Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-27
2175; Az Országgyűlés 27. ülésé, 1969. kazánok fogyasztása jelenti, amelyek száma ez évben az átalakítások után meghaladja a 25-öt. Persze a rohamosan növekvő számú új gázfogyasztó bekapcsolása zavarokat is idézett elő a gázellátásban. Kevésnek bizonyult a földgáz gerincvezeték keresztmetszete, a hálózat gázszállító kapacitása. A jelenlegi gázhálózat a város igen nagy területén 50—60 éves, elavult, felújításra szorul. Kormányszintű segítségre lenne szükség, hogy a gáz felhasználását városunkban, megyénkben meggyorsítsuk, a rendelkezésre álló földgázenergia ugyanis új, energiaigényes ipari üzemek létrehozására ad lehetőséget. Célszerű lenne az iparfejlesztés kérdésének koordinálása során többek között műanyag-, műtrágya-, gumigyárak Szegedre vagy környékére telepítése ugyancsak kormányszintű támogatással. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek után a magam részéről a törvényjavaslat szövegéhez kapcsolódva vetnék fel néhány, inkább csak megkérdőjelezhető problémát. Az első ilyen kérdésem az első fejezettel kapcsolatos. Miért nem tartozik a törvény hatálya alá a gáz vegyipari alapanyagként történő felhasználása? Ezzel a kérdéssel ugyan a miniszter elvtárs is foglalkozott, de ebben nem nyugtat meg a törvényjavaslat indokolása sem. A törvényjavaslat behatóan foglalkozik a gáz gyártásának, szállításának, tárolásának követelményeivel, ideértve a minőségi követelményeket, a létesítési és üzemeltetési szabályokat, még a gázüzem különleges igényeit kielégítő távközlési berendezésű üzemek megépítését és üzemeltetését is. • A második fejezetben az 5. §-sal kapcsolatban a magam részéről úgy látom, talán helyesebb volna ezt úgy fogalmazni, hogy meghatározott teljesítményű, vagy típusú gázgyártó berendezés létesítését az ágazati miniszter engedélyéhez kell hogy kösse, nem pedig engedélyhez kötheti, mint az a javaslatban olvasható. Ezt a változtatást azért javasolom, mert ismeretes a gáz veszélyessége. Ugyancsak stilárisnak tűnő észrevételem a 9. § (2) bekezdésével kapcsolatban a következő. A műszaki-biztonsági szempontból nem megfelelő vezeték gázzal való ellátását a törvényjavas„ lat szerint a gázszolgáltató megtagadhatja. Véleményünk szerint helyesebb szövegezés lenne annak kimondása, hogy ilyen esetben meg kell tagadnia. A törvényjavaslat harmadik fejezetében a 12. § (1) bekezdése az, amit a leginkább megkérdőjeleznék a magam részéről. Eszerint a gázszolgáltató a szerződés megkötését ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a fogyasztó a csatlakozó vezetéknek közterületre eső részét egészben, vagy részben saját költségén készíttesse el és a létesítményt térítésmentesen állami tulajdonba adja. I A törvényjavaslatnak ezzel a megállapításával nehezen tudok egyetérteni, mert ebben az esetben kissé úgy fest a dolog — hogy hasonlattal éljek —, mintha a lakosság önerőből építene fel egy ABC-áruházat, s azt azután a kereskedelem kizárólagos tulajdonosi rendelkezésére bocsátaná. Hangsúlyozni kívánom, hogy mindezek semszeptember 25-én, csütörtökön .2176 mit nem vonnak le abból az értékelésből, amelyet a törvényjavaslatról elmondtam, mert meggyőződésünk szerint a gáz térhódításának hazánkban óriási jelentősége van még abból a szempontból nézve is, hogy jelentős importkokszhozatalról tekinthetünk el. Ügy gondolom azonban, hogy a jövőben nagyobb rugalmasságra lesz szükség a gázra való áttérés körülményeinek rendezésében, hogy mind a vállalatok, mind pedig a lakosság közvetlenül, kézzelfoghatóan érezze ennek hasznosságát. Pontosabban arra gondolok, hogy a szén- és a gázárakat közelebb kellene vinni a tényleges termelési költségekhez. Ezzel a témával az előttem felszólalt elvtársak is foglalkoztak. Ismeretes a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy a szén jelenleg igen magas állami támogatást kap, ugyanakkor pedig a gázfelhasználókat magas termelési adó sújtja. Az így eltorzított árrendszerben tehát nem egyértelműen gazdaságos az ipari üzemek átállása a földgázra. Meggyőződésem szerint az árak rendezése meggyorsítaná a népgazdaság számára feltétlenül kívánatos és előnyös átállást. Ami pedig a lakosság fogyasztását szolgáló gáz árát illeti, ezzel kapcsolatban mindenekelőtt szeretném azt megjegyezni, hogy ezek az árak az országban nem egységesek. Véleményem szerint az árakat ebben az esetben a kalóriaértékek alapján egységesíteni kellene, pontosabban szólva a tényleges költségkülönbözeteket kellene a differenciálás alapjává tenni. Hogy ezen a téren milyen rendellenességek vannak, arra példaként megemlítem, hogy jelenleg Zalában az Alföldről odaszállított gázt a fogyasztók olcsóbban kapják, mint az alföldi lelőhelyen. Ügy gondolom, hogy a lakosság gázellátását ugyanolyan közműszolgáltatásnak kell tekinteni, mint víz- vagy villanyellátását. A gazdaságosság kérdése szerény véleményem szerint csak az ellátás módjának megválasztásában —* hogy vezetékes vagy palackos gáz legyen-e — játszhatik szerepet. Még azt is megjegyzem, hogy a lakosság részéről jelentkező kivitelezői kapacitások teljes mérvű kielégítéséhez szükséges feltételek ma még nincsenek biztosítva. Ezért feltétlenül több helyi vállalatot és intézményt szükséges bevonni annak' érdekében, hogy a lehető legrövidebbre csökkentsük azt az időt, ami alatt a lakosság bekapcsolódhatik a gázfogyasztásba. Ezzel kapcsolatban javasolom, hogy a kisjövedelmű dolgozók kedvezményes OTP-hitelt vehessenek igénybe a gázkészülékek beszerzésére, illetőleg az ezzel kapcsolatos költségekre. Végül még egy, a lakosságot érintő kérdést teszek szóvá a törvény végrehajtásával kapcsolatban. Azt kérem, hogy a lakosságot érintő végrehajtási jogszabályok legalábbis miniszteri rendelet formájában jelenjenek meg, nem pedig utasításban, hogy a lakosság az ilyen rendelkezésekről a Magyar Közlöny, a sajtó, a rádió, a televízió útján is értesüljön. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom befeje- '«se emi.teni. hogv a szak"tunkásképzés nagy jelentőségű törvén v ó n°k viájában nem vettem részt, nem jelentkeztem szóísra, mert a javaslattal teljes mértékben egyetértettem, és így szavaztam meg. De indíttatva árzem magam arra, hogy személyes benyomásoI
