ember, elbeszélgettem olyan műszakiakkal, akik a találmányok ügyében érdekeltek, akik a régi törvényt, amennyire lehet, megismerték és az újról véleményt mondtak. Magam is egyetértek a törvényjavaslat indokolásával. Ügy érzem, a törvény megalkotása ugyancsak egy lépés ahhoz, hogy a jogalkotás megváltozott társadalmi-gazdasági rendszerünkhöz, a gyakorlati élethez igazodjék. Azért mondtam, hogy ez is egy lépés, mert egyetértek a dr. Korom igazságügyminiszter elvtárstól a képviselők részére megküldött „A jogalkotás és a jogalkalmazás időszerű kérdései" című vázlatban felvetettekkel. Igen sok törvényünk régi, a mai sajátos, megváltozott helyzetet nem tükrözi, egyes pontjai már elavultak, gátolják a fejlődést, és nagyon sok dolgozónak bosszúságot, de bizonytalanságot is okoznak. A törvényjavaslat — helyesen — azt a célt szolgálja, hogy szocialista államunkban tömegméretűvé tegye a műszaki színvonal fejlesztését szolgáló újító és feltalálói mozgalmat, biztosítsa és elismerje az alkotó emberek anyagi megbecsülését. A törvény gondol az egyén, a szocialista kollektívák, intézmények, vállalatok érdekeltségére is. Gondol a versenyben álló vállalatoknak a műszaki fejlődést előmozdító versenyére. I Egy mondatban összefoglalva: a törvényjavaslat célja helyes, elősegíteni, meggyorsítani az anyagi bázis megteremtését a magasabb életszínvonal eléréséhez. E törvényjavaslat közvetlenül kevés embert érint, annak ellenére, hogy feltaláló lehet bárki, mégis jelentősnek tartom. Az előbbiekben már említettem, hogy részt vettem a közös bizottsági vitán. Megragadta figyelmemet dr. Mátay képviselőtársam felvetése, hogy magas szintű, jelentős találmány esetén mondja ki a törvény, hogy azt a feltalálóról nevezzük el. Egyetértek dr. Kiss Árpád miniszter elvtárssal: hogy ne vegyük ezt a törvénybe. Ha a találmány olyan, a társadalom ezt úgyis magáévá teszi. Van nekünk Kandómozdonyunk, Heller-féle hűtőtornyunk, Ajtaiféle fejtő-, Kóta-féle rakodógépünk,' s lehetne még tovább sorolni. Megoldható anélkül, hogy azt törvényileg szabályoztuk volna. Gazdasági téren minden bizonnyal ártanánk népgazdaságunknak. A szolgálati találmányra vonatkozóan sok