Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1693 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1694 vita merült fel. Egyetértek az indoklással. Azé legyen a találmány elsődleges joga, aki finanszírozta azt. Mégis szükségesnek tartom, hogy a végrehajtási utasítás mondja ki, hogy egy-egy találmányért mi jár a feltalálónak. Ne majd minden esetben a bíróság döntse el, hogy menynyit kell fizetni a vállalatnak. Gyakorlatból mondom, hogy egy-egy újításnál a kifizetési kulcsszám megállapítása attól függ, hogy a gazdasági kalkuláció magas-e, vagy alacsony? Biztosítsunk a feltalálóknak előre olyan ösztönző lehetőséget, amelyért érdemes tevékenykedni. Kerüljük el a későbbi felesleges tortúrákat. A gyakorlati életben fellelhető visszaélések miatt van aggodalom e szakasznál, ezért szeretnénk e kérdés végleges rendezését biztosítottnak látni. Ne legyen nyitott kapu. A 11. § 3. bekezdése kimondja, hogy a szabadalmas köteles a találmányt a népgazdaság szükségleteinek megfelelő módon és mértékben hasznosítani, vagy arra másnak engedélyt adni. Ha nem, kényszerengedélyt lehet adni. Ez helyes! De, ha jó a találmány és a feltaláló mindent megtesz, és mégsem hasznosítják? Lehet, hogy azért, mert nem vett be olyant társnak, akinek nagy az összeköttetése? Ilyen gondolataim voltak, amikor a tv-ben láttam a „Nehéz emberek" című filmet, de több esetet lehetett olvasni az újságokban is. Ne a külföld vegye csak észre a jó találmányokat, vegyük észre mi is és alkalmazzuk, vezessük be. A találmányokkal való ilyenfajta visszaélés legyen büntetendő cselekmény. Ne a feltaláló holta után ismerjük el eredményeit ! A végrehajtási utasításban mondjuk ki: ha a találmány gazdaságilag hasznos, előnyös, a szakágak gondoskodjanak annak hasznosításáról, értékesítéséről. A hanglemezeket, a színműveket sem a szerzők árusítják. A 12 § 1. bekezdése a végleges szabadalmi oltalmat 20 évben szabja meg. Ne haragudjanak a szerző képviselőtársak, de az ország szerzői sem, ha azt mondom, hogy a szerzői jogvédelem miért 50 év? Jó lenne a kettőt közelebb hozni egymáshoz. Nem azt akarom vitatni, melyik munka nagyobb értékű. Egy-egy műszaki találmány, szabadalom is lehet a társadalomra olyan hasznos, mint egy jó táncdal vagy regény, de sorolhatnám a műveket tovább. (Taps.) Ezen kérdés megállapításánál talán nem kellene ragaszkodni mereven külföldhöz. A 43. § 2. bekezdése kimondja: ugyanazon a napon érkezett bejelentések elsőbbségét az iktató sorszáma határozza meg. így az iktatóra lesz bízva, hogy melyik találmánynak adjon elsőbbségi jogot, ki lesz számára a kedvesebb. Ügy érzem, az életben igen kevés azonos két találmány fog egy postával beérkezni a Találmányi Hivatalba, de mégis a végrehajtási utasítás mondja ki, hogy a postai feladás időpontja legyen ilyenkor az elsőbbséget meghatározó iktatószám. A 48. § 5. bekezdése kimondja az érdemi vizsgálat lefolytatásának módját. A § 2. bekezdése kimondja: ha a Találmányi Hivatal a kitűzött határidő elteltével nem kapja meg a hiánypótlást stb., a találmányt el kell utasítani. Ez helyes. De jó lenne meghatározni azt is, ha nem is törvénybe foglalni, hogy a Találmányi Hivatal mennyi idő után köteles az elfogadási nyilatkozatot megadni. Az egyik feltalálóval elbeszélgetve, úgy érzem, jogos a felvetése, hogy ne 4 év után kapjon elutasító választ. A műszaki fejlődés üteme is megkívánja a gyorsabb ügyintézést. Hangsúlyozom : tudom, hogy egy találmány kiértékelése, elfogadása nem egyszerű dolog, de ez az idő mégiscsak túlzott. Az 51. § 4. bekezdése, továbbá az 54. § 4. bekezdése a költségek viselésére a vesztes feleket kötelezi. Gondolom, a költségek megfizetése bírósági úton hajtható végre. Helyeslem e rendelkezést. Remélem, a költségekben a tanúknak járó költséget is a vesztes félnek kell megfizetni. Jó lenne ilyen kérdésekben egyéb téren is előbbre lépni. A magam részéről nem tartom helyesnek, hogy bírósági tanúkihallgatásoknál a vállalatnak kell megfizetni a tanú részére a műszakbért, azaz a költségek nagyobb részét. Ha a vesztes félnek kellene ezt mindenkor fizetni és nem a „dolgozóknak", kevesebb lenne a válásnál stb. bírósági tárgyaláson felvonultatott tanúk száma. Űgy érzem, hogy itt nem kell hangsúlyoznom, hogy minden ilyen bérköltség azokat is terheli, akik tisztességesen dolgoznak. Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy rosszul értelmezem a törvényességi óvásról szóló 65. §-t, amely kimondja, hogy az óvás folytán a szabadalom megadását elutasító, megszűnését megállapító, megsemmisítő vagy korlátozó végzést hatályon kívül helyezni nem lehet, és a Legfelsőbb Bíróság csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozik. Ha a törvénysértés fennáll, a Legfelsőbb Bíróság ez esetben nem utasíthat újabb döntésre? Furcsának tartom, hogy a Legfelsőbb Bíróság csak megállapításra szorítkozik és nem dönt. Tudom, hogy a Legfelsőbb Bíróságtól nem kívánhatjuk, hogy több lépcsőben megvizsgált műszaki szakértői véleményt felülvizsgáljon és azt módosítsa, de ha már a kérdés odakerül, döntsön is. Igen tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, hogy néhány kérdést a magam módján vetettem fel. Tettem ezt azért, mert a beszélgetések alkalmával kételyként vetődtek fel, de a magam véleményét is tükrözik. Nem kívánom a törvényjavaslat egyes paragrafusainak módosítását, de amennyiben illetékes szerveink gondolataim egyes pontjaival egyetértenek, kérem, vegyék figyelembe esetleg a végrehajtási utasításban. Nem hallgathatom el, hogy rendkívül örülök annak, hogy e törvény is úgy készült, hogy mélyrehatóan figyelembe vették a bizottságok javaslatát. A törvényjavaslat egyes szakaszainak többszöri átdolgozása biztosíték lesz arra, hogy jó törvényt alkossunk. A törvényjavaslatban benne van a mi véleményünk, módosító javaslatunk. A törvényjavaslatot jónak tartom, elfogadom és tisztelt Képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz több képviselőtársunk nem jelentkezett szólásra. Ezért a vitát bezárom. Az ülést 20 percre felfüggesztem. '•.-.<• \