Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1689 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1690 való nagyobb mértékű támaszkodás. Szeretnék a törvényjavaslattal összefüggésben utalni arra, hogy milyen anyagi lehetőségek állnak napjainkban a műszaki fejlesztés és általában a tudományos kutatás rendelkezésére. Engedjék meg, hogy ebben a vonatkozásban is a mezőgazdasággal foglalkozzam. A mezőgazdasági kutatásra hazánkban a tudományos kutatásra fordított alap 12 százaléka esik. összehasonlításul megemlítem, hogy olyan iparilag fejlett országban, mint Belgium, 38 százalék, Japánban 20 százalék, vagy Hollandiában 15 százalék ez a részesedés. Ha a mezőgazdasági bruttó bevételre vonatkoztatjuk a mezőgazdasági kutatásra fordított összeget, akkor ez hazánkban 0,4 százalék, Hollandiában, Japánban, Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban 1 százalék, Belgiumban 0,9 százalék, az NSZK-ban 0,7 százalék. Ha a mezőgazdaságunk viszonylagos elmaradottságának okait vizsgáljuk és fellendítésének lehetőségeit keressük, ezeken az arányokon feltétlenül változtatni kell és haladéktalanul növelni kell a mezőgazdasági műszaki fejlesztésre és a tudományos kutatásra fordított összegeket. Az állattenyésztési kutatásra fordított összeg a mezőgazdasági kutatásra fordított összegeken belül is igen kedvezőtlen. Néhány külföldi számot mondok annak vonatkozásában, hogy az állattenyésztésre és a növénytermesztésre fordított összeg milyen arányban áll. Franciaországban például, ha a növénytermesztést l-nek vesszük, az állattenyésztés aránya 1:0,80-hoz, Angliában 1:1-hez. Hazánkban nem tudtam megfelelő számot ennek illusztrálására összehasonlításul találni, de köztudott, hogy a hazai mezőgazdasági kutatásokon belül az állattenyésztés aránya ennél — sajnos — jóval alacsonyabb. Ez arra utal, hogy bizonyos mértékű ellentmondás tapasztalható az állati termékek iránti belföldi és külföldi kereslet, valamint az ilyen irányú műszaki fejlesztés és tudományos kutatás anyagi feltételei között. Az állattenyésztési műszaki fejlesztés eddigi alárendelt voltát bizonyos mértékben az eddigiekben lehetett magyarázni azzal, hogy éppen az állattenyésztésben érnek meg a legnehezebben a hatékony műszaki fejlesztés lehetőségei. Ezzel egyidejűleg azonban ma már azt is tudomásul kell vennünk, hogy a táplálkozási igények nagymértékben az állati termékek irányában tolódtak el. Az állattenyésztés fokozottabb mértékű műszaki fejlesztésének igényeit az is alátámasztja, hogy egy ország mezőgazdaságának fejlettségét a többi között azzal is mérni lehet, hogy az állattenyésztés a mezőgazdaság bruttó termeléséből milyen arányban részesedik. így például Dánia, Anglia, Svájc mezőgazdasági bruttó termelésének 80 százalék feletti hányadát, Hollandia, az NSZK, Ausztria mezőgazdasági bruttó termelésének 70 százalék feletti hányadát, Csehszlovákiában 50 százalék feletti hányadot ad az állattenyésztés. Hazánkban ez az arány 40 százalék körül van. Ez az arányszám különösen figyelemre méltó akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy ennek ellenére a mezőgazdasági exportból az állattenyésztés az elmúlt években 44—52 százalékban részesedett. Befejezésül ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot nagyjelentőségűnek tartom. Szükséges azonban felhívni a figyelmet arra is, hogy éppen a megalkotandó törvény nagyobb hatékonysága érdekében többet kell áldozni a műszaki fejlesztés dotációjára. Feltétlenül szükség van arra is, hogy a műszaki fejlesztési alapok elosztását az arra illetékesek felülvizsgálják és a népgazdasági fontosságnak megfelelő arányos elosztásról gondoskodás történjék. (Taps.) ELNÖK: Krasznai Károlyné képviselőtársunk következik szólásra. KRASZNAI KÁROLYNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A törvényjavaslatot tanulmányozva és közben felmérve az e területen meglevő helyzetet, meg lehet állapítani, hogy a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló javaslat kidolgozása különösen időszerű és fontos feladat. Világos és egyértelmű rendezése fejlődésünk jelenlegi szakaszában az egész társadalom szempontjából, de az egyén szempontjából is parancsoló szükségszerűség. Külön érdeme a törvényjavaslatnak, hogy logikus, jól rendszerezett, magas színvonalú és a téma természetéből adódó nehézségek ellenére is világosan rögzíti az alapelveket. A további méltatást nem tartom szükségesnek, hiszen ez a törvényjavaslat önmaga helyett is beszél és bízunk benne, hogy a gyakorlat is messzemenően igazolni fogja. Ezért inkább a lényegi részére térnék, mert egy-két kérdés nem elég világos előttem. Például a javaslat miért zár ki a szabadalmi oltalomból egyes találmányokat, mint például a vegyi úton előállított terméket? A javaslat részletes indoklásában a 21. oldalon ugyan kitér ennek magyarázatára, de részemre ez nem megnyugtató. Gyógyszerek és élelmiszerek esetében az indoklást el lehet fogadni. Ezeket valóban ki lehet zárni, de a terület rendkívül széles. Példaként gondoljunk csak a műanyag, a gumi, és egyéb iparágakra is, amelyek számtalan új anyaggal jelentkeznek. Hadd indokoljam a felvetett problémát néhány észrevétellel. Először: több olyan ország van — iparilag fejlettek is —, ahol az úgynevezett anyag-találmányok szabadalom tárgyát képezik. Másodszor: ipari fejlődésünk jelenlegi szakaszában nem lenne-e helyes a szabadalmi oltalmat, ha nem is véglegesen, de esetleg ötévi próbaidőre az anyagok egyes területeire kiterjeszteni abból a célból, hogy a szellemi értékek sokasodása és gyors értékesülése az egész társadalom javára dinamikus lendületet kapjon? Bizonyára léteznek olyan szabályozók, ha nincsenek, akkor pedig létesíteni lehet, hogy e kérdésben ne a részletes indoklásban kifejtett negatívumok, hanem a társadalmi összérdek érvényesüljön elsősorban. Harmadszor: a tudományos-technikai forradalom jelenlegi szakaszában, amikor az emberi munka kimeríthetetlen szellemi kincsestárából naponta száz és száz új, önálló, vagy meglevőkből kombinált új anyag kerül ki, indokolt-e a szabadalmazás teljes megtagadása ezen a területen? És végül, ha végignézzük elsősorban a kémiai tárgyú szaba-