Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2191 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2192 került tartósan megoldanunk a kenyérgabonakérdést, amely a korábbi években annyi gondot okozott számunkra. Ma már a termelés teljes egészében fedezi a szükségleteket, sőt az indokolt tartalékképzésen kívül, a réginél kisebb területen feleslegünk is van. Minden fontosabb növényi termékből a megelőző évekénél lényegesen több áll rendelkezésre. Az állattenyésztésben azonban még bőven van tennivalónk. Fő problémánk a húsellátás. Ezt jövőre még nem tudjuk megoldani a ciklusra való tekintettel, ezért átmenetileg a húsimport fokozására vagyunk utalva, a húshelyzet perspektivikus javítására pedig komplex intézkedéseket teszünk. A reform keretében létrejött gazdasági eredmények közül igen jelentős külkereskedelmi helyzetünk és nemzetközi fizetési pozíciónk alakulása. Megfelelő érdekeltséget tudtunk biztosítani arra, hogy a vállalatok az export fokozásában kihasználják bővítési lehetőségeiket, a a kedvező konjunktúrát és az átalakulást, így külkereskedelmi mérlegünk mindkét fő relációban aktív. Ez feljogosít minket arra, hogy az exporttal szemben nagyobb hatékonysági követelményeket támasszunk. Különösen nagy eredménynek tekintjük a tőkés relációk mérlegének javulását, ahol a korábbi években akut problémákkal küszködtünk. Az áruforgalmi aktívum kedvező hatással volt a nemzetközi fizetési mérleg és a devizahelyzet alakulására is. Mindez kifejezésre jutott nemzetközi likviditásunk javulásában, a forintvaluta külföldi erősödésében, hitelfelvételi és hitelnyújtási lehetőségeink bővülésében. Eredménynek tekintjük, hogy a felhalmozási tevékenységben nő a társadalmi hatékonyság. Ez elsősorban a korábbi éveknél kisebb készletnövekedés következménye. A készletképződés mérsékeltebb üteme, amelyet 1970-re is várunk, lehetővé teszi, hogy a felhalmozáson belül a beruházások részaránya tovább nőjön. A beruházásoknál erőinket arra összpontosítottuk, hogy a folyamatban levő beruházásokat mielőbb befejezzük. Ezért kevesebb új nagyberuházást indítottunk. A beruházásokban átrendeződési folyamat megy végbe. Némileg javult a nagyberuházások előkészítése és a kivitelezés szervezettsége. A vállalati beruházásoknál a hatékonyabb befektetések kerülnek előtérbe. A beruházási piacon azonban mindmáig egyensúlyi problémákkal küzdünk. Ebben az évben váltak először felhasználhatóvá a nyereségből képzett vállalati alapok és ez újabb keresletnövelő tényező belépését jelentette. A jövő évtől a beruházási piac feszültsége fokozatosan csökken, mert a beruházási kínálat a kereslettel párhuzamosan, vagy annál némileg nagyobb mértékben emelkedik. Ezt a központi döntésű újberuházások korlátozott számban való indításával is segíteni kívánjuk. A fogyasztói piac helyzete általában nyugodt volt, a választék tovább nőtt, az áruellátással azonban még mindig nem lehetünk elégedettek. A reform első évére sikerült ugyan megfelelő árualapokat biztosítani, ez évben azonban nem tudtuk az ellátást tovább javítani. Ez év első felében a kedvezőtlen időjárás miatt problémák voltak a zöldség- és gyümölcsellátásban, hiány volt sertéshúsban és húskészítményekben. A ruházati cikkeknél rohamosan növekedett a korszerű áruk iránti kereslet, amelyet az ipar nem tudott maradéktalanul kielégíteni. Néhány esetben azonban olyan cikkekből is volt hiány, amelyeket a magyar ipar gyártani képes. Ezt a kereskedelmi rendelések hiányosságai, iparvezetési problémák, helyenként a kereslet hiányos felmérése, nem kellő kockázatvállalás és egyes szabályozók diszharmóniája idézték elő. Ha reálisan akarjuk megítélni a gazdaság fejlődését, úgy figyelembe kell venni a gazdasági szerkezet átalakulását is. Az a tény, hogy 1968-ban és 1969-ben az ipari termelés egészén belül eléggé eltérő az egyes ágazatok fejlődési üteme, a struktúra pozitív változásának első jele. A gyártmányszerkezetben máris figyelemre méltó az új termékek előrenyomulása, a választék bővülése. A kedvező változások érzékelhetők már a vállalatok pénzügyi eredményeiben is. Lassú differenciálódási folyamat indult meg, több az átlagon felüli nyereséget elérő vállalat, de sajnos, nőtt a veszteséges vállalatok száma is. Ezt a folyamatot azonban különböző kedvezmények és állami dotációk még indokolatlanul fékezik. Ez az oka annak, hogy a munka hatékonyságának alakulásával még közel sem lehetünk elégedettek, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen körülmények között létrejövő vállalati jövedelmek nincsenek arányban a teljesítményekkel és ez csak az államháztartásban okoz pénzügyi nehézségeket. A népgazdaság fejlődése, az utolsó évek változásai összességükben azt bizonyítják, hogy a gazdaságirányítási rendszer jelenlegi módszerei és eszközei alkalmasak a gazdasági folyamatok szabályozására, lehetővé teszik a társadalmi célok érvényesítését és módot adnak az önálló vállalati cselekvésre. Az új gazdasági modell gazdaságunk egyik-másik területén olyan kedvező folyamatokat indított el, amit a reform előtt nem tudtunk elérni. Minden kilátásunk megvan arra, hogy egyre több régi problémát írhassunk fel a tartósan megoldott kérdések listájára. Ehhez az szükséges, hogy 1970-ben erősítsük a kedvező és gyengítsük a kedvezőtlen tendenciákat, és ezzel oly módon készítsük elő a negyedik ötéves tervet, hogy az az intenzív gazdasági fejlesztés előfeltételeire épülhessen. Tisztelt Országgyűlés! Az 1970. évi népgazdasági terv és az állami költségvetés előirányzatait jobb feltételekre építve tudtuk összeállítani, mint egy évvel korábban, az 1969. évit. Terveinkben célul tűzzük ki az ipari termelés növekedési ütemének gyorsulását, a gazdálkodás színvonalának, hatékonyságának javítását, a fogyasztói piacon a kínálat növelését. A társadalmi termék 1970-ben 5 százalékkal, a nemzeti jövedelem 6 százalékkal emelkedik. Ez a társadalmi termelés javuló hatékonyságát fejezi ki. Az ipari termelés növekedése várhatóan meghaladja a 6 százalékot. A mezőgazdaság termelése az 1969. évi.rekorderedmények után kisebb mértékben nő. Az építőipari termelés 7 százalékos növelését tervezzük. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásán belül a fogyasztás 77, a felhalmozás pedig 23 százalékos részarányt képvisel. Az arányok kis-