Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2173 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969 '. szeptember 25-én, csütörtökön 2174 ségügyi, szociális intézmények létrehozását és üzemelését. Ezzel szemben számos népgazdasági ágazat­ban kedvezőbbek a munkakörülmények. Az olaj­ipar bérszínvonalának alacsony szintjét mutat­ja az az összehasonlítás, amely szerint 1968-ban a szénbányáknál az egy főre jutó átlagjövede­lem 35 600 forint, az érc- és ásványbányászat­ban 31 500 forint, a mecseki ércbányászatban 36 700 forint volt, míg a kőolaj bányászatban 23 600 forint. Meg kell jegyezni, hogy a kőolaj­és gázipar részére jóváhagyott alacsonyan in­duló bérszínvonalat az elkövetkező években sem lehet a mostani körülmények miatt növelni, mert a szükséges növekedés felemésztené a tel­jes részesedési alapot. Említést kell tenni arról is, hogy a kőolaj­és gázipar jellegénél fogva több ezer fős olyan létszámmal rendelkezik, amelynek kiküldetési, illetve külszolgálati díjat kell fizetni. Feltétlenül felülvizsgálatra vár az a jelenlegi állapot, hogy az 1951. évi árszínvonalhoz igazított díjakat le­het csak folyósítani, ugyanakkor az utóbbi évek­ben egyre .növekvő mértékben emelkednek az árak. Többek között erre vezethető vissza, hogy a külszolgálatos munkahelyekről egyre nagyobb mértékben vándorolnak el dolgozóink. A mai árviszonyokhoz igazodó és a jogsza­bályok szerint folyósítható díjkülönbségnek a munkabérben vagy más anyagi juttatásban való megadása a kőolaj- és gázipar erőit meghaladó feladat, de hatáskörén is túlmegy. Az elkövetkező években a kőolajipar hely­zete nem fog javulni, hanem egyértelműen rom­lani. Már a népgazdasági tervek is az árszín­vonal emelkedésével számoltak és ezzel számol­nak továbbra is. Néhány százalékos árszínvonal­emelkedés nagymértékben torzítja a fix és a szabad árakban foglalt jövedelmek arányait és ez a torzítás a kőolaj- és gázipar vonatkozásá­ban csak kedvezőtlen irányú lehet. A fejlesztési feladatok végrehajtását akadá­lyozó ellentmondások megszüntetése érdekében a beruházási rend javasolt módosításán kívül szükséges a kőolaj és gázipar dolgozóinak er­kölcsi és anyagi elismerése érdekében a bér­színvonal-mutatóknak a -megemelése. Tisztelt Országgyűlés! A párt és a kormány határozatai alapján megvalósult nagyobb ará­nyú, szénhidrogén-kutatási és feiles7tési tevé­kenységet, amely az ország energiaforrásainak szerkezeti átalakulásához vezet, csak az ismer­tetett nehézségek és hiányosságok megszünteté­sével lehet maradéktalanul végrehajtani. Tisztelt Országgyűlés! A kőolaj- és gázipar dolgozói erkölcsi és hivatali kötelességüknek tartják, hogy mint eddig, úgy továbbra is min­dent megtegyenek annak érdekében, hogy az or­szágos célkitűzéseket maradéktalanul megvaló­sítsák. A gazdaságirányítási reform bevezetése után a reform irányelveinek a kőolaj- és a gáz­ipar területén gyakorlatban való alkalmazása nagymértékben elősegítené e célok megvalósí­tását. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot a magam részéről jónak tartom, ezért elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra aján­lom. (Taps.) ELNÖK: Bódi László képviselőtársunknak adok szót. BÓDI LÁSZLÓ : Tisztelt Országgyűlés ! Ked­ves Elvtársak! örvendetes, hogy népi államunk a gazdasági, a kulturális és a politikai eredmé­nyeink továbbfejlesztését törvényhozási úton is biztosítja. Jelenleg a gázenergiával foglalkozik az Országgyűlés, mint kiemelt jelentőségű kér­déssel. Napjainkban sok vita folyik arról, hogy az életviszonyok mely körét kell törvényben és mely körét kell más jogforrásban szabályozni. Általánosan elfogadott vélemény szerint a leg­jelentősebb társadalmi viszonyok azok, amelyek törvényi szabályozást kívánnak. Ha mélyebben betekintünk a törvényjavaslat egészébe, annak tartalmába, megállapíthatjuk, hogy szerencsére az alföldi földgáztelepek feltárásával jelentős változásokkal kell számolnunk az energiaszük­ségletek kielégítésére szolgáló források tekinte­tében: így valóban azt kell mondanunk, hogy gazdasági viszonyaink szélesebb körét érinti a javaslat. A törvény célkitűzésével, az abban foglaltakkal egyetértek és örömmel üdvözlöm rendelkezéseit, mert meg vagyok arról győződ­ve, hogy a törvény a maga sajátos eszközeivel az új helyzetben valóban segítséget nyújt a nép­gazdaság és a lakosság növekvő energiaigényei­nek biztonságos és gazdaságos kielégítéséhez, megszabva az energiafelhasználást szolgáló gáz termelésének, szállításának és szolgáltatásának normáit. A magam részéről is úgy látom, a tör­vény végső soron azzal, hogy megállapítja a gáz­szolgáltatók és a gázfogyasztók jogait és köte­lességeit, rendet teremt a maga eszközeivel ezen a területen. Mint Szeged város képviselője, külön örö­mömnek adok kifejezést ezen a helyen is amiatt, hogy már városunk és megyénk nem­csak a szegedi paprikáról, a papucsról, vagy ép­pen a szalámiról híres, hanem gázkészleteinkről is. Helyeslem, hogy a kormány megfelelő segít­ségével 1960-tól már a gázipar fejlesztése és szer­kezetének kialakítása kapcsán az alföldi földgáz azonnali hasznosítására is sor kerülhetett. Ma már elkészült a földgáz-felhasználás központi fejlesztési programja is. A gázenergia az ország teljes energiafelhasználásában jelenleg 13—14 0 százalékkal részesül. 1980-ban a gázenergia rész­aránya az ország energiaellátásában remélhető­leg meghaladja majd a 25 százalékot is. Mind­ezek olyan tények, amelyek egymagukban is in­dokolttá teszik a kérdésnek törvény útján történő szabályozását. Ez a szabályozás természetesen messzemenően figyelembe kell, hogy vegye a gazdasági célokon kívül azokat a szociális és kulturális célokat is, amelyeknek lényege ugyan­csak nem lehet más, mint a dolgozó ember élet­körülményeinek a megjavítása. A jelenleg Sze­geden levő több mint 36 ezer lakásból körülbe­lül 15 ezer lakás vezetékes gázzal van ellátva és ebből négyezer lakás tiszta földgázt fogyaszt. Míg 1967-ben 27 millió köbméter földgázt vett igénybe a város, addig 1968-ban a város föld­gázigénye 45 millió köbméter volt. Ez a nyolc év előtti gázenergia-felhasználásnak több mint negyvenszerese. A földgázfogyasztás nagy volumenét a gáz-

Next

/
Thumbnails
Contents