Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2193 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2194 mértékben a felhalmozás javára módosulnak, mert 1970-ben a készletgyarapodás nagyobb lesz az előző évinél. A belföldi felhasználás együttvéve gyorsabban nő majd, mint a nemzeti jövedelem, mert a kiviteli többlet nem kell hogy elérje az 1969. évit. Az állami költségvetés előirányzatai összrhangban vannak a népgazdasági terv fő céljaival. A költségvetés bevételei meghaladják a 168 milliárd forintot. Ez közel 9 százalékkal több az ez évinél. A leggyorsabban továbbra is a vállalatok és a szövetkezetek befizetései nőnek és elérik a 141 milliárd forintot. Ebből a nyereségadó-befizetés 50 milliárd forint, az 1969. évinél 15 százalékkal több. A költségvetés kiadásai meghaladják a 170 milliárd forintot. A felhalmozás finanszírozására 38 milliárd forint szolgál, ez 7—8 százalékkal magasabb az 1969. évinél. A beruházások költségvetési fedezete 23,4 milliárd forint. A tanácsi fejlesztési alap kiegészítésére 7,8 milliárd forintot biztosítunk, forgóalap növelésére és állami tartalékok gyarapítására pedig együttesen 3 milliárd forintot fordítunk. A költségvetés 3,9 milliárd forinttal támogatja a mezőgazdasági termelőszövetkezetek beruházásait, elsősorban az állattenyésztéssel öszszefüggő létesítmények kivitélezését. A kiadásokon belül még mindig jelentős az állami vállalatok egy részének nyújtott támogatás. A támogatások összege az összes kiadások több mint egynegyed része, közel 44 milliárd forint. Ebből a termeléshez és a külkereskedelemhez mintegy 15—15 milliárd, a fogyasztási cikkek forgalmazásához pedig 14 milliárd forint kapcsolódik. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek üzemviteli támogatására 2,8 milliárd forint szolgál. Ebből jelentős összeget fordítunk a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek külön állami támogatására. A társadalmi közös fogyasztás intézményeinek és szervezeteinek fenntartására és fejlesztésére rendelkezésre álló összeg 69,3 milliárd forint, ami a költségvetés kiadásainak több mint 40,7 százaléka. Az emelkedés 7,4 százalék, magasabb az előző évinél. Az 1970. évi állami költségvetés kiadásai 1,9 milliárd forinttal meghaladják a bevételeket. Bár az éves hiány jelzi a még meglevő pénzügyi feszültségeket, az

1 államháztartás helyzetének reális megítélése a gazdasági fejlődéssel összhangban lehetséges. Köztudott, hogy a reformra való átmenetkor a pénzügyi helyzet egyik jellemzője volt, hogy az állam a zavarmentes átmenet biztosítása érdekében nagy anyagi terheket vállalt magára. Az elmúlt évekhez képest a képződött jövedelmekből több jut a vállalatoknak és kevesebbet kap az állami költségvetés. Ezért a költségvetés vállalatoktól származó bevétele 1968ban abszolút mértékben is elmaradt az előző évitől. 1969-ben már jelentős bevételnövekedés volt, ennél jobban növekedtek azonban a költségvetés kiadásai, elsősorban a magas támogatási igények és a felhalmozási terhek miatt. Ezért a költségvetés tovább hordozza magával a korábbi időszak feszültségeit, helyzete javul ugyan, de még 1970-re nem kiegyensúlyozott. Nem célunk az, hogy tartósan deficites költségvetési politikát folytassunk, ezért eltökélt szándékunk az, hogy a negyedik ötéves terv első éveiben megteremtsük a költségvetés dinamikus egyensúlyát. Az általános pénzügyi egyensúly megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy a népgazdaságban a korábbi évekhez képest jobban gyarapodnak a tartós megtakarítások, ami előnyös. Ezeket ugyanis a hitel útján a gazdaság olyan területeire tudjuk átcsoportosítani, ahol gyorsíthatjuk fejlődésünket és javíthatjuk az egyensúlyi viszonyokat. A monetáris eszközök és rendszer szerepe ezért gazdasági fejlődésünk előmozdításában nagymértékben megnőtt. Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartás helyzetét végső soron a vállalati gazdálkodás eredményei határozzák meg. Azt feltételezhetjük, hogy a vállalati gazdálkodásban a struktúra kedvező átrendeződése megindult és a hatékonyság növelését segítő folyamat tovább folytatódik. A vállalatok által realizált összes jövedelmek 1969-ben közel 12 százalékkal haladják meg az előző évit. Ugyanakkor a vállalatoknak nyújtott költségvetési támogatások 2,5 százalékkal emelkednek. Ebből adódik, hogy a támogatásokkal csökkentett, úgynevezett nettó jövedelem növekedése meghaladja a 15 százalékot. A vállalatok 1969. évi nyeresége közel 71 milliárd forint, mintegy 11 százalékkal több az előző évinél. Az átlagosnál nagyobb a nyereségnövekedés az építőiparban, a belkereskedelemben és a külkereskedelemben. A nyereség 1970-re tervezett összege 82 milliárd forint, 16 százalékkal több, mint az 1969. évi. Azzal számolunk, hogy a nyereségképződés általában fokozódik, de a növekedés arányosabb lesz az egyes népgazdasági ágak között, ugyanakkor folytatódik a vállalatok közötti differenciálódás, a tényleges hatékonysági különbségek alapján. A nyereségből képezhető vállalati alapok a reformot megelőző időszakhoz képest lényegesen magasabbak. Míg 1967-ben a nyereség 14 százaléka volt e célra felhasználható, 1969-ben már 40 százalék. A jövő évre ez az arány nem változik, így az 1970. évi nyereségből 32 milliárd forint helyezhető a vállalati alapokba. A gazdálkodás tapasztalatai szükségessé teszik, hogy a vállalati munka színvonala, hatékonysága érezhetően javuljon. Ez fejeződik ki azokban a törekvésekben is, amelyeket 1970-re a tényleges teljesítmények és a nyereség szorosabb összekapcsolása révén érvényesíteni kívánunk. Milyen intézkedéseket tervez a kormány az 1970. évi terv megvalósítása és a vállalati gazdálkodás további javítása érdekében? Mindenekelőtt elő kívánjuk mozdítani az élő-munka hatékonyabb felhasználását, mert a termelékenység alakulása várakozásainktól elmarad. Bár az egy ledolgozott munkaórára jutó termelés a korábbi évek átlagos ütemének megfelelően 1968 óta mintegy 5 százalékkal nő, de az egy foglalkoztatottra jutó ipari termelés kedvezőtlen. A termelékenység alakulása összefügg azzal, hogy a foglalkoztatottság színvonala a tervezett-